Az alább közölt anyag ITT letölthető
Nyers Rezső feljegyzései 1974 februárjában
„Az első titkár [Kádár János] és a PB [Politikai Bizottság] többsége nem meri vállalni a gazdasági reformot, legfeljebb egy ideig még szavakban. Mindhárom PB-tagot, aki gazdaságpolitikával foglalkozott, felmentésre javasolják tisztségéből. A kulturális titkárt [Aczél Györgyöt] is, aki utat engedett egy időben a nagyobb szabadságú „kulturális életnek”, bár később kétségbeesetten próbálta visszacsinálni a dolgokat és „átállni”. Talán nemsokára mondhatjuk: Volt egyszer egy reform. (…)
A vezető párttestületben mindenki, aki most munkaköréből felmentésre kerül, olyan ember (…), aki a szovjet barátság elvét vallja, de úgy, hogy a magyar párt és a Magyar Népköztársaság sajátos érdekeit képviselni próbálja, és nem egyszerűen alárendelni a szovjet törekvéseknek. A megmaradt PB-tagok döntő többsége most már azokból kerül ki, akik gondolkodás nélkül alárendelik magukat a mindenkori (…) szovjet „példának”, „törekvésnek”, néha „követésnek”.
(Megjelent: Huszár Tibor: Kádár János politikai életrajza, 1956. november – 1989. július. Szabad Tér Kiadó – Kossuth Kiadó, Bp., 2003., 252-253. oldal)
Nyers Rezső visszaemlékezése
„Személyesen 1970-ig nem érzékeltem, hogy bármi szervezett ellenállás kezdődött volna a reform ellen, de lehetséges, hogy kialakulóban volt egy rejtett csoportosulás. (…) az volt a dolgok rendje, hogy a reformokat elutasító ellenzék nem lép fel nyíltan, hanem előbb megkeresi azt a pontot, amely a közvéleményre hivatkozva is megtámadható, és ott rejtett célú kritikával meg a befolyásos körökben való lobbizással nyomást gyakorol. (…) A pártközvéleményről szóló belső hangulatjelentések sem festettek rózsás képet. A probléma részben a szociális kérdés felmerülése és annak kezelése volt. Ezen sokan nem tudtak eligazodni, és nem tudták úgy kezelni, hogy figyelembe vegyék a jövőbeni érdeket. (…) Folyamatosan azt hangoztatták, hogy a munkás-életszínvonal romlik (…) a jelentések lényegében ezt értékelték és tüntették fel úgy, mint a többség véleményét.”
(Megjelent: Huszár Tibor: Beszélgetések Nyers Rezsővel Kossuth Kiadó, Bp., 2004., 309. oldal)
Hasznos információk:
- Nyers Rezső (1923): politikus, közgazdász. 1948-ig a Szociáldemokrata Párt (SZDP) tagja. 1962 és 1974 között az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkára. Döntő szerepet játszott a gazdasági reformok megszervezésében és végrehajtásában.
- A reformellenes propaganda (főleg a párt elméleti folyóiratában, a Társadalmi Szemlében) erősödött. A vezetésen belüli reformellenzéket (Biszku Bélát, Komócsin Zoltánt és Pullai Árpádot) a szovjet vezetés is bátorította.
- Nyers Rezsőt 1974-ben váltották le az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkári tisztségéből.
- Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus elindítóját, Fock Jenőt 1975-ben mentették föl miniszterelnöki pozíciójából.
Információkeresés
Milyen jelei voltak a gazdasági reformok visszaszorítására irányuló politikai fordulatnak? Milyen egyéb jelei voltak a keményvonalas politikához való visszatérésnek? A második forrás szerint hogyan működött a reformellenes csoportosulás? Mi volt a stratégiájuk a nyílt fellépés helyett? Milyen elbizonytalanodásról szóltak a jelentések?
Elemzés és értékelés
Miért ütközött a szovjet „példakövetés” a magyar gazdasági reformtörekvésekkel! Mi játszhatta a legfőbb szerepet a politikai és gazdasági reformok leállításában? Hogyan befolyásolta a párt belső működése (pl. hangulatjelentések, belső viták) a reformok sorsát? A „munkás-életszínvonal” romlására való hivatkozás miért jelentett támadási felületet? Milyen politikai és társadalmi következményei lehettek a gazdasági reformok leállításának Magyarországon?
