-
Találatok szűkítése (találatok további szűkítésére/szűrésére a keresést követően is lehetőség van):
Vissza a listához
Ossza meg másokkal:
Vágólapra

II. János Pál pápa az emberi jogok elszánt harcosa volt

2018. 10. 12.
Background

A lengyel-magyar konferenciát Karol Wojtyła krakkói érsek pápává választásának 40. évfordulója alkalmából rendezték.

A lengyel-magyar konferenciát Karol Wojtyła krakkói érsek pápává választásának 40. évfordulója alkalmából rendezték, amelyen többek közt jelen volt Michael August Blume apostoli nuncius

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete közös tanácskozásán Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott: II. János Pál pápa elvetette a liberalizmus által kitalált, emberi jogoknak álcázott hazugságokat, mint például azt, hogy az embernek jogában áll megteremteni önmagát az emberi és a társadalmi természet törvényei ellenében. Hozzátette: ő volt az, aki néven nevezte a magát haladásnak álcázó eszmék együttesét, a halál kultúráját, és védte az emberi életet fogantatása első pillanatától az utolsóig. Kitért arra is, az egykori pápa hangoztatta, hogy a teremtett embernek jogai mellett kötelességei is vannak Istennel, önmagával, felebarátaival, a nemzettel, a szülőhazával, a társadalommal, sőt az egész emberiséggel szemben.Prófétaként előre látta a következő évtizedek során a kereszténység puszta léte ellen bekövetkező támadásokat, s ezek ellenében fogalmazta meg hitét Istenben, emberben, családban, nemzetben, hazában, a kereszténynek megmaradó Európában - mutatott rá Semjén Zsolt, aki kitért arra is, mennyi gúnyolódás kísérte az öt földrészen tett lelkipásztori látogatásai során a család védelme miatt.

Földváryné Kiss Réka történész, a NEB elnöke köszöntőjében John Lukács amerikai történészt idézve tette fel a kérdést: vajon milyen jelentősége lehet egy egyházfőnek, egy lelkipásztornak a történelem formálásában? A történész kérdései a következők: Ki gondolta volna, hogy II. János Pál pápa szavainak (Ne féljetek!) ilyen következményei lesznek? A lengyel pápa nélkül megmaradhatott volna-e a lengyel szolidaritási mozgalom? „A magyar 56 és a csehszlovák 68 után mert volna bármely kommunista szatellit állam kesztyűt dobni a Szovjetunió arcába, ha nincs mögötte erkölcsi erő?" Sikerült volna a békés rendszerváltás, ha nincsenek olyan történelemformáló, karizmatikus személyiségek, akik nem a politika eszközeivel, hanem az emberi lélek, az emberi hit, az ember megszólításának hiteles eszközeivel szólnak a társadalomhoz?- sorolta a NEB elnöke.

Jaroslaw Szarek, az IPN elnöke felidézte: a magyar és a lengyel nép története során számos alkalommal megtapasztalta, hogy a szabadság felbecsülhetetlen érték, amelyért meg kell küzdeni. De a kommunizmus évtizedei alatt mindkét országot segítette az emlékezet, hogy mennyi „bajból kerültünk már ki győztesen".

Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke hangsúlyozta: Európa keleti részén bár először csodálkozva, később egyre nagyobb örömmel fogadták Karol Wojtyla pápává választását. Sokan az egyház megmentőjét látták benne, aki belülről ismerte a kommunizmust, és akit ezért nem lehetett „hazug szavakkal megtéveszteni". II. János Pál pápa szolgálatának kezdetén az egyház tekintélye megerősödött a kommunista országokban és szerte a világban. Nem csoda, hogy a kommunista hatalom a legádázabb ellenfelét látta a krakkói érsekben, vezetői pedig mindent megtettek a pápa személyes és hivatali tekintélyének aláásásáért, akár életének kioltása árán is - fogalmazott. Veres András kitért arra: bár olyan országból származott, amelynek a világegyházzal kevés kapcsolata lehetett, mégis pápaságának kezdetétől képes volt az „egész egyházban, az egész világban gondolkodni és cselekedni". A pápa tanításáról szólva megjegyezte: minden pápánál többször nyilatkozott a házasságról és a családról. Az ezekről szóló tanítását érte a legtöbb kritika, de ő nem riadt vissza soha attól, hogy kimondja és megvédje az egyház tanítását az élet továbbadásáról és védelméről, mely „a családot egy férfi és egy nő szeretetszövetségének" tartja. A pápa orvosi és bioetikai kérdésekről szólva „az élet Istentől származó méltóságára" figyelmeztetett- tette hozzá az MKPK elnöke.

Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára a magyar katolikus Egyház helyzetét vázolta az 1945–1989 közötti időszakban. „Már kevéssel a háború befejezése előtt, 1944. december 2-án Szegeden megszületett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amelynek többek között tagja volt a Magyar Kommunista Párt (MKP) is” – kezdte a történelmi adatokkal az előadó. A későbbiekben arra is kitért, hogy „1946 októberében megalakul a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), 1948. szeptembertől, Kádár János belügyminisztersége idején, Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH). Ez a Péter Gábor vezette szervezet lesz az, amely az egyháziakkal szemben is kíméletlen eszközökkel lép fel: Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1945–1973), sok főpap, pap, szerzetes és világi megkínzásában aktív szerepet vállalt.”

Soós Viktor Attila történész, a NEB tagja többek közt állambiztonsági levéltári kutatások alapján ismertette a magyar állampárt reakcióját II. János Pál pápává választására, illetve ennek előzményeiről is beszélt. „A magyar állambiztonsági szervek az ötvenes években kapták azt a feladatot a szovjet érdekszférába tartozó állambiztonsági szervek közül, hogy felügyeljék és kövessék nyomon a Vatikánt, szerezzenek információkat a nemzetközi egyházi szervezetekről, elsősorban a Vatikánról, épüljenek be különböző intézményeibe… Az általunk vizsgált időszakban a Párt, az Állami Egyházügyi Hivatal, az állambiztonság és a Külügyminisztérium együttműködése, kapcsolata határozta meg a magyar pártállam Vatikán felé tett lépéseit – kezdete előadását a történész.

Andrzej Dobrzyński (II. János Pál Pápaságát Kutató és Dokumentáló Központ, Róma) arról beszélt, hogy a II. vatikáni zsinat kulcsfontosságú a Szent II. János Pál és a kommunista országok közötti viszony megértésében. Igor Hałagida, a Gdański Egyetem professzora Szent II. János Pál pápa és a keleti egyházak viszonyát mutatta be, különösképpen a görögkatolikusokkal való kapcsolatát. A Szentatya a két tüdővel (kelet és nyugat) lélegző Egyházról szeretetet beszélni, gesztusai felszabadították a sok mártírt követelő időszak görögkatolikus egyházát a legális működésre, Ukrajnában huszonhét vértanút avatott boldoggá a körükben. Egy görögkatolikus értelmiségi, aki a kényszermunkatáborok poklát is megjárta, így nyilatkozott a pápáról: „úgy értett minket, mint senki más”.

Henryk Skorowski (Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem, Varsó) a szabadság és az emberi jogok kapcsolatát értelmezte Szent II. János Pál tanításában. A pápa szerint a szabadság a választás, a böcs döntés szabadsága a jó mellett, ellentétben azzal a szabadságfogalommal, amely a mindenféle függési formától való mentességet hangsúlyozza. Új elem többek közt, hogy teológiájában az emberi jog alapja az ember teremtett méltósága, és a vallásszabadság minden további szabadságjog alapja, feltétele. Összegezve: az ember már a létében szabad, így a szabadság az emberi mivoltból fakadó jog.

Andrzej Zwoliński (II. János Pál Pápai Egyetem, Krakkó) előadásában bemutatta Szent II. János Pál enciklikáinak politikai és a közgazdaság filozófiai hátterét mint a szocializmus cáfolatát.

A konferencia további előadásai a nagy pápa és a politika vonatkozásait taglalták. Łukasz Kamiński (Wrocławi Egyetem) a pápa és a szolidaritás viszonyáról szólt; Władysław Bułhak (IPN) előadásának témája A szovjet blokk országai hírszerző szolgálatainak együttműködése a katolikus egyházzal szemben II. János Pál pápasága alatt volt. Michał Skwara (IPN Katowicei Osztálya) előadásában, A bolgár nyom címmel a kommunista államok titkosszolgálatai és a pápa elleni merényletről beszélt. Paweł Skibiński (Varsói Egyetem, II. János Pál Kutatóközpont) pedig a pápa hatását mérlegelte a berlini fal lerombolásával és a Szovjetunió összeomlásával kapcsolatban.

A lengyel-magyar konferenciát Szent II. János Pál pápa pápává választásának 40. évfordulója alkalmából rendezték. A konferencia első részét kedden és szerdán a krakkói Jagelló Egyetemen tartották.

Karol Wojtylát 1978. október 16-án választotta Róma püspökévé a bíborosok testülete, ünnepélyes beiktatására 1978. október 22-én volt. A pápa jelmondata: „Totus tuus" (Teljesen a Tiéd). Haláláig, 2005 áprilisáig vezette a katolikus egyházat. II. János Pál pápát 2014 áprilisában avatták szentté.

Kapcsolódó tartalom:

IRATKOZZON FEL HÍRLEVELÜNKRE!

Weboldalunkon sütiket használunk

Az oldalon az oldal működéséhez feltétlenül szükséges és munkamenet támogató, az egyes felhasználói munkamenetek azonosítására szolgáló sütiket (cookies) használunk. Az oldalon alkalmazott funkcionális sütikről bővebb tájékoztatás a "Tájékoztatás a sütikről" gomb megnyomásával érhető el.