1956 sokszínű, és számos tekintetben Magyarország 20. századi történelmének esszenciája - fogalmaz Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. A szervezet az '56 után halálra ítéltek peranyagait dolgozza fel, és igyekszik hű képet festeni a forradalom hétköznapi hőseiről. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az InfoRádióa műsorsorozatában bemuatatta egy-egy később halálra ítélt forradalmár életútját.
„Csak annak köszönhetjük, hogy a nép mellettünk volt. Nem tudtunk olyan lakásba benyitni, ahol ne segítettek volna. Ételt, ruhát adtak, az asszonyok maguk készítették el a benzinespalackokat, s nyújtogatták ki az ablakon, ha valahol találtak egy töltényt, felvették és nekünk adták, hogy annyival is több legyen. Hát ezért.” – válaszolta Bordósipkás Jancsi a Magyar Ifjúság riporterének arra a kérdésére, hogyan tudták tartani magukat a felkelők a szovjet túlerővel szemben. Az interjú 1956. november 3-án jelent meg, a Bordósipkás Jancsi pedig Bárány János volt, a Tompa utcai felkelőcsoport legendás vezetője. Pertársa, Mécs Imre később úgy nyilatkozott róla: Bárány kiemelkedő személyiség volt, a kiváló intelligenciájú munkásemberek fajtájából.
Kapcsolódó tartalom:
