A szovjet hatóságok 1945 januárjában – a háborúért felelőssé tett német nép kollektív büntetése részeként – több tízezer bánáti és szatmári svábot, valamint észak- és dél-erdélyi szászt deportáltak a Szovjetunióba. Az akció zökkenőmentes végrehajtása érdekében a szovjet fegyveres szervek helyi segítőik, az ún. policok közreműködésével a „malenykaja rabota” (kis munka) ígéretével gyűjtötték össze a polgári lakosok tömegeit. A magyar köznyelvben „málenkij robot” néven rögzült kifejezés a gyakorlatban a Szovjetunióban végzendő kényszermunkát jelentette. Ez a sors várt a mindössze 16 éves gimnáziumi tanulóra, Vonház Józsefre is, akit 1945. január 3-án a Szamos-híd helyreállításának ürügyével hurcoltak el a Szatmár megyei Mezőpetriből az ukrajnai Sztalino (Donyeck) melletti Konsztantyinovka lágerébe, ahol közel öt évet töltött „modernkori rabszolgaként”. 1949 decemberében térhetett vissza szülőfalujába, 1950-ben a román hatóságok hároméves katonai munkaszolgálatra hívták be, ami az ő esetében bányamunkát jelentett. Leszerelését követően folytatta tanulmányait, 1958-tól 1989-ig Nagykárolyban dolgozott fizikatanárként, majd a rendszerváltozás után áttelepült Németországba. Vonház Józsefnek a fogságban eltöltött évekről írott memoárját a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emléke előtt tisztelgő sorozatában tárja a nagyközönség elé.
Sajtómegjelenések, recenziók:
Gulag Könyvek
Ára: 1200 Ft
Terjedelem: 160 oldal
ISSN 2559-9712
ISBN 978-615-5656-07-1
