Magyarország Szentszéki Nagykövetsége május 15-én Martiri rossi e bianchi. Testimoni di fede nell’oppressione della dittatura comunista (Vörös és fehér mártírok a kommunista diktatúra szorongattatásában) címmel előadásokkal és kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött roll-up kiállítást rendezett. Az esemény – melyen nagy számban vettek részt a szentszéki diplomáciai kar tagjai, egyházi személyek, valamint a szentszéki és világi egyetemeken tanító professzorok – Ferenc pápa magyarországi látogatására reflektált, fókuszában pedig az állt: szentjeink arra emlékeztetnek bennünket, Krisztus a jövőnk.
A mártírokat bemutató kiállítás a Magyarország Szentszéki Nagykövetsége, a Vatikáni Magyar Levéltári Kirendeltség, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mindszenty Alapítvány és a zalaegerszegi Mindszentyneum együttműködésének eredményeként született meg.
Az egybegyűlteket Habsburg-Lotharingiai Eduárd nagykövet köszöntötte, majd Fabio Fabene érsek, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának titkára mondott megnyitóbeszédet, aki szélesebb kontextusba helyezte a 20. századi mártírokat. Megemlítette például, hogy 2000. május 7-én Szent II. János Pál pápa a római Colosseumban a 20. század vértanúi emlékére ünnepélyes ökumenikus igeliturgiát tartott, és arra is felhívta a figyelmet, hogy napjainkban is sokakat üldöznek hitükért.
Ezt követően Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány képviselője tartott – a fent említett, boldoggá és szentté avatások ügyében az egyik leginkább illetékes fórum jelenlétében – diavetítéssel egybekötött prezentációt az egyházüldözésről a kommunizmus idején. Kitért arra, hogy jelenleg tizenhat kanonizációs eljárás van folyamatban, amelyek közül tizenkettő a kommunista egyházüldözéshez kapcsolódik. Ráirányította továbbá a figyelmet Mindszenty József példájára és a bíboros erős, ma is élő tiszteletére.
Ez után Irinej Bilik ukrán görögkatolikus püspök, a Santa Maria Maggiore-bazilika kanonokjának megrendítő tanúságtétele következett, aki saját példáján keresztül nyújtott rálátást arra, hogyan munkálkodtak a Szovjetunióban titokban a lelkek üdvéért. Megemlítette például, hogy liturgikus ruhát, könyveket nem használhattak, és hogy pappá szentelését annyira titokban kellett tartania, hogy 1984-ben elhunyt édesanyja soha nem tudta meg, hogy a fia pap. Püspökké is titokban szentelték 1988-ban. Egy évvel később kezdhette meg ismét hivatalosan a működését az Ukrán Görögkatolikus Egyház.
A két előadást kerekasztal-beszélgetés követte Kovács Gergely, Irinej Bilik és Jan Mikrut, a Pápai Gergely Egyetem professzorainak részvételével, melyet Habsburg-Lotharingiai Eduárd nagykövet moderált. A téma a kommunista egyházüldözésben mutatkozó eltérések és hasonlóságok voltak az egyes érintett államokban, az Egyház élete az elnyomás alatt, illetve a katolikus oktatás sorsa.
Végül Tóth Krisztina vatikáni levéltári delegátus vázolta a vörös és fehér mártírokat bemutató kiállítás szakmai koncepcióját, amely Magyarország Szentszéki Nagykövetsége, a Vatikáni Magyar Levéltári Kirendeltség, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mindszenty Alapítvány és a zalaegerszegi Mindszentyneum együttműködésének eredményeként született meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy egy nemzetnek fontosak az erős és szilárd gyökerek, a mártírok példája, mivel ezek segítségével tud szembenézni a jövő kihívásaival. E kiállítással együtt egy Mindszenty József életét bemutató tárlatot is megtekinthettek a jelenlévők.
Forrás: Vörös és fehér mártírok a kommunista diktatúra idején – Konferencia a Római Magyar Akadémián
Fotó: Magyarország Szentszéki Nagykövetsége
