Tatai Ilona
(1935. január 19. Budapest)
Apja, Tatai István 1919-ben vöröskatona volt. Komádiból 1926-ban költözött fel a fővárosba, ahol alkalmi munkákból tartotta el családját, a második világháború után Kőbányán gyári segédmunkás lett. Anyja, Hoffmann Julianna takarítónőként, mosónőként dolgozott.
Az általános iskolát Kőbányán járta ki, középiskolai tanulmányait 1949 őszén Kecskeméten kezdte, fél év múlva a Budapest VIII. kerületi Zrínyi Miklós Gimnáziumban folytatta. 1952-ben a Gábor Áron Tüzértechnikus Tiszti Iskola tűzszerészeti tanszékén kapott állást laboránsként, ezért a következő évben magánúton érettségizett le. 1957-től a Magyar Adócsőgyárban dolgozott segédmunkásként, később laboránsként. 1959-ben került a Ruggyantagyárba, ahol előbb szintén laboráns, majd a hengerüzemben technológus lett. 1962- ben a Budapesti Műszaki Egyetem esti tagozatán vegyészmérnöki oklevelet szerzett, s 1963- ban megbízták a hengerüzem vezetésével. 1964-ben a Ruggyantagyár és hat másik üzem összevonásával 1963-ban megalakult az Országos Gumiipari Vállalat Gumiipari Kutató Intézetében lett osztályvezető. 1964-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1965- ben felvették aspiránsnak a leningrádi Lebegyev Műgumi Kutató Intézetbe, ahol három évet töltött.
1968-tól az Országos Gumiipari Vállalat Fejlesztési Központjában a Közszükségleti Osztályt vezette, 1970-től a vállalat Abroncsgyárában műszaki-gazdasági tanácsadóként, 1971-től főmérnökként dolgozott. 1974-ben kinevezték az egy évvel korábban a Taurus Gumiipari Vállalat nevet felvett cég termékigazgatójává, 1975. novemberben pedig vezérigazgatójává. Az általa irányított vállalat, elsősorban a saját fejlesztésű acélradiál teherabroncsok révén, a szocialista nagyipar egyik „zászlóshajójává” vált, amiért 1988-ban a vezérigazgatót Állami Díjjal tüntették ki.
1987. júniusban az MSZMP Központi Bizottsága kooptálta soraiba, 1987. decembertől 1988. novemberig a KB Gazdaságpolitikai Bizottságának tagja is volt. A Kádár Jánost megbuktató 1988. május 20–22-i országos pártértekezleten bekerült az állampárt legszűkebb irányító testületébe, a Politikai Bizottságba. A pártvezetésen belül Grósz Károly főtitkár köréhez tartozott, 1988 őszén neve esetleges miniszterelnökként is felmerült. 1989. májusban a Politikai Bizottság elfogadta moszkvai nagykövetté való jelölését, de az Országgyűlés külügyi bizottsága már nem tartotta kötelező érvényűnek a PB döntését, és visszautasította a javaslatot. 1989. június végén a PB utódaként életre hívott, 21 fős Politikai Intéző Bizottság tagja lett. Az 1989. október 7-én az MSZMP jogutódaként megalakított Magyar Szocialista Pártban nem vállalt funkciót. 1990-ben vonult nyugállományba az akkor már csődközeli állapotba került Taurus éléről.
A rendszerváltozás után a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft. munkatársa, 1992-től a Gyurcsány Ferenc által alapított Altus Befektetési és Vagyonkezelési Rt. vezető tanácsadója, igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tagja volt.
Források
Tatai Ilona interjú. Készítette Polgár Miklós 1983-ban. 1956-os Intézet Oral History Archívuma. 856. sz. Az MSZMP Központi Bizottsága 1987. június 23-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 288. fond 4/225. őrzési egység. http://www.digitarchiv.hu/faces/frameContentGenerator.jsp?ADT_ID=561&MT=1 (A letöltés ideje 2015. január 25.)
Irodalom
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerkesztette Nyírő András. Interart Stúdió, Budapest, 1989. 317.
