A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a Brusznyai Alapítvány gondozásában szeptemberben napvilágot látott „Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa” címmel Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója. A tanulmányokkal, életrajzokkal és a gondos történészi adatokkal ellátott feljegyzésfüzér az 1956 utáni megtorlások egyik drámai családtörténetét mutatja be.
Brusznyai Árpád és szerettei sorsában minden összesűrűsödik, ami a szabadságharc után magára találó Kádár-rendszert jellemezte. A kiváló tanár és klasszika-filológus Brusznyai Árpád Veszprémben a forradalmi tanács vezetőjeként tevékenykedett, és korrektségével, higgadtságával a helyi karhatalmistákat is megóvta a népharagtól. A szovjet inváziót követően többször elhurcolták, és végül másfél évnyi börtönbüntetést követően, súlyosbított ítélettel 1958-ban kivégezték.
Felesége, Brusznyai Árpádné Honti Ilona végig bízott férje szabadon engedésében, és mindent meg is tett ezért, kérvényeket írt, ügyvédekkel tárgyalt, és látogatásokkal, illetve levelekkel tartotta a lelket hitvesében. Az ő története a történelem fősodra mellett egy magára maradt feleség és anya sorstragédiája, és egyúttal a helytállás krónikája is. Ez utóbbira Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke is felhívta a figyelmet a kötet bemutatóján, amit a Budapesti Könyvfesztiválon tartottak október 2-án.
A beszélgetésen rajta kívül a kötet két másik szerkesztője, azaz a Brusznyai Alapítvány elnöke, Imre Frigyesné, illetve a Brusznyai-kutatást vezető történész, Nagy András vett részt e sorok írójának közreműködésével. A diskurzus körbejárta a Brusznyai-életmű feltárásának lépéseit, azt, hogyan épült a veszprémi és később az országos közemlékezetbe a megtorlás időszakának eme viharos családtörténete. Ebben nagy szerepe volt a Brusznyai Alapítványnak, akik előadásokkal, ismeretterjesztő cikkekkel járultak hozzá Brusznyai Árpád és felesége, Honti Ilona emlékezetének ápolásához. Nagy András, a Pannon Egyetem docense is hosszú évek óta foglalkozik a Brusznyai család történetével. A szakember a könyvbemutatón rámutatott, hogy Brusznyai kivégzésével a hatalom példát akart statuálni, így hiába jártak közben a kor kiváló tudósai, többek között Ritoók Zsigmond, Moravcsik Gyula, nem menthették meg őt a halálos ítélettől.
Szóba került a történet antihőse, Pap János párttitkár, későbbi belügyminiszter is, aki személyes járta ki a büntetés súlyosbítását, a halálos ítéletet. Az ő motivációját firtató kérdésre Földváryné Kiss Réka úgy vélekedett, hogy feltehetően azt a jóságot és nagyvonalúságot nem tudta Pap sohasem megbocsátani, amit iránta Brusznyai tanúsított a forradalom napjaiban, amikor tisztes munkát ígért neki.
A beszélgetés résztvevői abban is egyetértettek, hogy ez a gazdagon adatolt, számos fényképpel ellátott napló a fiatalabb generáció számára is közel hozhatja az 1956 utáni időszak sötét történetét, illetve az emberi helytállás és hűség megrázó példáit.
Kapcsolódó tartalom:
______________________________________________________________________________
A Cimkék alatti KÖNYCÍMRE KATTINTVA valamennyi, a kötettel kapcsolatos sajtómegjelenés elolvasható!
