Kenessey Gyula Sárbogárd főszolgabírója volt. Harcolt és megsebesült az I. világháborúban, kitüntették. Hazatérése után a Fejér vármegyei közélet egyik meghatározó alakja lett és a sárbogárdi református egyház főgondnokává is választották. Hivatali szolgálatteljesítése alatt a leghatározottabban fellépet a Volksbund és a nyilas mozgalmak ellen. 1944-ben, a Szálasi-puccs után a nyilasok elhurcolták, és a dachaui koncentrációs táborba deportálták, ahol tífuszjárvány miatt életét vesztette. Feleségét és legnagyobb lányát a szovjetek megerőszakolták, családja elől az érvényesülés lehetőségét a kommunista diktatúrában elzárták. Unokaöccse, Kenessey Csaba 1956-ban fegyverrel harcolt a megszállók ellen, majd emigrálni kényszerült. Emlékművének avatásán L.Simon László miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára mondott laudációt. Az emlékműavatást követő istentiszteleti szolgálatot Szabó István református püspök végezte.
