A Vallásgyakorlás mint kulturális ellenállás címmel tartott panelbeszélgetést Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke moderálta, amelyen a Neb tagja Soós Viktor Attila, valamint a NEB tudományos kutatói közül Wirthné Diera Bernadett és Erdős Kristóf vettek részt. A moderátor a kerekasztal fő céljaként egy, a NEB által koordinált széleskörű intézményközi műhely bemutatását nevezte meg. Röviden ismertette az együttműködéshez vezető utat, aminek célja a szocializmus alatti vallási ellenállás kutatása a felekezeti sajátosságok figyelembevételével, de mégis egységesen, mint a vallás és a pártállam konfliktusa.
Wirthné Diera Bernadett a Magyar Tudományos Akadémia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem között 2019-ben létrejött együttműködést mutatta be, kitérve a résztvevő kutatókra is. Az aktuális kutatások két jubileum köré szerveződnek; az 1951-es Grősz-per, valamint az 1961-es Fekete Hollók fedőnevű letartóztatások köré.
Soós Viktor Attila a Grősz-per és a hozzá kapcsolódó perek köré szerveződő kutatói együttműködést ismertette. Kiemelte, hogy fontos számszerűsíteni a persorozatban megvádoltak és elítéltek számát, valamint definiálni, hogy mit értünk vallásgyakorlás – mint kulturális ellenállás, vagy a „klerikális reakció” kifejezés – alatt. Érdekes vizsgálat továbbá, hogy egy-egy vallásos tevékenységet, akár a szerzetesi fogadalmak mindennapi megélését mennyire tekintette a pártállam államellenes tevékenységnek, és ezzel maga a vallást gyakorló személy mennyire volt tisztában. Távlati tervként Soós megemlítette, hogy célravezető lenne a környező országok hasonló kutatásaival is összevetni a kutatócsoport eredményeit, ezzel egy tágabb képet adva a kérdésről.
A kutatócsoport református vonatkozású vizsgálatairól Erdős Kristóf számolt be, ismertetve a résztvevők szűkebb kutatási területeit. Fontos kutatási irányként nevezte meg a protestáns ifjúsági egyesületeket, amiket a kommunista párt világnézeti szempontból rendkívül veszélyesnek ítélt, és betiltotta működésüket. Rejtett módon azonban tovább működtették ezeket, ami elvileg illegális tevékenységnek minősíthető.
Földváryné Kiss Réka az eddigi tapasztalatokat összefoglalva elmondta, hogy a vallásgyakorlás mint kulturális ellenállás sosem volt teljesen egyértelmű, mivel egyrészt nagyon szerteágazó tevékenységet fedett le, másrészről sosem lehetett benne biztos a vallását gyakorló hívő, pap, lelkész vagy szerzetes, hogy a párt éppen hogyan ítéli meg az adott vallási cselekedetet, és annak milyen következményei lesznek a jövőre nézve.
Az 1960-as évek vizsgálata az ifjúság és a közösségek köré szerveződött, melyet Wirthné Diera Bernadett részletezett. Bemutatta a kutatókat összefogó online teaházat is, amelynek célja a kapcsolat fenntartása mellett egy-egy részletkérdés közös megbeszélése, több szempontból való megközelítése. Zárásként Földváryné Kiss Réka a 20. század második felében világszintű folyamatként jelen lévő szekularizáció és a kommunista párt vallásellenes tevékenységének összefüggéseit, Magyarországra vonatkozó együttes hatásának kérdését vetette fel.
