Márton Áron, Erdély római katolikus püspöke, a múlt századi erdélyi magyar közélet egyik kiemelkedő alakja következetesen kiállt minden diktatúra ellen. Százhúsz éve, 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokoson.
Székely földműves család harmadik gyermeke volt Márton Áron. Gyulafehérvárott érettségizett 1915-ben, három nappal később kapta meg katonai behívóját. Hadnagyként szolgált az I. világháború alatt Doberdónál és az Ojtozi-szorosban. Leszerelése után volt földműves és tisztviselő is, majd 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. Négy évvel később szentelték pappá, ezután káplán, hittantanár, 1930-tól udvari káplán és püspöki levéltáros, majd püspöki titkár volt. 1934-ben az Erélyi Római Katolikus Népszövetség ügyvezető igazgatója lett, emellett alapítója és szerkesztője volt az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratnak. 1938-ban kolozsvári plébánosnak nevezték ki.
XI. Piusz pápa 1938 decemberében nevezte ki Márton Áront Gyulafehérvár megyéspüspökének, s a következő év februárjában szentelték fel. Jelszavának, amelyhez egész életében hű maradt, ezt választotta: „Non recuso laborem – Nem riadok vissza a munkától.” A következő nehéz évtizedekben az általa vezetett egyház biztos támasza volt az erdélyi magyarságnak. Karizmatikus személyiség volt, szavaiból, tetteiből belső erő, sziklaszilárd hitbeli meggyőződés áradt.
Amikor az 1940. augusztus 30-i, Erdély egy részét visszajuttató második bécsi döntés kettészakította egyházmegyéjét, ő a továbbra is a Romániához tartozó Gyulafehérvárott maradt, hogy ott rekedt hívei ne maradjanak pásztor nélkül. Felemelte szavát ’44-ben a magyarországi zsidóság akkor kezdődött deportálása ellen. A püspök erélyesen tiltakozott, amikor a bukaresti kormány 1948-ban felmondta a Vatikánnal kötött konkordátumot, majd államosította az egyházi iskolákat. Szót emelt a magyar kisebbség jogaiért, nyíltan szembefordult a kommunista hatalommal. Nyílt támadások érték a főpapot az állami szervek felől, állandó megfigyelés alá helyezték.
Ünnepélyesen, lóháton vonult be az 1949-es csíksomlyói búcsúra, beszédét akkor százezrek hallgatták. Két héttel később letartóztatták. Halálhíre terjedt és hollétéről még a Vatikánban sem tudtak, ennek ellenére a pápa címzetes érsekké nevezte ki. Márton Áron két éven át raboskodott, majd 1951-ben a bukaresti hadbíróság koncepciós per után, hazaárulás vádjával tíz év szigorított fegyházra és életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Külföldi nyomásra 1955-ben szabadlábra helyezték, s ismét átvette egyházmegyéje vezetését. Bérmaútjai valóságos diadalmenetté változtak, körleveleiben, prédikációiban programot hirdetett. Emiatt 1957-ben házi őrizetbe helyezték, a püspöki palotából csak a székesegyházba mehetett. „Palotafogsága” alól csak 1967-ben mentették fel.
A román állami egyházügyi vezetéssel semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó, nehogy a tárgyalásokkal azt a benyomást keltse a világ előtt, mintha az országban vallásszabadság volna. Az idős, betegséggel küszködő főpap, aki püspöksége idején szinte mindvégig fogoly volt (a bécsi döntés után Gyulafehérvár, a kommunista hatalom berendezkedésekor a börtön, majd egy évtizedig püspöki rezidenciájának foglya), polgárjogainak visszaadása után immár saját gyengeségének lett foglya. 1976-tól több alkalommal felajánlotta lemondását a Vatikánnak, de ezt csak 1980. április 2-án fogadta el II. János Pál pápa.
Márton Áron fél évvel később, szeptember 29-én hunyt el veserákban, holttestét a püspöki kriptában helyezték örök nyugalomra. Temetésén így méltatták: „Üstökösként járt elöl, hogy az Isten és hit megbecsülése által érzékennyé tegye a népeket az igazságra, az élet értékének felfogására és megbecsülésére.” A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1999-ben a Világ igaza címet adományozta Márton Áronnak. Ez volt az első alkalom, hogy a kitüntetést nem tettekért, a holokauszt idején az üldözöttek cselekvő mentéséért, hanem erkölcsi kiállásért, szavainak erejéért ítélték oda valakinek.
A püspök emlékét Erdélyben számos helyen őrzik, iskolákat, intézményeket, utcákat, egyesületeket neveztek el róla, első szobrát 1995-ben Székelyudvarhelyen avatták fel. Szülőfalujában, Csíkszentdomokoson található emlékmúzeuma, a gyulafehérvári püspöki palotában emlékszobája, szellemi hagyatékát 2005-2014 között adták ki. Szentté avatási eljárása folyamatban van.
A magyar kormány 2016-ot Márton Áron-emlékévvé nyilvánította, amelynek keretében konferenciákon, vándorkiállításon, életútját végigjáró zarándoklaton emlékeznek meg róla. Csíkszeredában pünkösdkor avatták fel emlékművét, és a 2016-os krakkói Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó résztvevői is megismerhették életét, munkásságát.
Kapcsolódó tartalmak:
Forrás:
