A kiállításon bemutatott fényképek a Lengyelországban és Magyarországon egyaránt elfojtott szabadságvágy és nemzeti függetlenség, a kommunista diktatúrával szembeni ellenállás szimbólumai is- hangzott el a Remény és dráma. Magyarország ’56 című szabadtéri fotókiállítás mai megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az eseményen egyúttal a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködési megállapodást kötött, amelyet az intézmények vezetői láttak el kézjegyükkel.
A megnyitón L. Simon László, Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója többek között kiemelte: nagyon fontos, hogy a kommunista diktatúra időszakának rémtetteiről ne feledkezzen meg a mai nemzedék, éppen ezért a két intézmény közös konferenciákon, kiállításokon, tudományos publikációk közreadásával kívánja bemutatni az 1945 és 1989 közötti időszak történéseit.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy a két nemzeti intézmény hosszú távú szakmai együttműködést épít, ennek fontos – egyben szimbolikus – kezdete ez a kiállítás. Lehetőség a közelmúlt jobb megismerésére, a lengyel és magyar emberek barátságának, a két nép közötti közösségvállalásnak, szolidaritásnak a bemutatására.
Köszönetet mondott annak az ismeretlen lengyel fotósnak, aki a fényképek elkészítésével, megőrzésével hatalmas kockázatot vállalt, s azoknak is, akik ugyanígy tettek később, már Lengyelországban a rájuk bízott fotók megőrzésével. De nagy köszönet illeti a hasonlóképpen kockázatot vállaló szczecini Leśniak családot is, akik révén végül is hazánkba kerülhettek a képek. Ezek a fényképek a levert forradalom, a mindkét országban egyaránt elfojtott szabadságvágy és nemzeti függetlenség, a kommunista diktatúrával szembeni ellenállás szimbólumai is- mutatott rá a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. Egyúttal köszönetet mondott mindenkinek, akinek szerepe volt abban, hogy a lengyel–magyar közös múlt e kézzelfogható dokumentumai 2022-ben Magyarországon is ismertté válhattak.
Latorcai Csaba parlamenti államtitkár, területfejlesztési miniszterhelyettes beszédében többek között kitért arra, hogy a magyar nép 1956-ban is a szabadság oldalára állt, hiszen mi, magyarok sosem a gyengeséget, hanem mindig a bátorságot választottuk. Büszkék lehetünk az őseinkre, a honfitársainkra, a hazánkra.
A kiállításmegnyitót megtisztelte jelenlétével Sebastian Kęciek, a Lengyel Köztársaság nagykövete és Joanna Urbanska, a Lengyel Intézet igazgatója.
A megnyitót követően a Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága között létrejövő együttműködési megállapodást látta el kézjegyével a két intézmény vezetője.
A kiállításon bemutatott fényképek sorsáról a fotók utolsó tulajdonosától, Mirosław Leśniaktól tudjuk a következőket: a felvételeket egy ismeretlen lengyel ember készítette, aki 1956 októberében valamilyen okból Budapesten tartózkodott. Nem volt hivatásos fotóriporter, amatőrként, érdeklődőként, egy külföldi szemével, de a felkelt magyarok pártján állva örökítette meg a történelmet. A családhoz úgy kerültek később a képek, hogy az ismeretlen fotós odaadta azokat megőrzésre egy szczecini családnak, Leśniak úr édesanyjának, aki sajnos már elhunyt, így többet a fotósról nem tudhatunk meg.
A képek a több évtizedes rejtegetés után csak a legutóbbi időben kerültek nyilvánosságra, először 2021-ben Szczecinben, miután Leśniak úr megkereste a Szczecini Nemzeti Múzeumot. A lengyel kollégák a kiállításhoz szakmai segítséget kértek a Gdanski Magyar Konzulátustól, amelynek vezetője, Illés Pál Attila főkonzul úr a Nemzeti Emlékezet Bizottságához fordult. A szczecini bemutatót követően a múzeum felajánlotta a NEB-nek, hogy szívesen átadja a kiállítást, a NEB pedig a budapesti Lengyel Intézettel összefogva 2022. márciusában szűkebb körben be is mutatta az anyagot Budapesten. Már akkor felmerült, hogy a képeket érdemes lenne szélesebb közönséghez is eljuttatni, így fordult a NEB a Magyar Nemzeti Múzeumhoz.
(Fotók: 1-6 MTi, 7-10 NEB)
Kapcsolódó tartalom:
