Az 1956-os forradalom és szabadságharc utolsó napjának tartják november 4-ét, vagyis a szovjet csapatok bevonulását. A témával közelebbről foglalkozó történészek szerint azonban ez így nem igaz, hiszen nagyon komoly és széles körű ellenállás volt az országban a szovjetek megjelenése után még 1957 tavaszáig. A Kibeszélő vendége Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke volt, akivel az 1956-os eseményekről beszélgettünk.
A szovjet megszállás hivatalos dátuma valóban november 4., mintegy 60 ezer szovjet katona özönlötte el akkor az országot – mondta Földváryné Kiss Réka, de hozzátette, hogy a nem nyílt szembenállás a rendszerrel e dátumot követően sem szűnt Magyarországon. Fegyveres ellenállás ezután is volt még, például a Corvin közben és a Széna téren is harcoltak a szabadságharcosok. Budapesten és Sztálinvárosban néhány napig tudták tartani magukat, viszont például a Mecseki láthatatlanok egészen november 20-ig kitartottak.
A beszélgetés ITT MEGTEKINTHETŐ
Ezzel egy időben elindult egy kiterjedt, fegyvertelen, tömeges ellenállás. A fegyveres harc megszűnése után a korábban felállított munkástanácsok, nemzeti bizottságok a helyükön maradtak, november közepéig gyakorlatilag ők működtették a hatalmat. Kádáréknak kezdetben semmiféle bázisuk, sem politikai, sem karhatalmi értelemben, nem volt. Csak november végére sikerült a karhatalmat, a pufajkásokat felállítani, amelyek aztán végül nekimentek a munkástanácsoknak. Ez sem jelenti azonban az ellenállás végét, gondoljunk csak a budapesti nőtüntetésre december 4-én. Közben azonban Kádárék is rendezik soraikat, az ideológiában innentől beszélnek ellenforradalomról és meglesz a híres négy kiváltó ok, majd következnek a sortüzek, az egyik leghírhedtebb a salgótarjáni volt december 8-án. Ennek ellenére kitart az ellenállás egészen december végéig, január elejéig, sőt a kisebb falvakban egészen februárig, nem véletlenül dobták be az akkori köztudatba a MUK-ot, vagyis a Márciusban újrakezdjük! gondolatát.
A megtorlás fázisai egymásra épültek
Időbe telt a bíróságok és az ügyészségek újraszervezése is, valamint azon jogvégzettek hadrendbe állítása, akik hajlandóak voltak a megtorlásnak ebbe a vonalába beállni. Ez már 1957 márciusa, tavasza – mondja a NEB elnöke. Az utolsó halálos ítéletet 1961-ben hozták, már ami a forradalomhoz köthető. Mai tudásunk szerint 232 halálos ítélet hoztak és mintegy 20 ezer börtönbüntetés született 1956 novembere után– hangsúlyozta Földváryné Kiss Réka. A megtorlásoknak nagyon sok rétege volt, elég, ha csak az internálásokra, az elbocsátásokra, a B listázásra gondolunk. A történész arra is felhívta a figyelmet, a Kádár-rendszernek azért is létfontosságú volt a halálos ítéletek leállítása, majd az 1963-ban hirdetett amnesztia, hogy valahogy szalonképessé tegye magát a nemzetközi színtéren és az ENSZ-ben lekerüljön végre a napirendről a „magyar kérdés”.
Persze az amnesztia révén nem került mindenki szabadlábra. Wittner Mária például egészen 1970-ig rácsok mögött volt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a hatvanas évek elején is hoztak még 10-15 éves börtönbüntetéseket, és azok az emberek sohasem szabadultak ki, a börtönben haltak meg. Akik kiszabadultak, azok sem tudtak beilleszkedni, mert a priuszuk miatt gyakorlatilag lehetetlenné vált számukra, hogy megfelelő munkát találjanak. A Kádár-rendszer nagyon készült a forradalom 10 éves évfordulójára, nem tudták, mire számíthatnak. Éppen ezért 1956 után tíz évvel még mindig voltak „előkészített perek”, arra az eshetőségre, ha zavargásokká fajulna a megemlékezés.
A műsorban szó volt még más témákról is:
- Az 1956-os bányászsztrájk, amely ugyanolyan energia(szén)hiánnyal fenyegetett a tél kezdetén, mint a mostani gázszűke.
- Valóban véget értek a bírósági tárgyalásos megtorlások 1961-ben?
- Miért kaptak az '56-os politikai perek elítéltjei egy köztörvényes megbélyegzést is?
- Miért jártak teljes vagyonelkobzással az '56-os perek?
- Mi történt a forradalmi eseményekben részt vettek családtagjaival? Milyen bélyeget hurcoltak például gyermekeik életük során a Kádár-rendszerben?
- Hogyan működött együtt a Nemzeti Emlékezet Bizottsága az orosz levéltárakkal a málenkij robotra hurcolt magyarok azonosításában?
- Miként sikerült több százezer olyan kartonmásolatot megszerezni, amelyek az elhurcolt magyarok adatait tartalmazzák?
- Hozzáférhetők-e már a magyar kutatók számára a szovjet titkosszolgálat, a KGB aktái?
