A Magyar hősök című előadást követően lettem figyelmes egy véleményre. Az egyik néző azt fogalmazta meg, benne sokkal jobban megragadtak azok az információk, amelyeket látott, hallott a színdarabban, mintha ugyanazokat „száraz” történetekként hallgatta volna végig a történelemórán. Amikor ugyanezt hallom, de már a darab egyik szereplőjétől, bizonyítva látom, mekkora jelentősége van annak, ha játékosan, nem ránk erőltetett formában fogadhatjuk be, érthetjük meg a történelem egy-egy pillanatát.
„Nagyszüleitek, dédszüleitek fiatalkora a vérzivataros huszadik században telt. Akit nem pusztított el az első világháború, túlélte a másodikat, átvészelte a nyilas terrort, arra a kommunizmus sújtott le. […] A korszak, amelyet eddig csak a történelemkönyvekből ismerhettetek, itt és most jelenvalóvá válik.” (Részlet a Magyar hősök című előadásból)
„A Való Élet, a Történelem néha a legbrutálisabb akadálypálya, amelyben a szereplőknek egykor életre-halálra kellett küzdeniük” – hangzik el a Magyar hősök. Szabadulószínház című előadás elején. A Huszadik Század Aréna – diktatúrák szorításában nevet viselő szabadulószoba titokzatos játékmestere fogadja ezekkel a szavakkal azt az öt középiskolás diákot, akik egy rendhagyó történelemórára érkeznek ide a tanárukkal együtt. „A korszak, amelyet eddig csak a történelemkönyvekből ismerhettetek, itt és most jelenvalóvá változik” – folytatja a rejtélyes hang. S a játék a 20. századi magyar történelem vészterhes időszakaiba repíti vissza őket, ahol olyan emberek bőrébe bújhatnak, akik életük egy-egy szakaszában súlyos döntésre kényszerültek. Az előadás hat „hétköznapi hős” – Brusznyai Árpádné Honti Ilona, Gérecz Attila, Kiss Sándor, Olofsson Placid, Richter Gedeon és Salkaházi Sára – sorsának bemutatásán keresztül segíti a darab nézőit a történelem megértésében és saját helyzetük átértékelésében. A szabadulószoba jeligéje: szabadulj ki a múltból!
Márfi Márkkal, a darab egyik szereplőjével az általa játszott karakterek megformálásáról beszélgettem.
Az „aha”-élmény is elvezethet a történelemhez
Rendkívül összetett színészi játékot követel meg a Magyar hősök színdarab. Ön az egyik pillanatban diákként a szabadulószoba résztvevője, Döme, a következő pillanatban pedig – a játékszabályok értelmében – már Richter Gedeon, akinek szembesülnie kell a huszadik század kihívásaival.
A szerep szerint Döme eleinte elutasító, nem akar résztvevője lenni a szabadulószoba-játéknak. Ha megfigyelik a nézők, a diák csak egyszer azonosul igazán Richter Gedeon személyével, akkor, amikor az apostoli nuncius a pápa üzenetét hozza el a gyárosnak, s megköszöni a segélyszervezeteknek nyújtott önzetlen gyógyszerfelajánlásokat. Abban az időszakban járunk, amikor a zsidótörvények fokozatosan megnehezítették, ellehetetlenítették Richter tevékenységét, ami ahhoz vezetett, hogy sorozatos meghurcoltatásokban volt része. A jelenet végén döbben rá, hogy válaszút előtt áll: a saját életét mentve elhagyja az országot, maga mögött hagy mindent, vagy vállalja azt, amit a sors rámér.
Az Ön által játszott mindkét karakter, Döme és Richter szempontjából is meghatározó ez a jelenet.
A színdarab túlnyomó részében Döme csak reflektál Richter élethelyzeteire. Az előbb említett jelenet hozza meg a szabadulószoba játékban számára azt a pillanatot, amikor ráeszmél arra, hogy itt már nem kezelheti lazán, felületesen a kialakult helyzetet, hiszen fontos, meghatározó döntés előtt áll Richter Gedeonként. Aki ahelyett, hogy itt hagyna mindent, és csak a saját érdekét tartaná szem előtt, inkább másokért hoz áldozatot. Nem a felépített gyáráért, nem a pénzért, hanem a munkásaiért.
A nézőnek is a karakterrel kell tartania ebben a folyamatban, hogy a megváltozott helyzeteket felismerje.
Az az előadás sikerének a kulcsa, hogy a színházlátogató mennyire tud azonosulni a látott karakterekkel, el tudja-e képzelni magát a bemutatott élethelyzetekben. Például van-e olyan néző, aki a fejéhez kap az előadás elején, hogy „jé, hát én is úgy álltam eddig a történelemhez, mint Döme, aki a töriórákon talán bambult, meg a telefonját nyomogatta”! Majd ahogyan halad tovább a történet, úgy szippantja be egyre jobban a múlt század nyomasztó légköre. Dömének a szabadulószobában Richter Gedeont kell megszemélyesítenie, a színpadi jelenet szerint egy kiszolgáltatott helyzetben, pelenkázott kisgyermekként szembesül azzal, hogy zsidó származású. Később, már felnőttként – egy másik jelentben – ismét abszurd helyzetben találja magát. Döme úgy gondolkodik, hogy „na, még ez is; dagadt vagyok, kopaszodom – jól kitaláltad, játékmester(!) –, hát akkor szórakozzatok, nevessetek rajtam, nem érdekel ez a kínos helyzet, hiszen gazdag vagyok a szerepem szerint, díjaim vannak, feltaláltam az emberiség számára fontos gyógyszereket, amivel életeket mentettem meg”! Majd jön a felismerés. De mi van??! Sikeres vagyok és mégis azzal kell szembesülnöm, hogy veszélyben vagyok? Ez legalább annyira kiszolgáltatott helyzet, mint az első jelenet.
A legutóbbi előadást követően láttam, az előtérben fiatalokkal beszélgetett. Mi volt a véleményük a darabról?
Tetszett nekik. Említették, hogy érdekes volt más nézőpontból látni ezeket a történelmi helyzeteket, hétköznapi hősöket. Nagyobb élményt jelentett, mintha tankönyvben olvastak volna róluk.
Apropó, Önt érdekli a történelem?
Diákkoromban nem különösebben érdekelt. Most érzem magamat elég érettnek arra, hogy nyissak a múltunk felé, s ebben nagy szerepet tulajdonítok ennek a darabnak is. Rengeteg információt megtudtam, amikor készültem az előadásra, és ezek sokkal jobban megragadtak bennem, mintha „száraz” tananyagként a töriórán hallgattam volna végig a tanártól. Az előadás egyik célja, hogy a néző ezeket a történeteket látva utánaolvasson, mi is történt akkor valójában. Azután összeköti azokat további eseményekkel, személyekkel, s rájön az összefüggésekre, különbséget tud tenni az egyes történelmi fordulópontok között. Ezek az „aha”-élmények vezetnek el ahhoz, hogy jobban megértsük, mi is történt valójában a korábbi századokban.
Fontos történelmi kérdéseket vet föl a színdarab
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke szerint a hat nagyon különböző életpálya egy-egy megrázó pillanatának színpadi bemutatása fontos történelmi kérdéseket is felvet. A náci és a kommunista diktatúra időszakát mutatva örök emberi és erkölcsi kérdéseket is górcső alá vesz: mi az emberi helytállás, milyen kockázatot vállalni a szabadságért, a hazámért, a családomért, vagy akár számomra idegen emberekért.
Serfőző Krisztina producer, az Ülj Közelebb Produkció vezetője úgy látja, hogy a színdarab létrehozásával – egy szabadulószoba keretei közé helyezve a történeteket – megtalálták azt a formát, amely közel áll a fiatalokhoz és segít a történelem jobb megismerésében. „Az előadás legfontosabb üzenet az, hogy megértsünk valamit a szeretet fogalmából és az együttérzésből” – fogalmaz a producer.
A következő előadás: május 10., Millenáris
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Millenáris és az Ülj Közelebb Produkció együttműködésében megvalósuló színházi előadás írója Szabó Borbála, rendezője Seres Tamás, a tanárt Csuja Imre alakítja, váltott szereposztásban Böröndi Bence, Hajdú Sobor Csaba, Kopek Janka, Veszelovszki Janka, Márfi Márk, Sütő András, Trill Beatrix, Antóci Dorottya lép színpadra diákként, a rendező hangja Kamarás Iván.
Az előadás a Magyar hősök – Elfeledett életutak a 20. századból című, a közelmúltban megjelent kötet alapján készült, amely a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner együttműködésében jelent meg, s olyan, többségükben elfeledett hősöknek állít emléket, akiket a kommunista diktatúra nem engedett a közösségi emlékezet részévé válni.
A színházi előadás május 10-én látható legközelebb, amelyre jegyeket a Millenáris honlapján lehet vásárolni. A darabot a tervek szerint ősszel láthatják újra az érdeklődők.
„Richter Gedeon neve talán a legismertebb a hazai gyógyszergyártás történetében, hiszen őt tartják a modern magyar gyógyszerészet alapító atyjának. A nevéhez fűződő „patikagyár" Magyarország első nagy gyógyszeripari létesítménye volt, ahol ipari 
méretekben állították elő a különféle minőségi medicinákat, többek között a közismert Kalmopyrint. Kevesebben tudják, hogy Richter Gedeon a magyar történelem egyik legtragikusabb évében, 1944-ben tanúbizonyságot tett az emberek gyógyítása iránti feltétlen elkötelezettségéről is. A hivatásához hű, kiváló felkészültségű gyógyszerész egész életében a gyógyítás szolgálatában állt. Zsidó származása ellenére – bár másképp is dönthetett volna – végig Magyarországon maradt az üldöztetés éveiben. Életének hetvenkét éves korában a nyilas terror vetett véget."
(Részlet a Magyar hősök – Elfeledett életutak a 20. századból című kötetből)
