„Tegyek végre pontot Recskre,
ne kívánjak élni már?
Annyi jóbarát küzd értem
küzdjön mindegyik csak én nem?
Mit gondoljak, mit akarjak
hogy túléljem? hogy meghaljak?
Melyik a tiszteségesebb?”
Faludy György: Magánzárka (részlet)
A recski kényszermunkatábor egyik rabja volt a sok közül. 1949-ben, joghallgatóként tartóztatták le. Internálták, először a Buda-déli táborban őrizték, majd Kistarcsa után a recski kényszermunkatáborba került 1950 őszén. Túlélte a rabságot, de örökre magán hordozta az őrök brutalitásának nyomát: a táborszlengben „Vipla”, azaz Sikala Ferenc államvédelmi őr kínzása miatt több kézujját amputálni kellett. 1953 őszén szabadult. 1956-ban szerepet vállalt a forradalomban, a szovjet intervenció után Ausztriába menekült, Bécsben telepedett le. Ott sem maradt tétlen, folyamatosan tartotta a kapcsolatot volt rabtársaival, nagy szerepe volt abban, hogy Recsk emléke a diktatúra éveiben sem merült a feledés homályába.
