A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiadásában, a Magyar vidék a 20. században könyvsorozatban jelent meg a Vakvágány - A „szocializmus alapjainak lerakása” vidéken a hosszú ötvenes években 2. és a Magyar dúlás - Tanulmányok a kényszerkollektivizálásról című könyv. Előbbit Keller Márkus, az ELTE Társadalomtudományi Kar egyetemi docense, az Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszék tanszékvezetője, utóbbit Germuska Pál, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese mutatta be a NEB Hivatalában, március 6-án.
Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke köszöntőjében kiemelte: már több mint ötéves közös munka eredményeként ez a harmadik és negyedik könyv, amelyet bemutat a NEB és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont közös Vidéktörténeti Témacsoportja. A két szervezet közös törekvése, hogy a feltáró munka ne csak Magyarországra, hanem a Kárpát-medence egészére terjedjen ki, s a felkutatott források ne csak helytörténeti ismeretanyaggá váljanak, hanem azok „egy közös Magyarország-történetté” álljanak majd össze.
Horváth Gergely Krisztián, a Vidéktörténeti Témacsoport vezetője elmondta, hogy az ötvenes évek vidéktörténetét felölelő kutatások két éven át tartottak, ezért azok ismertetése két kötetben történt meg: az első tanulmánykötet után a Vakvágány 2. a 2017-es esztendő kutatási eredményeit ismerteti. A másik könyv kapcsán megjegyezte, 2018-ban volt hatvan éve, hogy az MSZMP KB döntött az erőszakos téeszesítés második hullámáról, amely kapcsán egy konferenciát rendezett a Vidéktörténeti Témacsoport. Az ott elhangzott előadások szerkesztett változatai olvashatóak a Magyar dúlás című kötetben.
Keller Márkus —a Vakvágány - A „szocializmus alapjainak lerakása” vidéken a hosszú ötvenes években 2. című könyv kapcsán— a vidék társadalmának fokozatos és folyamatos szétverésére utalva többek között kiemelte: a kötetben olvasható tanulmányok arra hívják fel a figyelmet, hogy a közösségek felbomlasztására tett lépések „kívülről” indulnak, ám azok mindig találnak „belső” szövetségeseket a közösségekben, tehát „a külső intervenció ügyesen épít a korábbi, belső konfliktusokra”.
Germuska Pál hangsúlyozta, a Magyar dúlás című kötet élesen rávilágít arra, hogy a magyar vidék nem olyan életet élt, mint amit a korabeli kommunista pártpropaganda közvetített a társadalom számára. Elemzésében többek között megjegyezte: 1945 tavaszán nem beszélhetünk földreformról, hiszen földosztás történt, amely szovjet minta alapján kezdődött, erőszakos volt, a magyar agráriumban jelenlévő sokévszázados igazságtalanságokra nem adott választ, sokkal inkább fokozta azokat. Hiszen olyan kísérőjelenségei voltak, mint az önkényeskedés, a korrupció, a politikai taktikázás, a személyes bosszú és a haszonszerzés. A kötet írásait értékelve rámutatott: a szerzők sikeresen alakították ki saját fogalmi rendszerüket és megközelítésmódjukat, amely alkalmas arra, hogy segítségével hitelesen ábrázolják a kommunista diktatúra társadalmi-gazdasági folyamatait.
Kapcsolódó tartalom:
