Magyar Gulag programsorozat

A recski kényszermunkatábor története 1950. július 19-én hajnalban kezdődött, amikor 35 internált fegyveres kísérettel a Recsk község felett magasodó Mátra részét képező Csákánykő nevű hegy aljába érkezett. A szovjet mintára létrehozott tábort az internáltakkal építtették fel, és 1950 decemberétől – akárcsak a Szovjetunió GULAG-rendszerében – büntetőbarakkot is jelöltek ki benne, ahova a belső őrség által kijelölt 150 internáltat csoportosítottak át. Ők kezdték meg először a nehéz fizikai munkát a kőbányában, és este az utolsók, akik elhagyhatták a munkaterületet, kisebb adag ételt kaptak, mint a többiek, és nem hagyhatták el a külön szögesdróttal elzárt büntetőbarakkot. A kényszermunkatáborban nemcsak nekik jutott ki a szadista bánásmódból, hanem minden „táborlakónak”. Az államvédelmi belső őrség többféle kínzást kitalált és működtetett, például a vizesvermet, a szekrényfogdát vagy a gúzsbakötést. A recski kényszermunkatábort ugyan 1953-ban megszűntették, és 1957-ben a földdel tették egyenlővé léte mégsem merült feledésbe, pedig a hatalom mindent megtett azért, hogy így alakuljon: a szabadulókkal titoktartási nyilatkozatot írattak alá, és mivel a tábor léte 1953 és 1989 között államtitoknak minősült, megszegése esetén több éves börtönbüntetéssel néztek volna szembe az egykori fogvatartottak. Recsk méltán vált a magyarországi kommunista diktatúra brutalitásának egyik jelképévé.