Csodával határos módon menekült meg a felbecsülhetetlen értékű képanyag. Amatőrök és profik kutakodhatnak az immár online gyűjteményben, sokaknak szerezhet örömöt a sok-sok felvétel, melyek jól visszaadják a kollektív évtizedek hangulatát.
A Magyar Rendőr folyóirat 1949-től a rendszerváltásig működött, egyetlen újságárusnál sem lehetett megvenni. Megdöbbentő, de ennél a lapnál negyven év alatt több mint hatvanezer fotó készült. Riport, tudósítás, propaganda, oktató-nevelő, és sok ezer sehová sem sorolható fekete-fehér kocka. Ebből a kesze-kusza (más szóval nyomasztó) képáradatból válogatták ki a szerkesztők a legérdekesebb 2300 felvételt, s a rendkívül gazdag anyagot elérhetővé tették a Fortepanon.
Hogyan maradtak meg a folyóiratok és a képek? 1993-ban Urbán Tamás fotós (akkor többek között a Zsaru Magazin száguldó riportere) a szerkesztőségbe menet belebotlott hatvanezer fotónegatívba. Ki ne emlékezne erre az idióta korszakra, írják a Fortepan szerkesztői, elég ha a MOM vagy a Filmgyár markológépes lebontására gondolunk. Havonta tűntek el a senkinek sem kellő archív iratok, fotók, albumok. Majdnem erre a sorsra jutott a Magyar Rendőr archívuma is, ha a fotós nem veszi észre a kidobott negatívokat, és nem viszi haza az egész gyűjteményt.
Urbán Tamás pár évvel később mindent átadott a kecskeméti Fotográfiai Múzeumnak, a negatívok ma is ott vannak, szakszerű körülmények között. Tíz évvel később, az OSA Archívum támogatásával lehetővé vált, hogy az egész Magyar Rendőr-archívum online kutatható legyen. Minden kockát digitalizáltak, így jött létre a www.magyarrendor.hu, amely meglepő módon az egyik legnagyobb hazai fotós archívum.
Újabb tíz évvel később, ismerve a hagyaték jelentőségét, és látva, hogy a képek alig-alig jelennek meg a médiában vagy publikációkban, arra gondoltunk, írják a szerkesztők, hogy a fotók egy részét átemelik a Fortepanba. Újraválogatták az egész hagyatékot, és szabad felhasználásúvá tették, most már a nagy felbontású változatot.
Az ingyenesség elvét valló fortepanosok (a Tamási Miklósról szóló portrénk itt olvasható) elsősorban az abszurd fotó kedvelőinek ajánlják a gyűjteményt. "Ennyi idétlen, erőltetett, eszement fotót nem nagyon látni máshol. Az irodai szobában célba lövő belügyestől, a KRESZ parkokban fontoskodó mű-sofőr, mű-gyalogos pajtásokig, igazi abszurd ikonok jelennek meg. Ajánlhatjuk persze a korszak rendes kutatóinak is, végül is kiderülhet a képekből, hogy mit csinált egy rendőr munkaidőben. És ajánlhatjuk a járókelőknek, akik csak úgy sétálgatnának a hetvenes években, ahogy akkor is tették. Rendőrök és munkásőrök nélkül. Szerencsénkre a közlekedési rendőrök sok száz utcaképet készítettek nekünk. Végül ajánljuk azoknak, akik rendszerfüggetlenül csak jó fotókat szeretnének nézni. A 2300 kép között van pár tucat baromi jó kép is. Elnézést, hogy a volt BM-eseknek nem ajánljuk, de nehéz úgy tenni, mintha nem ők építgették volna ezt a bornírt, barkács-szocializmust. Útlevélosztállyal, koncert közbeni igazoltatásokkal, jelszavas vonulásokkal. Ez most róluk szól, de nem nekik."
Az is cél, hogy a múzeumi szakma egy ilyen konkrét hagyatékon keresztül újragondolja az archív fotókkal kapcsolatos feladatokat és lehetőségeket. – Mi továbbra is azt képviseljük, hogy minden olyan fotó, ami a szocializmus időszakában, közpénzen készült, szabad felhasználású kell legyen – olvasható a fotók közzétételéért harcoló közösség nyilatkozatában. – Szívesen vállalkozunk bármilyen digitalizálásra, ha cserébe a képek szabad felhasználással megjelenhetnek a Fortepanon. Ez nem csak egyszerűnek hangzik, de egyszerű is.
Forrás:
