Nemcsak Varsóban kapta fel a fejét a pártállami vezetés, de Budapesten is. Kádár és környezete emlékezett még arra, miként kapcsolódott össze 1956-ban a lengyelek és a magyarok szabadságküzdelme. Tudta ő is, hogy az amerikai titkosszolgálatok készítettek egy felmérést az 56-os magyar menekültek körében. És ez azt mutatta, hogy jelentős részük szerint, ha nincs a poznańi felkelés Lengyelországban, 1956 nyarán, akkor nincs magyar forradalom sem az év őszén.
Tegnap nyitották meg azt a fotókiállítást Stanisław Markowski képeiből, amellyel a negyvenedik évforduló előtt tiszteleg a budapesti Lengyel Intézet. Markowski 1976-tól követte objektívjével a kommunistaellenes megmozdulásokat, demonstrációkat. Megörökítette azt a krakkói Fehér Körmenetet is, ahol a tömeg egy Staszek Pyjas nevű egyetemista meggyilkolása miatt tódult az utcára. Pyjas-szal a belügyi szervek végeztek. A Szolidaritás erejét és történelmi jelentőségét Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatónője méltatta a megnyitón. Kiemelve, hogy a képek a XX. század igen fontos kordokumentumai. Több felvételen is láthatók azok a rendőri egységek, amelyeket a tüntetések feloszlatására rendelt a kommunista hatalom az utcára. A ZOMO, vagyis Motorizált Tartaléknak nevezett rendőrségi alakulat különösen érzékeny volt arra, ha valaki az oszlatás eseményeit fotózta. És ha tudjuk, hogy az egykori ZOMO tagjait közönségesen csak „vadállatoknak” tartja mind a mai napig a lengyel közvélemény, akkor megérthetjük, hogy Markowskinak igencsak nagy bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy az események centrumában fényképezzen. Legszebb képe mégsem az utcán készült. Ez a felvétel Jerzy Popiełuszko atya gyászoló édesanyjának portréja. A népszerű, fiatal papot 1984-ben csalták tőrbe, és gyilkolták meg brutálisan lengyel belügyi tisztek.
A megnyitón Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese is szólt az egybegyűltekhez. Rendkívül érdekes, eddig ismeretlen történelmi tényeket osztott meg hallgatóságával. Főként az ’56-os magyar forradalom és a Szolidaritás harcának összefüggéseiről beszélt. Elmondta, hogy Kádár János több esetben is tanácsokkal látta el a lengyel vezetőket, elvégre neki megvolt a tapasztalata egy forradalom leverésében és az azt követő bosszúhadjáratban. Egyfelől Kádár ajánlotta magát a tanácsadói szerepre, másfelől a lengyel kommunisták is igényelték az ő útmutatásait.
Kádár egyébként nem titkolta csalódását. Szerinte az volt a legaggasztóbb a lengyel eseményekben, hogy azt munkások csinálták, és a vezetőjük is egy munkás volt. Ezzel együtt Kádár János azt üzente a világnak, hogy az imperialisták sohasem kapják meg többé Lengyelországot!
Máthé Áron többféleképpen is utalt a Szolidaritás magyarországi hatásaira. Elmondta, hogy Orbán Viktor az önszerveződő társadalom kérdéséről írta egyetemi szakdolgozatát, hangsúlyozottan a lengyel példa alapján.
(A kiállítás, amely „A szabadság felé – Stanisław Markowski fényképei 1876-1987” címet kapta, október végig lesz nyitva.) - /ez elírás az eredeti szövegben. A cím helyesen: „A szabadság felé – Stanisław Markowski fényképei 1976-1987”/ - javítás tőlem C.I.P.
Forrás:
