A Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2015 áprilisában mutatta be a NEB Könyvtár első kiadványait. A sorozat egyik első kötete Borvendég Zsuzsanna történész Újságírásnak álcázva című munkája, amely a Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kapcsolatát tárja fel. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa eddigi kutatási eredményeiről a MÚOSZ székházában tartott előadást május 28-án.
Köszöntőjében Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke üdvözölte a könyv megjelenését. Reményét fejezte ki, hogy a szerző folytatni fogja kutatásait, és felhívta a figyelmet arra, hogy a MÚOSZ-nak szembe kell néznie múltjával.
Borvendég Zsuzsanna előadásában bemutatta, hogy a NÚSZ tevékenységének négy fő iránya volt: a harmadik világ tömegtájékoztatásának befolyásolása, kapcsolatteremtés a nyugati újságíró-szervezetek felé, a szovjet érdekszférán kívüli baloldali pártok támogatása, valamint pénzügyi háttér biztosítása a nemzetközi propagandatevékenységhez és titkosszolgálati akciókhoz. A NÚSZ a szovjet titkosszolgálatok fedőszervezeteként egészen az 1990-es évek elejéig működött, és a szükséges pénzügyi háttér biztosítása érdekében olyan illegális pénzszerzési módszerektől sem riadt vissza, mint például embargós cikkek kereskedelme, csempészés, hírszerző és terrorista kiképző központok működtetése vagy a prostitúció.
A MÚOSZ alapító tagként 1946-tól részt vett a NÚSZ munkájában, de a két szervezet közötti kapcsolat jelentősége az 1960-as években nőtt meg igazán. 1962-ben a NÚSZ Budapesten tartotta kongresszusát. Itt döntöttek arról, hogy a NÚSZ egyik alelnöke és kincstárnoka a mindenkori magyar MÚOSZ-főtitkár lesz. Arról is határoztak, hogy Balatonszéplakon a NÚSZ üdülőt kap (ez lett a Hotel Interpress), valamint Nemzetközi Újságíró Továbbképző Központot hoznak létre Magyarországon.
A NÚSZ és a MÚOSZ közös gazdasági vállalkozásai (Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Interpress Nyomda és Lapkiadó Vállalat) mögött bonyolult állambiztonsági kapcsolatok húzódtak meg. Tekintettel arra, hogy mind a belügyi hírszerzés (III/I. Csoportfőnökség), mind a katonai hírszerzés (MNVK-2. Csoportfőnökség) érdekelt volt ezekben az ügyekben, a két szervezet rivalizálása végigkísérte a titkos akciók történetét.
