Megosztás 2021. May 18. A Vörös Hadsereg győzelmeinek hatására a moszkvai magyar kommunista vezetés 1944 tavaszán megkezdte a felkészülést a hazatérésre. A KMP Külföldi Bizottsága már áprilisban összeállított egy közel 300 nevet tartalmazó listát azokról, akikre a világháború utáni Magyarországon számított. Közülük 1947-ig mintegy 200–250-en települtek vissza. Vas Zoltán volt az első befolyásos magyar kommunista, aki – már 1944 októberében, a 2. Ukrán Front parancsnokságával – magyar területre lépett, ő készítette elő a többiek visszatérését. 1944. november 5-én érkezett a szovjetek által elfoglalt Szegedre az a négytagú csoport (Gerő Ernő, Farkas Mihály, Nagy Imre, Révai József), amelynek a feladata a párt magyarországi megszervezése volt, immár legális körülmények között. Sztálin nyugati szövetségeseinek megnyugtatására a szovjet megszállás alá került országok szatellitpártjainak első számú vezetőit egy ideig még visszatartotta, így Rákosi Mátyás is csak 1945. január végén hagyhatta el a Szovjetuniót. A funkcionáriusok hazaküldéséről folyamatos egyeztetés zajlott a szovjet és a magyar fél között. Rákosiék megírták, hogy kikre tartanának igényt itthon, Moszkvában pedig eldöntötték, hogy az érintettek utazhatnak-e. A folyamat nem zajlott zökkenőmentesen. Rákosi 1945 első felében Dimitrovhoz intézett leveleiben állandó káderhiányra – mint a párt pozícióinak erősítését nehezítő körülményre – panaszkodott. A visszatelepülések nehézkességének egyik oka a szovjet bürokrácia lassúsága volt, de szerepet játszhatott benne az is, hogy Moszkva taktikai okból nem szorgalmazta az emigránsok gyors és tömeges hazatérését. Sztálin pontosan tudta, hogy nem kell sietnie, hiszen Magyarországon a megszálló Vörös Hadsereg és a szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság az úr. Tervezet a Magyarországra visszatérő emigránsokról. Ф. 495. Оп. 143. Д. 22. Л. 43. A listán számos, 1945 után fontos pozícióba került magyar kommunista neve megtalálható. A keletkezés ideje, a felsorolás sorrendjének oka és a nevek melletti jelzések pontos jelentése bizonytalan. Feljegyzés Georgi Dimitrov részére magyar kommunisták egy csoportja hozzátartozóinak Magyarországra küldéséről, 1945. január 19. Ф. 495. Оп. 199. Д. 54. Л. 127. A névsorban Nagy Imre felesége és lánya, Gábor József felesége és lánya, Farkas Mihály felesége és lánya, Révai József felesége és fia, valamint Vas Zoltán felesége szerepelnek. Szántó Rezső feljegyzése Georgi Dimitrov részére a nemzetközi brigádok egykori önkénteseinek ügyében, 1945. szeptember 26. Ф. 495. Оп. 143. Д. 100. Л. 41. 1945–1946-ban Szántó Rezső volt az MKP képviselője Moszkvában, gyakorlatilag összekötőként működött Rákosi és Dimitrov között. A feljegyzésben Rákosi azon kérését tolmácsolja, hogy a magyarországi ellátási problémákra tekintettel halasszák el a nemzetközi brigádok egykori önkénteseinek útnak indítását a kirgíziai Os városában lévő rokkantotthonból. Rákosi elsősorban az emigráció aktív tagjaira számított, akiknek hasznát vehette a kommunista térfoglalásban az élet különböző területein, a kiöregedett 1919-esek, az egykori internacionalisták, a még lágerekben, száműzetésben lévők hazatérése kevésbé volt fontos számára. Révai József a dolgozószobájában, 1952.Ф. 495. Оп. 199. Д. 58. Ч. II. Л. 35. Révai József mindenekelőtt a kultúra és ideológia területét felügyelte előbb a párton belül, majd a totális diktatúra kiépítésével az egész országban. Rákosi, Gerő és Farkas mellett tagja volt a legszűkebb vezetésnek, az úgynevezett négyesfogatnak. Jelentés a Rákosi Mátyásnak nyújtott anyagi támogatásról, 1957. június után. Ф. 495. Оп. 199. Д. 57. Ч. II. Л. 44. Rákosi Mátyás „két emigrációja között” 11 évet töltött a hatalom csúcsán, 1948-tól 1956. júliusi leváltásáig Sztálin „legjobb tanítványaként” élet-halál ura volt az országban. 1957-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága határozata alapján a bukott pártvezetőt és feleségét a következő anyagi juttatások illették meg: ötszobás, összkomfortos lakás Krasznodarban házvezetőnővel, napi 100–120 rubel értékben ingyen étkezés, havi 2000 rubel költőpénz. Ellátására az SZKP költségvetéséből évi 82 ezer rubelt különítettek el. Ezeken kívül évente 1,5–2 hónapra igénybe vehették feleségével a krasznodari területi pártbizottság gelendzsiki pártüdülőjét. (1962-ben a kirgizisztáni Tokmakba „száműzték”, ahol sokkal szerényebb körülmények között élt.) További témák...
