Wittner Mária (1937. június 9. - 2022. szeptember 14.)
Wittner Mária hiteles személyisége, egész élete örökérvényű példa, erkölcsi imperatívusz a felnövekvő magyar generációk számára- írta róla a Magyarságkutató Intézet a Hagyaték című verseskötetének 2021-es bemutatóján. A verseskötet a bajtársaknak is emléket állító mély gondolatokat tár az olvasó elé. Wittner Máriára emlékezve a könyvbemutató beszélgetését adjuk közre honlapunkon.
Kapcsolódó tartalom:
Wittner Mária 1937. június 9-én született Budapesten. Kétéves korától a karmelitáknál nevelkedett, a rend intézményeinek államosításakor, 1950-ben került vissza az anyjához, aki hamarosan állami gondozásba adta. A gimnáziumot félbehagyta, gépíróként dolgozott Szolnokon. 1955-ben gyermeke született, akit egyedülálló anyaként nem tudott nevelni, állami gondozásba kellett adnia. 1956 elején Budapestre költözött.
Az 1956-os forradalomban aktívan részt vett, a rádió ostroma közben csatlakozott a harcoló felkelőkhöz, a Corvin közben segédkezett a sebesültek ellátásában. A Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozva már a fegyveres összetűzésekben is részt vett. November 4-én a harcokban aknarepeszektől megsebesült, kórházba került. A forradalom leverése után néhány hetet Ausztriában töltött, de végül visszatért Magyarországra és segédmunkásként dolgozott.
Ezerkilencszázötvenhét július 16-án letartóztatták, 1958. július 23-án, 21 éves korában „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” vádjával első fokon halálra ítélték.
Kétszáz napot töltött a börtönben halálraítéltként, majd a másodfokú bíróság 1959. február 24-én ítéletét életfogytiglanra változtatta. Tizenhárom évnyi raboskodás után, 1970. március 25-én, az utolsó forradalmárok között szabadult, de amnesztiát nem kapott. Szabadulása után varrónőként, majd takarítóként dolgozott, 1980-ban rokkantnyugdíjas lett.
Az ország a rendszerváltozás után ismerte meg nevét, aktív szerepet vállalt számos 1956-os szervezet munkájában, 1989-től a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének (POFOSZ) elnökhelyettese, 2002-től a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja, 2006-tól 2014-ig a Fidesz országgyűlési képviselője volt. A forradalomról, börtönéveiről több visszaemlékezést írt. Életéről portréfilm készült Hóhér, vigyázz! címmel.
1991-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, valamint az 1956-os Emlékérmet vehette át, 2006-ban Szent István-díjat, 2016-ban Emberi Méltóságért díjat kapott, Dunakeszi, Csepel és Józsefváros díszpolgára.
_________________________________________________________________
Földváryné Kiss Réka, Máthé Áron, Bank Barbara Wittner Máriáról:
„Wittner Mária története nemcsak a szabadságharc története, hanem a kádári megtorlás embertelenségének és cinizmusának is az egyik legfontosabb szimbóluma." (Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke / Híradó, hirado.hu).
„Wittner Mária a kommunista propaganda hazugságainak élő cáfolata volt. Élő cáfolata volt a posztkommunista média cinikus szólamainak is. És legvégül, élő cáfolata volt az igazságtételt valamiféle parttalan bosszúnak beállító, hamisan jogászkodó felfogásnak is (...)" (Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese / hirado.hu)
„Az utolsó interjúmat készítettem vele, ...megkérdeztem, mi van a megbocsátással; azt felelte: megbocsátani keresztényi kötelesség, de nem felejtünk!" (Bank Barbara, a NEB tagja / M5, Ez itt a kérdés)
