Hetvenegy éve, 1945. augusztus 18-án rövid, ám viszontagságos vándoroltatás után visszaérkezett Budapestre a Szent Jobb, az államalapító király, Szent István mumifikálódott kézereklyéje. Az ereklyét így 1945. augusztus 20-án, a világháború utáni első Szent Jobb körmeneten ismét körbe tudták hordozni.
Szent István kézereklyéjének kultusza hosszú, csaknem évezredes múltra tekint vissza a magyar történelemben. A hagyomány szerint 1083-ban I. (Szent) László király (uralkodott 1077 és 1095 között) teremtette meg az államalapító uralkodó ereklyéjének kultuszát az erdélyi szentjobbi apátság megalapításával, ahol a korai időkben a kultikus relikviát őrizték. A török hódoltság idején a Szent Jobb először Fehérvárra, onnan pedig Boszniába vándorolt, majd 1590-ben keresztény kereskedők közvetítésével a raguzai (ma Dubrovnik, Horvátország) ferences kolostorba került. A történelmi relikvia visszaszerzése Mária Terézia királynő (uralkodott 1740 és 1780 között) nevéhez fűződik, aki hosszas diplomáciai tárgyalások eredményeként.
1771-ben a Budai Várpalota Zsigmond kápolnájában helyeztette el a Szent Jobbot, és az angolkisasszonyok mindenkori budai zárdafőnökét bízta meg a becses ereklye őrzésével. Fia, a szerzetesrendeket feloszlató II. József császár (uralkodott 1780 és 1790 között) parancsára a cseh „vöröscsillagos vitézek" vették át a Szent Jobb őrzését. A 19. századi esztergomi kitérő után 1900-ban a Szent Jobb ismét visszakerült a budavári Zsigmond kápolnába, ahol egészen 1944 végéig a koronaőrség őrizete alatt állt. Szent Jobb-kultusz a revízió jegyében.
A Szent Jobb tisztelete szorosan összefonódott az I. László kezdeményezésére szentté avatott államalapító király kultuszával. Szent István emlékének kötelező egyházi ünnepé tételét a törökök kiűzésében hervadhatatlan érdemeket szerzett XI.Ince pápa rendelte el, 1686-ban. A Szent István napi körmenet 1895-től vált általánossá. Az 1920-as országcsonkító trianoni békeszerződés után az ünnep új tartalmat kapott;a nemzeti összetartozás, és a revízió jegyében a szentistváni birodalom gondolatának ünnepévé vált. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján az országgyűlés mindkét házának székesfehérvári kihelyezett ülésén Imrédy Béla miniszterelnök előterjesztésére a parlament az 1938. évi XXIII. törvénycikkel törvénybe iktatta az államalapító király emlékét, nemzeti ünneppé nyilvánítva augusztus 20-át. A Szent Jobbot erre az alkalomra Székesfehérvárra szállították, és a középkori bazilika romjai között, Szent István vélelmezett sírhelye felett állították ki közszemlére.
A két világháború közötti időszakban a Szent Jobb körmenet helyszíne a budai vár volt; a menetet hagyományosan az esztergomi hercegprímás, és Horthy Miklós kormányzó vezette a magyar fővárostól a salzburgi barlangig. Az 1944. október 16-án - Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után - puccsal hatalomra került Szálasi-kormány 1944. december elején - a fővárost fenyegető szovjet ostromgyűrű bezáródása előtt – elhagyta Budapestet. A „nemzetvezető", Szálasi Ferenc parancsára a koronázási ékszereket és a Szent Jobbot Kőszegre menekítették. 1945 márciusában a nyilas országlás már csak néhány nyugat-dunántúli megyére terjedt ki. Szálasi és kormányának tagjai 1945. március 27-én elhagyták Magyarország területét, és az ausztriai Mattsee-be menekültek. (A „nemzetvezetőt" itt is fogták el az amerikaiak, 1945. május 5-én.) A koronázási klenódiumokat és a Szent Jobbot még április végén Pajtás Ernő ezredes, a koronaőrség parancsnoka néhány embere segítségével Salzburg közelében, egy barlangban elrejtette. Pajtás ezredes a relikviák rejtekhelyét felfedte az amerikai megszálló katonai hatóság parancsnoka előtt, a koronázási ékszerek és a Szent Jobb így az amerikai hadsereg birtokába került.
A koronázási ékszerek Truman elnök döntése alapján az Egyesült Államokba, Fort Knox-ba kerültek. Az elnök nem akarta, hogy a becses történelmi relikviákat a szovjet megszállók kaparintsák meg: azokat csak a kommunista befolyástól mentesen, és a magyar nép szabad akaratából megválasztott kormánynak szándékozott visszaszolgáltatni. A Szent Jobbot viszont felsőbb utasításra, az Amerikai Katonai Misszió 1945. augusztus 18-án visszahozta Budapestre, és átadta az Ideiglenes Nemzeti Kormány képviselőinek. Így a Szent Jobb is részt vehetett a második világháború utáni első ünnepi körmeneten, 1945. augusztus 20-án. A Szent Jobb eredeti őrzési helyére, az angolkisasszonyok budai zárdájába került vissza.
A Rákosi Mátyás vezette Magyar Kommunista Párt az 1945. novemberi szabad országgyűlési képviselőválasztásokon vereséget szenvedett; az abszolút többséget szerzett Független Kisgazdapárt közjogi értelemben egyedül alakíthatott volna kormányt. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) szovjet elnöke, Vorosilov marsall nyomására azonban a kisgazdák kénytelenek voltak koalíciós kormányt alakítani, amelyben a kommunisták Nagy Ferenc miniszterelnök határozott tiltakozása ellenére és Vorosilov erőteljes közbeavatkozásával megszerezték a kulcsfontosságú belügyi tárcát. Rákosi és klikkje Moszkva hathatós támogatásával eszközökben nem válogatva tört a kizárólagos hatalomra. Az 1947-es úgynevezett kékcédulás választások, a politikai ellenfelek megsemmisítést célzó koncepciós perek, valamint 1948-ban a „fordulat évében" a Szociáldemokrata Párt renegátjainak kezdeményezésére a kommunistákkal történt egyesülés után minden nyitva állt a leplezetlen sztálinista diktatúra kiépítéséhez. Rákosi az abszolút kommunista hatalom megszilárdításához fontosnak tartotta a tradicionális nemzeti szimbólumok, szokások és ünnepek negligálását is. Külön figyelmet fordított a „klerikális reakcióra", az egyházi befolyás megtörésére. Ennek szellemében a Szent István napi ünnepet 1949. augusztus 20-tól felváltotta a kommunista ihletésű „alkotmány ünnepe". ( Az 1936-os szovjet sztálini alkotmány lemásolásával megalkotott, és a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényt augusztus 20-án léptették hatályba.)
A nemzeti függetlenséget és összetartozást szimbolizáló Szent István napi Szent Jobb körmenet ugyancsak nem illett a kommunista agytröszt elképzeléseibe. 1950-ben Rákosi utasítására – a szerzetesrendek feloszlatása után –betiltották a Szent Jobb körmenetet is. A relikviát a Szent István bazilika páncélszekrényébe zárták, csaknem négy évtizedre.A Kádár-korszakban annak ellenére, hogy a Vatikánnal 1964-ben megkötött konkordátum új alapokra helyezte az egyház és az állam viszonyát, ami a Rákosi-időszak nyílt vallásüldözéséhez képest sokkal helyzetet teremtett, a Szent Jobb körmenet felújítása egészen a rendszerváltás hajnaláig nem került napirendre.
Az első lépést a régi hagyomány felélesztésére 1987. augusztus 20-án tették meg, amikor Paskai László bíboros, esztergomi érsek a Szent István bazilikában felszentelte a Szent Jobb kápolnát, és itt nyert elhelyezést az addig elzárva tartott ereklye. Egy évvel később, 1988-ban, Szent István halálának 950. évfordulója alkalmából a relikvia is felébredt közel négy évtizedes csipkerózsika-álmából. A Szent Jobb 1938 óta először ismét országjárásra indult, eljutva a magyar püspöki illetve érseki székhelyek többségébe. 1989. augusztus 20-án négy évtizeddel az utolsó szakrális esemény óta, megint Szent Jobb-körmenetet tartottak a Szent István bazilikából kiindulva. Azóta minden évben a régi hagyományok szerint, augusztus 20-án megtartják a Szent István napi körmenetet.
Forrás:
