A kötet szerzői szerint az állambiztonsági szervek tevékenységét a velük szolgálati jogviszonyban nem álló személyek is segítették. Ezeknek a külső segítőknek a legismertebb és a közvéleményt leginkább foglalkoztató csoportját a köznyelvben besúgónak vagy spiclinek nevezett egyének alkották. Az állambiztonsági szervek hivatalos szóhasználatában viszont ez volt a hálózat – korábbi szóhasználattal: az ügynökség.(Frissítve 2017.07.07.)
A rendszerváltozás óta sokakban felmerült, hogy az 1945 és 1989 között beszervezett hálózati személyek listáját nyilvánosságra kellene hozni. Jogos-e ez az elvárás? Erre a kérdésre nem lehet egyszerűen „igen”-nel vagy „nem”-mel válaszolni. Az jogosnak gondolt kívánalom, hogy a politikai rendőrség korabeli tudatos kollaboránsait megismerje a közvélemény, de azonnal felvetődik a kérdés, hogy milyen történeti források alapján ültethető valaki a nyilvánosság „szégyenpadjára”, és – egy vélelmezett társadalmi közmegegyezésre hivatkozva – melyik fórum teheti ezt meg.
Az Ügynöksorsok - Ügynök? Sorsok? A hálózati lét sokfélesége és a megismerés korlátai című kötet bemutatóját tartották - nagy érdeklődés mellett - tegnap, június 14-én Budapesten, a Centrál Kávéházban.
Kónyáné Kutrucz Katalin és Petrikné Vámos Ida könyvének célja, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött levéltári iratokban – elsősorban a hálózati iratokban – ügynökként feltüntetett, véletlenszerűen kiválasztott több mint hetven ember példáján keresztül bemutassa, hogy annak eldöntése, ki minősül hálózati személynek, nem egyszerű, és sokszor nem lehet rá egyértelmű választ adni.
Kapcsolódó tartalom:
-
Atv.hu: Új „ügynökkönyv” leplezi le az ’56-os mártírok besúgóját
-
Valasz.hu (Élő Anita): Neves újságíróról derült ki ügynökmúltja
-
Valasz.hu (Stumpf András): Papírja van egy kormánytag ügynökmúltjáról? Kitörölheti vele
-
Kossuth Rádió, Vasárnapi újság (Horváth Ágnes): A történetek fontosabbak, mint az ügynöklisták
-
Magyar Idők/Lugas melléklet: Huszonnégyezer hatos karton (Fáy Zoltán – Hanthy Kinga)
