Rákosi Mátyás leváltása

Az alább közölt anyag ITT letölthető

Mikojan jelentése az SZKP KB-nak a magyarországi helyzetről, 1956. július 18.

Július 17-én reggel őszinte beszélgetésem volt Gerő és Hegedűs elvtársakkal. Gerő és Hegedűs elvtársak megkérdezték, hajlandó lennék-e részt venni a Központi Vezetőség KV ülésének munkálataiban. (…)

Ezen a tanácskozáson a plénum mintegy 30 résztvevője volt jelen. A vita eredményei: 1. Rákosi felmentésének kérdésében valamennyien egyetértettek. Egyesek sajnálatukat fejezték ki, mások még azt is hangoztatták, hogy ez megingatja a pártot, mivel az utóbbi hónapokban az egész pártmunka Rákosi támogatásának jegyében folyt.

(…) A KV első titkárának kérdésében valamennyi felszólaló - kettő kivételével - egyetértett Gerő jelölésével. Vas Zoltán Apró elvtársat, a PB tagját javasolta. Kijelentette, hogy ma a Rákosi-probléma áll előttünk, egy fél év múlva a Gerő-problémával lesz dolgunk. (…) A felszólalók többsége kijelentette, hogy egyetért Gerő jelölésével, de fenntartásokat fűztek hozzá, főképp Gerő jellembeli tulajdonságaival és munka- módszereivel kapcsolatban, s nem politikai motivációkkal, bár egyes elvtársak azt is mondták, hogy a Rákosira vonatkozó bírálat bizonyos mértékben Gerő elvtársnak is szól.

(…) elemeztem a poznani eseményeket, és kijelentettem, hogy a Petőfi köri vita egy ideológiai Poznan, lövöldözések nélkül. Jegyezzék meg, hogy Poznanban sem voltak egyenes ellenforradalmi kirohanások. Ezért a magyar kommunistákat nem nyugtathatja meg, hogy a Petőfi Körnek nincsenek ellenforradalmi jelszavai. (…)

A Nagy Imre-kérdést érintve kijelentettem, hogy hiba volt a pártból való kizárása, bár megérdemli ezt. Sajnos Nagy Imre azóta újabb hibákat követett el, harcot indított a párt ellen, és a párt elleni támadásokra buzdította a pártellenes elemeket. De téved, ez az út nem vezet a pártba. Éppen fordítva, ez az út más, ellenkező helyre vezet. Ezt egyenesen meg kell mondani Nagy Imrének, hogy tudja meg, ha vissza akar térni a pártba, ki kell békülnie a párttal, és jóvá kell tennie hibáit. Végezetül elmondtam, remélni szeretném, hogy a KV-ülés után azt jelenthetem majd Központi Bizottságunknak, hogy nem kell aggódnunk az önök pártjának sorsáért, hogy itt erős vezetés és pártegység jött létre. (…)

(Megjelent: Kortárs krónika. Válogatta és szerkesztette Nóvé Béla. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001. 12-13. l.)

Hasznos információk

1. 1956 június 28-án véres felkelés tört ki a lengyel iparvárosban, Poznanban. A lengyel hadsereg repülők és harckocsik bevetésével veri le az elkeseredett munkások lázadását.

2. A Rajk-ügy felülvizsgálatai egyre több bizonyítékot szolgált Rákosi Mátyás közvetlen személyes felelősségéről. Ennek nyomán 1956. júliusára a hivatalos pártvezetésen belül is mind többen gondolták úgy, hogy Rákosi hatalmon maradása felesleges és vállalhatatlan politikai terhet jelent a párt számára.

3. Az SZKP KB Elnökségének július 9-12-i tanácskozásán döntés született arról, hogy a magyarországi helyzet megszilárdítása érdekében Mikoján miniszterelnök-helyettes utazzék Magyarországra. Mikojan az antisztálinista irányvonal egyik meghatározó politikusa volt.

4. 1956 július 12-én az MDP politikai Bizottsága egyhangúan elvetette Rákosi Központi Vezetőség számára készített beszámolóját a pártellenzék sommás ellenségként való kezelése miatt. Ez gyakorlatilag Rákosi Mátyás politikai bukását jelentette.

5. Mikoján előzetes tárgyalásainak eredményeképpen az MDP Politikai Bizottsága 1956. július 14-én meghozta a döntést Rákosi leváltásáról, s Gerő Ernőt jelölte az első titkári posztra. A Központi Vezetőség július 18-i ülésén Rákosi megromlott egészségi állapotára hivatkozva kérte a felmentését, amit a testület elfogadott.

6. Leváltása után Rákosi Mátyás azonnal elhagyta az országot. A Szovjetunióba ment, ahonnan többé már nem is térhetett vissza.

Információkeresés

A KV tagjai milyen aggályt fogalmaztak meg Rákosi leváltásával kapcsolatban?

Mi volt a vélemény Gerő Ernőnől?

A szovjet vezetés milyen szempontból mérlegelte a magyarországi eseményeket?

Mire figyelmeztette Mikojan a magyar pártvezetőket?

Hogyan értékelte Mikojan Nagy Imre helyzetét?

Elemzés és értékelés

E jelentés alapján hogyan értékelhető Rákosi leváltása? Taktikai húzásról volt szó vagy valódi irányváltást jelentett a szovjetek magyarországi politikájával kapcsolatban?

Mi jellemzi a szovjet vezető magatartását a magyar pártvezetőkkel szemben?

Mi volt a politikai üzenete annak, hogy Rákosi helyére Gerő Ernő került?

Vitassátok meg, hogy a legfelső szinten bekövetkezett személycsere a Rákosi vonal vagy a Nagy Imre vonal politikai pozícióit erősítette-e inkább?

A magyar pártvezetők miért tarthatták fontosnak a szovjet vezetők közül részt vegyen és felszólaljon valaki a KV ülésén?

Hosszabb változat

Július 17-én reggel őszinte beszélgetésem volt Gerő és Hegedűs elvtársakkal. Gerő és Hegedűs elvtársak megkérdezték, hajlandó lennék-e részt venni a Központi Vezetőség KV ülésének munkálataiban. (…)

Ezen a tanácskozáson a plénum mintegy 30 résztvevője volt jelen. A vita eredményei: 1. Rákosi felmentésének kérdésében valamennyien egyetértettek. Egyesek sajnálatukat fejezték ki, mások még azt is hangoztatták, hogy ez megingatja a pártot, mivel az utóbbi hónapokban az egész pártmunka Rákosi támogatásának jegyében folyt.

2. A KV első titkárának kérdésében valamennyi felszólaló - kettő kivételével - egyetértett Gerő jelölésével. Vas Zoltán Apró elvtársat, a PB tagját javasolta. Kijelentette, hogy ma a Rákosi-probléma áll előttünk, egy fél év múlva a Gerő-problémával lesz dolgunk. (…) A felszólalók többsége kijelentette, hogy egyetért Gerő jelölésével, de fenntartásokat fűztek hozzá, főképp Gerő jellembeli tulajdonságaival és munka- módszereivel kapcsolatban, s nem politikai motivációkkal, bár egyes elvtársak azt is mondták, hogy a Rákosira vonatkozó bírálat bizonyos mértékben Gerő elvtársnak is szól. (…)

Harminc percig beszéltem, a fordítás idejét nem számítva. Elmondtam, hogy pártunk és a testvérpártok aggódnak Magyarország sorsa miatt, és hogy a poznani tanulságok után nem szeretnénk, ha Magyarországon valami hasonló történne. Közöltem, hogy megbízatásom abban áll, hogy tájékoztassam az SZKP KB-t, mi a helyzet, és mennyire indokolt az aggodalmunk. (…)

Majd elemeztem a poznani eseményeket, és kijelentettem, hogy a Petőfi köri vita egy ideológiai Poznan, lövöldözések nélkül. Jegyezzék meg, hogy Poznanban sem voltak egyenes ellenforradalmi kirohanások. Ezért a magyar kommunistákat nem nyugtathatja meg, hogy a Petőfi Körnek nincsenek ellenforradalmi jelszavai. Rámutattam, hogy a kommunisták magatartása ebben a vitában a párthűség megbomlásáról tanúskodik, mert ott a kommunisták eltoldódtak a kispolgári környezetben. Az a tény, hogy sok központi vezetőségi tag a KV-n kívül tartózkodva a KV ellen lép fel, a pártvezetés megbomlásának elemeiről tanúskodik. A magyar párt csaknem három éve lázas állapotban van. Vagy véget vetnek ennek az állapotnak a mostani plénumon, vagy az idültté válik. Ez azt jelenti, hogy nem lesz lenini típusú pártjuk, az pedig világos, hogy ez mit jelentene. A nemzetközi feszültség enyhülése és az egymás mellett élés jelszava nem feltételezi, hanem - véleményünk szerint - kizárja az ideológiában tett engedményeket és az ellenséges nézetekkel való megalkuvást. Ezért kell megszüntetni a párthűség megbomlásának minden elemét Magyarországon, helyreállítani a KV-tagok és az egyszerű párttagok fegyelmét, és offenzív harcot indítani az ideológiai fronton. Megmondtam, hogy Rákosi elvtárs lemondása kommunista, pártszerű cselekedet, mert a pártegység megszilárdításának érdekeiből indul ki. (…)

A Nagy Imre-kérdést érintve kijelentettem, hogy hiba volt a pártból való kizárása, bár meg érdemli ezt. Sajnos Nagy Imre azóta újabb hibákat követett el, harcot indított a párt ellen, és a párt elleni támadásokra buzdította a pártellenes elemeket. De téved, ez az út nem vezet a pártba. Éppen fordítva, ez az út más, ellenkező helyre vezet. Ezt egyenesen meg kell mondani Nagy Imrének, hogy tudja meg, ha vissza akar térni a pártba, ki kell békülnie a párttal, és jóvá kell tennie hibáit. Végezetül elmondtam, remélni szeretném, hogy a KV-ülés után azt jelenthetem majd Központi Bizottságunknak, hogy nem kell aggódnunk az önök pártjának sorsáért, hogy itt erős vezetés és pártegység jött létre. (…)

(Megjelent: Kortárs krónika. Válogatta és szerkesztette Nóvé Béla. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001. 12-13. l.)

Fotó: HVG