Elment az „Öreg”…
Ma hajnal óta a mennyei seregeket erősíti már M. Kiss tanár úr, együtt van a barátokkal, rokonokkal és Ágival, a feleségével. Soha nem azért hívtuk úgy, hogy „Öreg”, mert öreg lett volna, hanem a tudása, a lehengerlő stílusa és egyáltalán, maga a jelensége indokolta azt a tiszteletet, ami miatt ráruháztuk ezt a jelzőt. Őelőtte természetesen Tanár úrként szólítottuk, de a háta mögött mindig Öregnek hívtuk; ezt nagyon jól tudta, mosolygott rajta. Egyedi tanítási stílusa, a gondolkodásmódja, az eleganciája, a közvetlensége mind hozzájárultak ahhoz, hogy rengeteg tanítványa volt. Soha nem azért dolgoztatott minket, ösztökélt még több olvasásra és kutatásra, hogy learassa az eredményeinket, hanem azért, hogy ő is tanuljon belőlük, és a kezdetektől hivatkozzon ránk. Mindig előzékeny és udvarias volt, minden érdekelte, ami velünk történt, és ha tudott, mindig segített. Éjszakákba torkolló beszélgetések, viták színtere volt a lakása a Teleki tér egyik házának 6. emeletén. De nem csak a 6. emelet az a 6. emelet, amelyet én néha Csehov után szabadon úgy hívtam csak, hogy a 6-os számú kórterem. Hiszen a vitáink, véleményütközéseink során az Öreg csak figyelt, hallgatott minket, és amikor már nem bírta, akkor közénk kiabált és gondolkodásra „serkentett” minket. Nagyon fontosak voltak a „kocsmaszemináriumok” is, amelyeken ott folytattuk a történelemről, politikáról, irodalomról, kutatásokról és bármiről a beszélgetéseinket, ahol a Teleki téren vagy az egyetem falai között abbahagytuk.
Hogy miként, hogyan választotta ki a tanítványait, soha nem mondta el, de az biztos, hogy akiket kiválasztott – egyesek érezhették úgy, hogy ez fordítva történt –, azokat megdolgoztatta. Az elismerését a munkánkkal érdemelhettük ki.
A 70. születésnapja előtt készítettem vele interjút, ahol különböző, számára fontos eseményekre, nevekre, fogalmakra kérdeztem rá. Itt most csak egyetlen kérdésre adott válaszát szeretném felidézni, hiszen ebben minden benne van, hogy ki is volt az Öreg. Azt a kérdést tettem fel, mit gondol a nemzetről, ő pedig így válaszolt: „A legszentebb fogalom. Van egy alapvetően fontos dolog, a legkisebb közösség a család, amelyet nem egészen vérségi állapotban gondolom. Az ember örököl és kap is. Szent dolog, ha megtalálja az összekötő kapcsot. A következő ilyen közösség a nemzet. Csak együtt. […] A nemzet túlnő a határon, tehát más az állam és más a nemzet; ha megtalálja azokat az alapértékeket, ami összeköti őket, és együtt tud cselekedni. Magyar az, aki magyarnak vallja magát.” A családot, közösséget pedig nemcsak a tényleges családja adta, volt egy tágabb családja is, hiszen ott voltak a tanítványai és a tanítványaiból felnőtt barátai és kortárs barátai is. Kell ennél szebb közösség? A tanítványokról szóló gondolata pedig az volt: „Az én életemnek nem a könyv, hanem ezek a tanítványok az alapjai. Nekem ez elég.”
Tavaly szeptemberben, a recski kényszermunkatábor emléknapján még együtt beszéltünk a megemlékezésen – harmadikként ott volt velünk a nálam is fiatalabb Marschall Adrienn is, aki szintén tanítványa volt –, majd elvittem a recski temetőbe, ahol egy régi barát, a diákellenálló Benkő Zoltán „Kutya” sírja van. Ott úgy búcsúzott el, hogy „Isten veled, Zolikám, hamarosan találkozunk!” De senki nem gondolta, hogy a hamarosan ilyen gyorsan fog bekövetkezni!
Kedves Tanár Úr!
Remélem, hogy ott fenn tovább zajlanak a tartalmas viták és beszélgetések a recski barátokkal, ellenállókkal, családi barátokkal, egyetemi társakkal és Ágival. És egyszer majd mi is jelentkezünk az égi szemináriumodba! Nyugodj békében!
Bank Barbara
Kapcsolódó tartalmak:
-
Őze Sándornak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Töténettudományi intézet vezetőjének megemlékezése ...Nagy tölgy dőlt ki a tegnapi éjszakai viharban, olyan irányadó óriás, akihez igazodni lehetett, utat jelölt ki. Nehezen hihető a hír. M. Kiss Sándor halálával életem egy része szakadt ki és merült el soha vissza nem idézhetően a múlt homályába. Felnőtt korom egyik legmeghatározóbb tanáregyéniségéről van szó, olyan emberről, aki az egyetemi, Eötvös Kollégiumi képzés után is jelen volt az életemben. Tizenhat évig volt később a főnököm, tanszék-, majd intézetvezetőm az újra induló Pázmány Péter Katolikus Egyetem történeti intézetében. […]
-
Máthé Áron meggemlékezése a Huszárvágás blogon ...Hihetetlen tudása volt. Személyes ismeretségünkön alapuló becslésem szerint több száz történelmi szereplő életét tudta fejből. 1956 eseménytörténetét, továbbá utótörténetét az 1990-es évekig bezáróan pedig szinte „percre pontosan”. Tudását azonban sose használta másokkal szembeni szellemi fölénye igazolására, hanem született pedagógusként az összefüggések és a nem-nyilvánvaló kapcsolódási pontok megmagyarázására. S leginkább arra, hogy diákjai figyelmét oda irányítsa, hogy a tények mögött az eseménysorok igazi jelentését próbálják megfejteni. Éppen ezért nagyon szerette a vitát. Nem legyőzni, hanem meggyőzni akart. Kíváncsi volt akár a diák álláspontjára is, de elvárta, hogy a tényekkel alátámasztott álláspontot a másik fél legalábbis követni tudja és tisztelje – s azután vagy elfogadja, vagy nem...A nagybetűs Tudás, és a rezignált, de mégis méltóságteljes belátás által hajtott hit volt, amit nekünk átadott. […]
-
Megemlékezés a Kossuth Rádió Déli Krónika adásában (2025.07.09.)
-
Kossuth Rádió,Nagyok című műsor: az archív felvételen M. Kiss Sándorral beszélget Csűrös Csilla
_________________________________________________________________________________
M. Kiss Sándor Széchenyi-díjas történész hivatalos búcsúztatása augusztus 5-én lesz a Rákoskeresztúri Új Köztemető Nemzeti Gyászpark Látogatóközpontban.
-
Időpont: 2025. augusztus 5. kedd, 11.00 óra
-
Helyszín: Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában található Nemzeti Gyászpark Látogatóközpont (1108 Budapest, Kozma u. 8-10.)
A Rákoskeresztúri Új Köztemető bejáratától a látogatóközpontig a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) kisbusza közlekedni fog.
