Placid atya bencés szerzetest 1946-ban koholt vádakkal a Gulagra hurcolták, de tízévnyi megpróbáltatás után is töretlen hittel és humorral tért vissza. Története most a színpadon elevenedik meg a Placid, avagy játszma a halállal című drámában, amelyet a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján mutattak be az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Olofson Placid atya a 20. századi magyar történelem egyik kiemelkedő alakja, akit tíz éven át tartottak fogva a szovjet munkatáborokban. Mégis, nem a szenvedés határozta meg az életét, hanem a derű és az erős hit.
A túlélést saját szavaival négy alapelv segítette: nem panaszkodni, észrevenni az apró örömöket, megőrizni az önbecsülést és bízni Isten akaratában.
A Placid, avagy Játszma a halállal című darab nem csupán történelmi visszatekintés, hanem ma is érvényes kérdéseket feszeget a hatalom természetéről, a humor erejéről és a hit szerepéről.
Az író szerint a történet abszurditása Kafkát idézi, hiszen Placid atya is egy olyan rendszer áldozata volt, ahol az emberek már nem tudták, miért is büntetik őket. A dráma nemcsak a múltba tekint, hanem a jelenre is reflektál.
Vajon mennyire tudunk tanulni a történelemből? Érvényesek-e ma is Placid atya tanításai?
Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság, 2025.03.09.
A teljes beszélgetés meghallgatható ITT
Kapcsolódó tartalom:
