A földbirtokos családba született Richter Gedeon patikusként és gyógyszergyártóként futott be jelentős karriert. Horthy Miklós tanácsadója lett, és a nyilas uralom idején zsidóként itthon maradt – annak ellenére, hogy elmenekülhetett volna. A gyógyszerellátást próbálta biztosítani a polgári lakosság és a honvédség számára. Végül a nyilasok végeztek vele. Bátor volt, magyar hős.
„Igaz ember volt, tudta, mi a tisztességes, maradandót alkotott, és neve összeforrt alkotásával”
Hídvégi Jenő
Richter Gedeon neve talán a legismertebb a hazai gyógyszergyártás történetében, hiszen őt tartják a modern magyar gyógyszerészet alapító atyjának. A nevéhez fűződő „patikagyár” Magyarország első nagy gyógyszeripari létesítménye volt, ahol ipari méretekben állították elő a különféle minőségi medicinákat, többek között a közismert kalmopyrint. Kevesebb ember előtt ismert, hogy Richter Gedeon a magyar történelem egyik legtragikusabb évében, 1944-ben is tanúbizonyságot tett az emberek gyógyítása iránti feltétlen elkötelezettségéről. A hivatásához hű, kiváló felkészültségű gyógyszerész életét mindvégig a gyógyítás szolgálatába állította.
Zsidó származása ellenére az üldöztetés éveiben – bár másképp is dönthetett volna – végig Magyarországon maradt.
Életének, 72 évesen, 1944 decemberében a nyilas terror vetett véget.
Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án született egy földbirtokos-terménykereskedő család gyermekeként Ecséden, ahova a család csehországi zsidó kereskedő ősei telepedtek le a 18. század végén. Szüleit nagyon korán elvesztette, neveltetéséről nagyszülei gondoskodtak. Középiskolai tanulmányait a gyöngyösi ferences rendi gimnáziumban végezte. Itt ismerkedett meg későbbi hivatásával is, s 15 éves korától három évig dolgozott egy helyi patikában gyakornokként. Valószínű, hogy pályaválasztásában szerepet játszott szülei korai halála. Az ifjú Richter a családi tragédiát megelőzhetőnek tartotta, hiszen szülei olyan betegségekben hunytak el, amelyek megfelelő kezeléssel gyógyíthatóak lettek volna. Így arra tette fel az életét, hogy senkinek ne kelljen átélnie ugyanezt a csapást. 1895-ben a budapesti tudományegyetemen kiváló minősítésű gyógyszerész diplomát szerzett. Üzleti pályafutása 1901-ben kezdődött, amikor a családi örökségéből megvásárolta Budapesten, az Üllői úton álló Sas-patikát. Precíz, fáradhatatlan munkájának köszönhetően nagymértékben megnőtt a figyelem felfedezései iránt, s néhány éven belül számos gyógyszer megalkotásával öregbítette hírnevét.
Sikereinek hatására bővítette vállalkozását, 1907-ben Kőbányán felépítette a híres Richter-gyárat. A vállalat korán megalapozta a hírnevét belföldön és külföldön egyaránt, röviddel a létrehozását követően nemzetközi szinten is számottevő gyógyszeripari gyár lett, az ország egyik legnagyobb exportőrévé vált. Munkája elismeréseképpen Horthy Miklós 1929-ben kormányfő-tanácsosi címet adományozott Richter Gedeonnak. A mindig joviális, szerény üzletember emberséges volt munkavállalóival, a gazdasági világválság okozta nehézségek ellenére senkit sem bocsátott el az állásából. A Richter-gyár korának egyik legjobb munkahelye volt a kitűnő fizetések és juttatások, s nem utolsó sorban emberközelisége miatt is.
A második világháború kitörése jelentős változásokat hozott a gyár működésében.
Richter kötelességtudatból önzetlen gyógyszeradományokkal támogatta a polgári lakosság és a honvédség folyamatos egészségügyi ellátását.
A zsidótörvények azonban fokozatosan megnehezítették, majd ellehetetlenítették tevékenységét. 1942-ben kénytelen volt lemondani vezérigazgatói tisztségéről, de a meghurcoltatás ellenére sem adta fel életművét, a vállalatot hűséges kollégái segítségével illegálisan irányította. Áldozatos tevékenységére a Vatikán is figyelt. 1943-ban Angelo Rotta apostoli nuncius látogatást tett a gyárban, és személyesen tolmácsolta Richter Gedeonnak a pápa köszönetét az áldozatvállalásáért, a segélyszervezeteknek küldött nagylelkű gyógyszerfelajánlásokat. Az eseményről márványtábla készült, ezt később a kommunisták – mint klerikális megnyilvánulást – összetörték. Az 1944-es év eleje átmeneti könnyebbséget hozott, Richter ugyanis engedélyt kapott, hogy szaktanácsadóként ismét legálisan vehessen részt a vállalat vezetésében. 1944. március 19-e, az ország német megszállása után azonban az ő sorsa is tragikusra fordult. Áprilisban a vállalatot ért sorozatos támadások miatt igazgatósági tagságáról is lemondott, s végül a gyárból is kitiltották. A vidéki zsidóság deportálását követően, 1944 nyarán lehetősége nyílott volna a távozásra, ugyanis a Vöröskereszt útján svájci menlevélhez jutott. Az idős gyógyszerész azonban nem élt a menekülés lehetőségével, habár vagyonának és kapcsolatainak köszönhetően könnyen megtehette volna. A felelősségtudat hazájához kötötte. Úgy érezte, hogy munkájára pont ebben a vészterhes időszakban van a legnagyobb szükség, hiszen a háború miatt rengeteg ember szorul rá gyógyszereire, s belekapaszkodott abba a reménybe is, hogy az orvoslás terén felmutatott érdemei megóvják a veszélytől, hiszen ő egész életében csak a betegek megsegítésén munkálkodott. Bizakodását erősítette, hogy 1944 augusztusában mentesítették a zsidótörvények rendelkezései alól. Így rövid időre ismét újult erővel folytatta hivatását, a medicinák előállítását. 1944. október 15-e, a nyilas hatalomátvétel után azonban csakhamar érvénytelenítették Richter mentességét. Sorstársaihoz hasonlóan ő is bujkálásra kényszerült, egy ideig rokonoknál talált menedékre.
Ezerkilencszáznegyvennégy december elején átköltözött egy házba, amely a semleges svéd követség diplomáciai védelme alá tartozott. A nyilasok 1944 utolsó napjaiban azonban egyre többször támadták meg a diplomáciai oltalom alatt álló házakat. 1944. december 30-án a razziák elérték Richter lakhelyét is. A nyilasok alsóneműre vetkőztetve, megalázva hurcolták el az idős gyógyszerészt, és a Duna partján kegyetlenül meggyilkolták. Ezzel a szörnyű, érdemtelen halállal ért véget egy nemes élet. Pedig Richter Gedeon még halála után is tanúságot tett segítőkészségéről, 1945 elején egy orvos ezredes levélben fejezte ki háláját a gyárának a gyógyszerellátás biztosításáért.
A sorozat a Nemzeti Emlékezet Bizottságának segítségével készül.
Kapcsolódó tartalmak, a sorozat eddig megjelent írásai:
