Köszöntőt mondott Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke; a beszélgetés résztvevői voltak: Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kar egyetemi docense, Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének Kutatásért Felelős Igazgatója. A beszélgetés moderátora Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese volt.
Elsőként Simon Attila a Beneš- dekrétumokról szólt. Szerinte nem egészen fedi a valóságot ez a kifejezés, mivel nemcsak a köztársasági elnök, hanem az egész csehszlovák korabeli elit akarta ezt a rendeletet. Beneš emigrációba távozott, amikor kitört a 2. világháború, emigráns csehszlovák kormányt hozott létre, aminek fő törekvése az volt, hogy mindent, ami München után történt, nyilvánítsák semmissé. Már Londonban kiadott elnöki rendeleteket, összesen 144-et, amelyek egy része arra irányult, hogy miként lehetséges egy nemzetiségileg homogén Csehszlovákiát kialakítani. Hazatérve megalkotta a Kassai Kormányprogramot, ami később a Szlovák Nemzeti Tanács törvényhozásával vált jogerőssé.
Somogyi Alfréd szerint kezdetben a magyarok nem érzékelték a Kassai Kormányprogram súlyát, mivel örültek a háború végének, akik a pincékből jöttek fel hosszú idő után, azok még nem tudták, mi vár rájuk, örültek a békének. Mit akartak elérni az elnöki dekrétumokkal? Elsősorban nemzetiségek nélküli Csehszlovákiát. A németek esetében ez sikerült is, a magyarok teljes kitelepítése elutasításra talált a nyugati hatalmaknál, hiába volt az igyekezet. Benešék etnikai tisztogatásra gondoltak: mindenkit megfosztani az állampolgárságtól, mert 1938-banüdvözölték a bevonuló magyar csapatokat. Elkobozni a magyarok vagyonát, eltüntetni a magyar lakosságot Dél-Szlovákiából. Csehszlovákia életbe lépett – ez volt az első csehszlovák alkotmány egymondatos szövege.
Tárnok Balázs szerint ma is érvényesek a törvények, amelyeknek visszaható hatása van. Újra alkalmazza a földalap, a legfelső bíróság. Nevesítetlen földeket is elkoboznak, de tulajdonban lévőket is. Arra hivatkoznak, hogy konfiskálási határozatot adtak ki annak idején. Akkoriban azért nem kobozták el, mert eljárási hibák voltak, nem kerülhettek át a csehszlovák állam birtokába. Ezeket a földterületeket most a Szlovák Földalap keresi, kijavítják az eljárási hibákat, utólag elkobozzák, érvényesítik a régi konfiskációs határozatokat. Ilyen volt a D4-es körgyűrű alatti terület. Korrupciós biznisz, amit most a Btk. módosításával tettek jogerőssé, hogy senki se merje megkérdőjelezni. Aki nyilvánosan tagadja a beneši békerendezést, 6 hónap börtönnel büntethetik. Ez a szólásszabadság durva megsértése, mert alapvető jogot korlátoz. Pedig sok esetben a földtulajdon már a szlovákok birtokában van, sőt az osztrákok is érintettek. Meg kellene keresni olyan szlovákokat, akiktől elvették most a földjeiket.
Somogyi szerint 2018 óta a Pozsony környéki földelkobzások esetében mintegy ezer ügyről beszélhetünk, 2025-ben több konfiskáció történet, mint az azt megelőző években. A Btk módosítása pedig egy erődemonstráció, megfélemlíteni a felvidéki magyarokat. Most akkor hltezer petíció aláírót kellene becsukni? - tette fel a kérdést.
A moderátor kérdésére, hogy a 2. világháború után amennyiben a magyarokat bűnösöknek nyilvánították, Szlovákia győztes vagy vesztes? Simon: Szlovákia nem létezett akkor, Csehszlovákia része volt. A lakosságcsere érdekében minél nagyobb nagyobb számban kellett megvádolni a magyarokat, hogy ki lehessen telepíteni őket.
Elhangzott a kerekasztal-beszélgetés során, hogy a Btk-módosítás elsősorban a PS ellen irányuló politikai ltámadás, törvényes okokat keresni, hogy meghurcohassák őket. Mi csak hozzájuk csapódunk, velük együtt hurcolnak meg minket is. Tárnok szerint sajnos Szlovákiában ma is érvényesül a kollektív bűnösség elve a cél megvalósítása érdekében. Ennek nevében emberektől vesznek el földeket pusztán származás alapján. Mindez nem múlt, hanem jelen idejű állami gyakorlat. Ez már nemcsak kisebbségi kérdés, hanem súlyos jogállamisági és szólásszabadsági probléma.
Nem tiszta a jogszabályozás, ugyanúgy, mint a nyelvtörvény esetében sem volt. Itt is, ott is van jogbizonytalanság, ezért van hozzárendelve bírság, büntetés. Ez a csapda. A polgári engedetlenség az egyedüli megoldás. Otthon akkor vagyunk, ha nem érezzük magunkat megfélemlítve.
Somogyi emlékeztetett, a felvidéki magyar politika az elmúlt 35 év alatt mindig előhozta a választási kampányokban a Beneš-dekrétumok eltörlését. Legalább egy jelképes bocsánatkérés megilletett volna minket. Máig nem történt meg. Viszont, ha ők most bekeményítettek, már nem elég a jelképes bocsánatkérés, már kárpótlást kell kérni.
A református lelkész szerint egyháza vagyona sem visszaigényelhető, teljes egészében, mert fasiszta intézménynek volt nyilvánítva. 40 ezer református hiányzik a kitelepítés miatt. Ha nincs kitelepítés, a magyar párt most is bent lenne a parlamentben. Simon szerint nem rózsás a helyzetünk, nincs március 15-i köszöntőnk a köztársasági elnöktől, magyarnak az év végén nem adott kitüntetést Pellegrini, csak 22 szlováknak. Ilyen még nem volt.
Zárásként Tárnok elmondta, ez a mostani méltánytalan helyzet meghaladást igényel! Megoldási javaslatok vannak. Nemzetközi nyomást kell generálni. Simon szerint pedig a Btk. módosítás kontraproduktív lesz a kormány részére, és az is előfordulhat, hogy a történtek összerántják a magyar közösséget, ez lehet a pozitívuma.
(ma7.sk, 2026.01.16.)
Nem is olyan szokatlan a csend a Benes-dekrétumok kapcsán. Idehaza például a szocialista történetírás igen eufémisztikusan csak lakosságcserének nevezte azt a második világháborút követő folyamatot, amely a felvidéki magyarság elüldözését, illetve erőszakos beolvasztását jelentette. Erről magyar nyelven először csak Janics Kálmán írt, 1979-ben megjelent, „A hontalanság évei” című kötetében, amely természetesen csak Nyugaton láthatott napvilágot – mondta bevezetőjében Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke.
A kerekasztal-beszélgetésből – amelyet Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese moderált – hamar kiderült, hogy Edvard Benes, a csehszlovák emigráns londoni kormány vezetője, és egykori Csehszlovákia elnöke már ott, a La Manche csatorna túlpartján elhatározta, hogy egy etnikailag tiszta, nemzeti kisebbségek nélküli államot hoz létre. Amint a beszélgetők – Simon Attila (Fórum Kisebbségkutató Intézet, Szlovákia), Somogyi Alfréd (Selye János Egyetem, Szlovákia) és Tárnok Balázs (NKE John Lukacs Intézet) – is hangsúlyozták, alapvetően nem erről szólt a Benes által megalkotott, 143 fejezetből álló rendeletcsokor, de közel tizennégy fejezetben foglalkozott azért a magyar és a német kisebbséggel is. Mint a tisztogatás első számú célpontjaival. Az eredmény végül a két kisebbség jogfosztása és vagyonának elkobzása lett, különös tekintettel a termőföldjeikre és a mezőgazdasági eszközeikre. Sajátosan alakult a Benes-dekrétumok helyi értelmezése is, több történész is leírta korábban, hogy a pozsonyi járás vezetése például egy megkülönböztető, M betű felvarrására kényszerítette az ott élő magyarokat. Losoncon pedig kopaszra nyírták azokat, akik nyilvános helyen magyarul mertek beszélni. Így járt Somogyi Alfréd édesanyja és nagyanyja is 1947-ben.
Az is különös, hogy a Pozsonyban élő magyarok állampolgárságát is elvette Edvard Benes. Méghozzá azon a címen, hogy ők is virágesővel fogadták a bevonuló honvédséget a Felvidék visszacsatolásakor. Csakhogy Pozsonyt nem kapta vissza Magyarország az első bécsi döntés során…
Nem térhetünk ki most a beszélgetés minden, egyébként izgalmas történelmi részletére. Legyen elég annyi, hogy amint azt Robert Fico is kijelentette a „némaságtörvény” megalkotása és megszavazása során: a Benes-dekrétumok a szlovák államiság alapját, és államrendszerének fontos részét jelentik. Azt is nyilvánvalóvá tették a beszélgetők, hogy Csehszlovákia első, valóban egymondatos alkotmányát követően a Benes-dekrétumok csokra lépett az alaptörvény rangjára. És ott is maradtak, hosszú időre.
Tény, hogy a már szétvált Csehország és Szlovákia is megerősítette a 2000-es években a dekrétumok hatályát, bár bejelentette azt is, hogy szimbolikusnak tekinti a rendeleteket, és nem alkalmazza azokat. Ennek ellenére Szlovákiában ma is folytatódnak a földkisajátítások. Aki tiltakozik, azt a Benes-dekrétumokra való hivatkozással inti csendre a szlovák hatóság. Egy kis vita támadt a beszélgetők között arról, hogy a 2018 utáni időszakot tekintve ezer kisajátítási ügyről, vagy ezer eltulajdonított hektárnyi termőföldről beszélhetünk, bizonyos értelemben mindegy is kinek van igaza. Egy eset, illetve egy hektár is sok, a jogtalanság tényét pedig nem lehet tagadni. De azt sem, hogy a folyamatban szerepet játszott, és játszik ma is, a szlovák földnyilvántartás zűrzavara, ami egy korábban, már a háború után elkövetett adminisztratív hibának köszönhető. Ezt azóta sem hozták rendbe. A jogi bizonytalanság, a képlékeny értelmezhetőség nemcsak a földügyeket jellemzi, mutattak rá a beszélgetők, de például a szlovák nyelvtörvényt is.
Mit lehet tenni? Vetették fel a kérdést az asztalnál ülők. Minden szóba jött, még a szlovák bocsánatkérés, de a kárpótlás lehetősége is. A magyarországi ellenzék egyébként az Orbán kormány tehetetlenségéről és közönyéről beszél az üggyel kapcsolatosan. Csakhogy a miniszterelnök éppen arra utalt, hogy egyelőre nem lehet tisztán látni az ügyben. A Tisza párt arra számít, amire Brüsszel is, hogy a jogszabály zavart okoz a szlovák-magyar szuverenista együttműködésben. Sőt, szét is veri azt! Simon Attila szerint a „némaságtörvény” nem a felvidéki magyarok ellen született, megalkotásának belpolitikai oka van, de a magyar kisebbség lett a kárvallottja. A szlovák politikai elit sem lehet elégedett, hiszen a Benes-dekrétumok körüli hangok és viták igencsak felerősödtek, úgyhogy Simon Attila arra számít, a jogszabály hamarosan elveszíti a hatályát.
(Magyar Demokrata, 2026.01.16.)
