„A magyar gulág” – így hívták azt a táborrendszert, amelybe a kommunista hatalom zárta a rendszer ellenségeit. Magyarországon a rabtelepeknek két fajtája volt a kényszermunkatáborok és a zárt táborok. Az első munkatáborokat Magyarországon az 1950-es évek elején hozzák létre. Erről, valamint a NEB most induló megemlékezés-sorozatáról beszélt a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Földváryné Kiss Réka és Bank Barbara.
Két fajta rabtelep is létezett Magyarországon
„A magyar gulág” – így hívták azt a táborrendszert, amelybe a kommunista hatalom zárta ellenfeleit. A klerikális reakciótól a jobboldali szociáldemokratákig széles volt azoknak a köre, akik útban voltak a szovjet hadsereg segítségével hatalomra jutott kommunistáknak. Csak Recsken megközelítőleg ezernyolcszázan raboskodtak. Becslések szerint az internáltaknak legalább tíz százaléka vesztette életét a túlhajtott munka és az alultápláltság miatt. Két fajta rabtelep is létezett Magyarországon a rabtelepeknek két fajtája volt – mondja Bank Barbara a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja. A kényszermunkatáborok és a zárt táborok. A zárt táborba családokat hurcoltak. „Ezekben a táborokban volt egy központi parancsnokság, és az épületek szögesdróttal voltak körülvéve” – mondta Bank Barbara. Ilyen zárt tábort volt a hortobágyi is. „Recsken kényszermunkatábor működött, oda bírósági ítélet nélkül, véghatározattal hurcoltak embereket” – fogalmazott Bank Barbara.
1950-ben az Államvédelmi Hatóság önállósodott a belügyminisztériumtól, és először Kistarcsát foglalták el, és hoztak létre egy gyűjtőtábort. „Ott internálási véghatározatokat hirdettek ki” – mondta Bank Barbara. Hozzátette, ezt követően 1950 július 19-én Recsken alapítottak egy kényszermunkatábort, ezután 1950 decemberében, 1951 januárjában létrehozták a tiszalöki és 1951 októberében a kazincbarcikai kényszermunkatábort. Még további két munkatábor is működött az országban, Bánkúton és Sajóbábonyban, azonban ezek alapításának ideje egyelőre tisztázatlan.
A fiatalokat is meg szeretnék szólítani
A rendszerváltoztatás óta történészek hatalmas munkát végezetek a kommunista időszak történetének feldolgozásában, de még mindig bőven maradt feladat, egyrészt a kutatásban, másrészt a kutatási eredmények megismertetésében. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága ezért is indít programsorozatot, amelynek célcsoportja „azok a fiatalok, akiknek már nem kellett megtapasztaniuk a diktatúra kegyetlenségét”– mondja Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke. A nyolcvanas évek végén Gulyás Gyula és Gulyás János Törvénysértés nélküli filmjének köszönhetően került be a köztudatba, hogy léteztek hortobágyi zárt táborok. Majd később „Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia is feldolgozta a témát Recsk 1950-1953 Egy titkos kényszermunkatábor története című filmjükben, melyben felidézték Faludy György költő, raboskodásának történetét is” – fogalmazott Földváryné Kiss Réka. Hozzátette, nem túlzás állítani, hogy ez a film robbantotta be a rendszerváltozás miliőjébe azokat az ismereteket, hogy milyen drasztikusak voltak a létkörülmények ezekben a zárt táborokban. Földváryné Kiss Réka úgy gondolja, mind a hortobágyi kényszermunkatábor, mind pedig Recsk szimbólum volt, a terror, a diktatúra, az elnyomás, és az önkényuralom szimbóluma. Hozzátette, „most, hogy a tragédia hetvenedik évfordulójára emlékezünk, fontosnak tartottuk, hogy a most felnövő generációval is megismertessük az ötvenes évek borzalmait”.
Az évforduló alkalmából a Nemzeti Emlékezet Bizottsága szakmai konferenciákat szervez, ahová mindazok jelentkezését várják, akik múzeumokban, szakmai műhelyekben, egyetemeken, levéltárakban foglalkoznak a kitelepítés kérdésével. Földváryné Kiss Réka elmondta, elindítottak egy vándorkiállítást, emellett rendhagyó történelemórákat szerveznek, tavasszal pedig meghirdetnek egy középiskolás diákversenyt, amihez egy ismeretterjesztő honlapot is indítanak.
Hivatkozott cikk:
Kapcsolódó tartalom:
