A két világháború közti Magyarország egyik legellentmondásosabb politikusának az alakját idézi meg Bartha Ákos új, Egy magyar nemzeti szocialista. Rátz Kálmán tündöklése és bukása című, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága gondozásában megjelent kötete, amelyet a 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 2025. október 3-án mutattak be. A szerzővel Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese, a kötet egyik lektora beszélgetett.
Kutatási előzmények és Rátz Kálmán életútja
A beszélgetés elején Máthé Áron szinte Rejtő Jenő-i figuraként jellemezte a kötet címadóját, akinek életútja a komáromi szekeresgazda családtól a nyilaskeresztes, majd „független” szocialista képviselői székig ívelt. Bartha Ákos felidézte, hogy Rátz Kálmán nevével 2019-ben, az 1944-es budapesti ellenállásról szóló kutatásai során találkozott először. Ekkor bukkant rá az úgynevezett Rátz-pártra, amely a cionista ellenállás egyik fedőszervezeteként szerepelt a korabeli iratokban. A felfedezés egy hosszú, négy-öt éves kutatási folyamat kiindulópontja lett, amely végül a mostani életrajzi monográfiához vezetett.
A szerző részletesen ismertette hőse életútját: a szibériai hadifogságtól és a Tanácsköztársaság alatti börtönfogság kezdve a különítményes korszakon és Gömbös Gyulával való kapcsolatán át egészen a harmincas évek politikai kávéházainak világáig. Rátz Kálmán a Japán kávéházban – ahol többek között József Attila sakkpartnere is volt – találkozott azokkal a baloldali értelmiségiekkel, akik révén kapcsolatba került a szocialista eszmékkel. Bartha szerint Rátzban a forradalmár és az ellenforradalmár egyszerre élt, hiszen a bal- és jobboldali radikalizmus határmezsgyéjén mozgott. Ez tette lehetővé, hogy kapcsolatot tartson Danczinger Ferenc (Agárdi Ferenc), Lázár Vilmos és Madzsar József kommunista értelmiségiekkel, miközben „revizionista farkakat” illesztett baloldali cikkek végére, hogy azok megfeleljenek a korszak közönségének.
Nemzeti és szocialista
A beszélgetés egyik központi témája József Attila „A nemzeti szocializmus” című, sokáig ismeretlen kézirata volt. Bartha felidézte, hogy a szöveg 1933 nyarán vagy kora őszén született. Akkoriban a költő a németországi események hatására új alapokra próbálta helyezni politikai gondolkodását. Bár a szövegben nem jelennek meg antiszemita elemek, a történész szerint így is jól érzékelhető benne a korszak ideológiai zűrzavara, amelynek egyik forrása épp a Rátz-féle „nemzeti szocializmus” volt.
Bartha rámutatott: Rátz nem egyszerűen a nácizmus előfutára, hanem egy sajátos, magyar „nemzeti szocializmus” megfogalmazója volt, aki – a szóköznyi különbségben is – más ideológiai pályát járt be, mint a későbbi hungaristák többsége. „Nem minden nemzeti szocialista nemzetiszocialista” – hangsúlyozta a történész utalva arra, hogy a fogalmak között olykor csak egy szóköznyi különbség van, de a történeti tartalom annál jelentősebb. József Attila megközelítését, valamint Veres Péter második világháború alatt született, Rátz által is inspirált írásait is ennek a szellemi hatásnak a tükrében érdemes értelmezni.
Rátz Kálmán metamorfózisai
A politikai hiúság és a hatalomvágy Rátzot 1938-ban a nyilaskeresztes mozgalomhoz sodorta, ám tagsága rövid életűnek bizonyult. Bartha szerint a nyilasoktól a Független Magyar Szocialista Párt élére vezető útját egyszerre motiválta személyes ambíció és az állambiztonsági szervek tudatos bomlasztó politikája. A Molotov–Ribbentrop-paktum éveiben a magyar szélsőjobb ideológiai válságban volt, a kormányzat pedig igyekezett szeletelni a hungarista mozgalom baloldali szárnyát. Ebben Rátz pártja hasznos eszköznek bizonyult. A történész utalt arra is, hogy a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt mintájára szervezett hazai mozgalmak a német befolyás árnyékában, Berlinhez igazodva működtek. Rátz azonban hamar csalódott a nyilas pártban: felismerte, hogy forradalmi retorikájuk mögött nem áll valódi társadalomátalakító szándék.
Egy rejtői epilógus
A beszélgetés végén újabb rejtői epizód került elő a Független Magyar Szocialista Párt korszakából. Egy rendőrségi jelentés szerint Rátz hívei vendéglői csoportokat szerveztek, hogy a kocsmákban szóba elegyedjenek a nyilas párt tagjaival. Egy alkalommal, amikor az ellenfelek konyhakéseket rántottak, Rátz és társai higgadtan helytálltak, sőt az ott ülő munkások a poharukat emelve éltették őket – mintha csak egy Rejtő-regény lapjain járnánk.
A záró gondolatokban Bartha Ákos hangsúlyozta: kutatásai szerint József Attila megkörnyékezése nem egyedi eset volt. „Ez az ember missziójának tekintette, hogy másokat is megnyerjen a saját, nemzeti színezettel ellátott szocializmusának” – mondta a szerző. A bemutató végén Máthé Áron megköszönte a szerző munkáját és a közönség figyelmét, hozzátéve: „Sajnos Rátz Kálmán nem jelenik meg Babel Lovashadseregében, pedig megérdemelné – már csak azért is, mert ez a rejtői, nagyhangú, kissé bohócos figura az első világháborúban és a lengyel–szovjet háborúban nemegyszer bátornak is bizonyult.”
Forrás: Egy magyar nemzeti szocialista – Rátz Kálmán tündöklése és bukása (Ujkor.hu, 2025.10.06.)
Fotók: NEB
