Soós Viktor Attila, a NEB tagja írt utószót Eglis István, római katolikus pap, egykori dachaui fogoly önéletrajzi ihletésű regényéhez. A könyv az Új Ember Kiadó gondozásában jelent meg.
Eglis István (1913-1963) római katolikus pap, a II. világháború idején az Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO) titkára volt paptestvérével, Benkő Istvánnal együtt. Mindketten részt vettek a földalatti, németellenes Magyar Front tevékenységében. A Gestapo 1944. december 5-én letartóztatta és Dachauba hurcolta őket. A táborból 1945. április 29-én, az amerikai csapatok bevonulásakor szabadultak. Eglis István később – valószínűleg az 1950-es években – regényt írt dachaui megpróbáltatásairól, mely most jelent meg először, az Új Ember Kiadó gondozásában.
A regény főhőse Gábor, az író alteregója. Egyrészt az ő szemszögéből, másrészt a fogolytársaival folytatott párbeszédekből rajzolódik ki a tábori élet. A szörnyűséges körülmények között szinte emberfeletti küzdelem megőrizni a hitet, az emberi méltóságot. Ebben a földi pokolban minden gondolat, cselekedet alárendelődik a túlélésért folytatott, gyakran reménytelen küzdelemnek. Békebeli, nyugalmas időkben élők számára felfoghatatlan értéke van egy falat kenyérnek, egy szem krumplinak, vagy egy eldobott cigarettacsikknek. Alapvető dilemma, hogy az, akinek birtokában van a három dolog egyike, megossza-e azt mással? „Az éhség vetkőztetett. Meztelenre vetkőztette az embereket… Most vált el, ebben a száraz vértanúságban, az igazi pap és az igazi keresztény lélek.” Az emberi élet értéke lenullázódik, a teljhatalommal rendelkező, szadista őrök esténként azzal szórakoznak, hogy halálra verik a kiszemelt foglyokat: „… a tolvajokat, lázadókat, vagy néha csak azokat, akiknek nem tetszett a képük.”
