Mi a közös Bródy Jánosban, Pataky Attilában és Nagy Feróban? Erre a kérdésre nagyon sok választ lehetne adni, mondjuk azt, hogy ők azok a régi csibészek… Azok, akik 11 zenésztársukkal együtt olyan történeteket meséltek el tavaly, amelyekről talán még senki se hallott. Ezeket már olvasni is lehet, egy 2016 decemberében megjelent kötetben, melynek a bemutatóját is megtartották.
Az Azok a régi csibészek című interjúkötet a magyar beat és rock legendás szereplőivel készült beszélgetéseket tartalmazza, szerkesztett formában. „Minden interjúnak, beszélgetésnek az a tétje, hogy elhangzik-e olyan információ, amelyet korábban nem osztottak meg a zenészek a nagyközönséggel. A magyar rockandroll története sokkal gazdagabb, színesebb, mint amire a bulvárcikkek rávilágítanak – mi ezt szerettük volna megmutatni a beszélgetések során. Nagyon fontos az is, hogy a rockandroll mentén a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek társadalmi profilját lehet meghatározni” – mondta a január 18-ai, Rockmúzeumban tartott könyvbemutatón az egyik szerző, Poós Zoltán zenei szakíró.
A több hónapon át tartó beszélgetéssorozaton olyan információk, történetek hangzottak el, amelyek közül sokat még a szerzők maguk sem hallottak, ezért döntöttek úgy, hogy mindenképpen születnie kell egy könyvnek, ahol mindezt a „kincset” rögzítik. „A magunk módján az lenne a dolgunk – folytatta Poós Zoltán –, hogy annyira ismertessük meg ezeket a zenészeket a publikummal, amennyire az angolszász kultúrában ismerik Paul McCartney-t.”
Dr. Csatári Bence történész tudományos indíttatásból (is) foglalkozik a magyar rocktörténettel, hiszen a nemrég a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent, Az ész a fontos, nem a haj – A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája című könyve a PhD-dolgozata volt. E munka írása közben számos kordokumentumot megvizsgált, és természetesen sok minden ki is derült a zenészek múltjáról, ám a történész arra is kíváncsi volt – és számára ez jelentette a beszélgetések lényegét –: vajon a zenészek hogyan emlékeznek vissza minderre.
A beszélgetésekre a két szerző alaposan felkészült – ez egyik alkalommal sem volt kérdés –, majd összeírták a kérdéseiket, nem egyszer 20-at, 30-at, végül pedig összehangolták, melyeket is fogják ezekből feltenni. Poós Zoltán megjegyezte persze, hogy spontán része is bőven akadt a beszélgetéseknek: Zalatnay Sarolta például dalra fakadt, Balázs Fecó pedig egy „ottfelejtett” orgonán kezdett el játszani, és mintegy negyedórás ingyenshow-t adott. Az Azok a régi csibészek című beszélgetéssorozathoz – és így az interjúkötethez – 14 művész adta a nevét, akik közül Bródy János és Németh Alajos „Lojzi” el is jött a bemutatóra. „A magyar rocktörténet színes fejezete lett ez a könyv” – értettek egyet a szerzők. Lehet-e forrás ez a mű? – tette fel a kérdést Bajnai Zsolt, a Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégiumának vezetője, aki a moderátor szerepét látta el. „Valamelyest kordokumentumként is használható a kötet, igen, bár 25 év hosszú idő, a zenészek sok mindenre nem emlékeznek már, vagy másként ítélik meg a történteket, mint ahogyan valóban voltak. Az viszont biztos, hogy ma, 2017-ben nagyon sok mindent nehéz megérteni a rendszerváltás előtti időkből. Talán ezeket a dolgokat tudják közelebb hozni a mai fiatalokhoz a zenészek által elmesélt sztorik” – válaszolt Poós Zoltán. Ne felejtsük el – mutatott rá –, hogy a beat és a rock a rendszerváltás motorja volt, ezek nélkül minden máshogy történt volna, „kulcsszerepük volt a magyar fal lebontásában”!
A könyvbemutatón azt is megtudhattuk a szerzőktől, hogy egy-egy élő beszélgetésből összesen 70-80 ezer karakteres interjúk születtek, melyekből mindössze 25-30 ezek karakter került be a kötetbe. Így sokkal feszesebb szerkezetű, könnyebben emészthető könyv született – mondták a szerzők. „A szakmázós részek kikerültek belőle, de így is majdnem 300 oldalas lett” – tette hozzá Poós Zoltán.
Kapcsolódó tartalmak:
