Mórocza Károly kálváriája 1945 júliusában vette kezdetét, amikor több mint három hónappal Magyarország megszállása után szülőfalujában, Aszófőn civilként, több társával együtt fogságba vetették az akkor huszonhárom éves fiatalembert, s a Szovjetunióba hurcolták kényszermunkára, ahol közel három és fél évet raboskodott embertelen körülmények között. Megpróbáltatásai a szabadulást követően sem szűntek meg. Rendszeresen jelentkeznie kellett a rendőrségen, de a hatóságok egyéb eszközöktől sem riadtak vissza, hogy elnémítsák a szovjetunióbeli viszonyokat a saját bőrükön megtapasztalt szemtanúkat. Az erdész végzettségű Mórocza a civil életbe visszatérve pályafutása során több tízezer hektár új erdőt telepített. „Hazatérésem után tilos volt beszélni, így az általam elültetett fákkal a mellőlem kihaltakra is emlékszem” – vallott egy interjúban a 2017-ben már kilencvenöt éves túlélő, akinek memoárját a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emléke előtt tisztelgő sorozatában tárja a nagyközönség elé.
Sajtómegjelenések, recenziók:
Gulag Könyvek
Ára: 1000 Ft
Terjedelem: 98 oldal
ISSN 2559-9712
ISBN 978-615-5656-06-4
