Az alább közölt anyag ITT letölthető
Kéthly Anna levele Ravasz Károlynak, 1957. június 15.
A minimum, amit szeretnénk, ha képviselne Mr. Ewatt az, hogy szűnjön meg a kivételes állapot, a szabadságharcosok felkutatása, a napról-napra ismétlődő halálos ítéletek. (…)
Ha több eszük volna, és ha valami pokoli és nagyon indokolt félelem a néptől nem töltené el őket, akkor megengedhetnék maguknak azt, hogy nagylelkűek legyenek. Ezzel elérhetnék még azt is, hogy az elmenekült százezrek közül nagyon sokan visszatérnének, akiknek jelentős politikai szerepük nem volt.
... Mi magunk ezzel a tiltakozással nagyon óvatosan bánunk, mert mindig attól tartunk, hogy ha a világ közvéleményét a fölháborodással Kádárék ellen fordítjuk ezekben az ügyekben, akkor csak azért is meg akarják majd mutatni, hogy mindenkit elpusztítanak, aki nem az ő nótájukat fújja.
(Megjelent: História/1-2. 63.l.)
Hasznos információk
-
Kéthly Anna szociáldemokrata politikus. 1949-ben a koncepciós perek során letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ahonnan csak 1954-ben szabadult amnesztiával. 1956 októberében a forradalom alatt aktívan részt vett a Szociáldemokrata Párt újjászervezésében, sőt, a szovjet csapatok bevonulásakor, államminiszterként második vezető Nagy Imre kormányában. 1956 novemberében külföldre távozott és haláláig már soha nem tért vissza Magyarországra. Belgiumban telepedett le, ahol bekapcsolódott az emigrációs mozgalomba.
-
1956-tól 1959 végéig 35 ezer ember ellen folyt eljárás. A népbíróságok 22 ezret ítéltek börtönbüntetésre és 229-et halálra. A kivégzettek száma azonban elérte a 350-et. 13 ezer embert jogerős ítélet nélkül internáltak.
Információkeresés
-
Mit ír a magyarországi helyzetről?
-
Miért tartotta ostobaságnak a Kádár-kormány magatartását?
-
Mitől tartott?
Elemzés és értékelés
- Mit tekinthettek feladatuknak az emigrációba kényszerült magyar politikusok 1956-57-ben? Milyen eszközeik lehettek ehhez?
