A Kádár-korszak vallásszabadságot hirdetett, de ellenőrzést gyakorolt az egyházak felett. Az egyházi közösségek formálisan működhettek, valójában azonban szűk keretek között mozogtak. Ebbe a kettős valóságba enged betekintést a Nemzeti Emlékezet Bizottsága legújabb kötete, amely a 96. Ünnepi Könyvhéten mutatkozott be Életjelek. Egyházi kisközösségek a hosszú hatvanas években címmel.
Alulnézeti egyháztörténelem: hétköznapi hősök, hiteles történetek
A tanulmánykötet négy történész – Wirthné Diera Bernadett, Erdős Kristóf, Szuly Rita és Tabajdi Gábor – közös munkája. A könyv nem a klasszikus egyháztörténeti fókusz felől közelít, hanem alulnézeti perspektívát kínál. Olyan történeteket idéz meg, amelyekben a szereplők nem feltétlenül magas rangú egyházi vezetők, hanem hétköznapi hívők, családok, titokban működő ifjúsági csoportok vagy lelkipásztorok. Az ő történeteik adják a diktatúrával való „csendes szembenállás” arcait.
Kiállításból kötet, tanórából párbeszéd
A kiadvány előzményeként néhány éve már útjára indult egy vándorkiállítás, amelyet tudományos konferencia és rendhagyó történelemórák is kísértek. A kutatást nemcsak a múlt feltárásának céljával indították, hanem azért is, hogy közösségi emlékezetet építsen, egyúttal élő kapcsolatot teremtsen a hatvanas évek fiatal hívői és a mai generációk között. A szerzők hangsúlyozták, hogy ezek az ifjúsági közösségek az elnyomás közepette is meg tudták őrizni saját értékrendjüket, és képesek voltak azt átadni másoknak. Ezzel hiteles „életjeleket” küldtek a jövőbe.
Életjelek – a cím mögötti jelentésrétegek
A könyvet a Vörösmarty téren, a 96. Ünnepi Könyvhéten mutatták be Fodor Endre, a NEB sajtófőnökének moderálásával, Wirthné Diera Bernadett és Erdős Kristóf részvételével. A beszélgetés nemcsak a kötet tartalmi ívét, hanem annak születési folyamatát is feltárta: a szerzők szerint a közös munka során alakult ki az a „népfrontos” szerkezet, amelyben különféle felekezeti hátterű, világnézetű és szakmai identitású kutatók dolgoztak együtt, átlépve a megszokott történetírási határokat.
A címadás sem volt véletlen. Az „életjel” kifejezés több jelentéstartománya is megjelenik a kötetben. Az élő szervezet rezdüléseire, az eltűntből érkező jelzésekre és a pezsgő közösségi életre egyaránt utal. Wirthné Diera Bernadett kiemelte: a fényképek és történetek azt mutatják, hogy ezek a közösségek nemcsak túlélték a vegzálást, hanem közösséget formáltak, tagjai együtt mozogtak, táboroztak, nevetve és hitben erősödve adtak jelet a világnak és az utókornak.
Állami kontroll és rejtett ellenállás: a hatvanas évek valláspolitikája
Erdős Kristóf rámutatott, hogy a kötet 1958-tól indul, mivel ekkor született meg az a párthatározat, amely formálisan körülhatárolta az egyházak működését. Bár a rendszer nyitottságot hirdetett, a valóságban rejtett megfigyelés, lehallgatás, megfélemlítés jellemezte az állami egyházpolitikát. A kutatók olyan konkrét eseteket is feldolgoztak, mint az 1961-es „Fekete Hollók” per, amelyben például egy körmendi házaspár került célkeresztbe titkos hitoktató tevékenysége miatt. Jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy az elhárítás megfigyelte a házaspárt, bepoloskázta lakásukat, lehallgatta otthoni beszélgetéseiket. Egy éjszakai letartóztatás során még a kisgyermek ágyát is átvizsgálták, hátha fegyvert rejtegetnek benne. A történet egyszerre mutatja meg a rendszer embertelenségét és a család hitéből fakadó rendíthetetlenségét.
Szolgálat minden körülmények között: diakonisszák és védőnők példája
Kiemelt történetként említettek két olyan női szereplőt is – Szegedi Erzsébet református diakonisszát és Wagner Viktória katolikus védőnőt –, akik a hivatalosan megszüntetett szerzetesi és gyülekezeti keretek ellenére is tovább élték hivatásukat, és az állam által nem engedélyezett módon végezték szolgálatukat. E példák mutatják meg leginkább, hogy mit is jelent a címben szereplő „életjel”: hiteles jelenlétet és áldozatvállalást.
Generációk közti híd: miért fontos ez a könyv ma?
A bemutatón elmondottak alapján a szerzők azt remélik, hogy a könyv olvasói – különösen a fiatalabb nemzedék – nemcsak megértik, hanem át is érzik is a korszak dilemmáit és válaszait. Wirthné Diera Bernadett elmondta: a fiatalok könnyebben azonosulnak azokkal a képeken látható arcokkal, akik hozzájuk hasonló korúként próbálták megélni hitüket. A kötet célja, hogy olvasói elkezdjenek beszélgetni családtagjaikkal, barátaikkal vagy tanórákon. Mert ezek a történetek csak akkor élnek igazán, ha továbbadjuk őket.
Forrás: Életjelek – új kötet a hosszú hatvanas évek egyházi kisközösségeiről
Kapcsolódó tartalom:
- Az Életjelek c. könyv bemutatója teljes terjedelmében megtekinthető a Nemzeti Emlékezet Bizottsága YouTube-csatornáján
