Március 24-én, a Nemzeti Táncszínházban mutatták be a Magyar hősök című színdarabot. A darab - ahogy a szinopszisa fogalmaz - hat “hétköznapi hősről” szól, akik a 20. századi totális diktatúrák idején, különleges elhatározásokat igénylő pillanatokban bátor döntéseket hoztak, kockára téve akár saját életüket.
A hat hős - akik a darab végére már nem is tűnnek olyan hétköznapinak - Brusznyai Árpádné Honti Ilona, Gérecz Attila, Kiss Sándor, Olofsson Placid, Richter Gedeon és Salkaházi Sára. Egy történelmi témájú szabadulószoba apropóján az ő bőrükbe bújik a darab hat szereplője: öt gimnazista diák és az ő reményvesztett történelemtanáruk, aki ezzel az utolsó kétségbeesett ötlettel próbálja feléleszteni a diákjai érdeklődést a múlt iránt. A tanár - akit Csuja Imre alakít - tulajdonképpen a darab maga. A Magyar hősök célja ugyanis ugyanez: közelebb hozni a fiatalokhoz a nem is annyira távoli múltat.
A darab alapját a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában 2020-ban megjelent azonos című történelmi ismeretterjesztő könyv adja, mely összesen 60 példaértékű életutat mutat be a 20. századból.
Serfőző Krisztina, a darab producere a díszbemutató után elárulta: tinédzser fiának köszönheti, hogy megszületett benne a darab ötlete. A könyv elolvasása után ugyanis úgy döntött, elviszi fiát Recskre, és mesél neki a könyvről és a korról, melyről szól, és amely megszámlálhatatlan család életében ejtett mély, máig sajgó sebeket. Aztán, mikor látta, mekkora hatással voltak a fiúra a történetek, úgy érezte, minél több fiatalnak kell megmutatnia, de úgy, hogy igazán magukévá is tudják tenni őket.
Serfőző elmondása szerint a darab aztán a szereplők közötti generációs különbségek szülte viták nyomán nyerte el végső alakját, mely - reményeik szerint - képessé teszi arra, hogy a fiatalok számára is testközelivé tegye a 20. századi történelmet.
A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, Földváryné Kiss Réka az este végén köszönetet mondott azoknak a hétköznapi hősöknek, akikről a könyv és a darab is szól. És hozzátette: nem mindig jó és rossz, van, hogy rossz és rosszabb közül kell választanunk, de mindig van lehetőség a szabadságra és az örömre.
Utóbbit vallotta Placid atya is, aki a gulágon töltött évei során négy szabályt fogalmazott meg a túléléshez, melyek közül a második úgy szólt: keresni kell az élet apró örömeit, mert az mindig van, csak nem mindig vesszük észre. Észre kell hát venni, és meg kell örvendezni, mert ez az életnek a művészete.
Forrás:
