VIII. Rákosi

  • Megosztás
  • 2021. May 18.

Rákosi Mátyás, a Tanácsköztársaság legfiatalabb népbiztosa 1925-ben, a KMP bécsi kongresszusát követően a párt újjászervezésének feladatával illegálisan visszatért Magyarországra. A rendőrség rövidesen letartóztatta, s a bíróság nyolc és fél év szabadságvesztésre ítélte. Ennek leteltével ismét perbe fogták, és a kommün alatti tevékenységéért életfogytiglani fegyházbüntetést kapott. Védelmében szovjet irányítással kiterjedt nemzetközi gépezet – a magyar párt és a Komintern, továbbá a Nemzetközi Vörös Segély, a szovjet Külügyi Népbiztosság és a diplomáciai képviseletek, valamint az ÖK(b)P KB Politikai Irodája – lépett működésbe, amely biztosította számára a kapcsolatot a külvilággal, gondoskodott jogi védelméről, finanszírozta ügyvédeit, orvosait, szervezte a bebörtönzése miatti tiltakozásokat. Időről időre felvetették kicserélésének kérdését is, de az eddig előkerült dokumentumokból az is kimutatható, hogy volt olyan időszak (1937–1938), amikor Moszkva számára fontosabb volt a Rákosi személye köré épített nemzetközi propagandakampány mozgósító ereje, mint a kiszabadítása. Maga Rákosi is több levelében emlegeti, hogy ügyével kapcsolatban szabotázs történt, és a nép ellenségei akadályozzák a kiszabadítását.
      Rákosi feltételes szabadlábra helyezésére és kiengedésére végül 1940 októberében, a magyar–szovjet kapcsolatok felfelé ívelő szakaszában került sor, amikor a szovjet–román és magyar–román ellentétek miatt Budapest és Moszkva több gesztust is tett egymásnak. Cserébe a Szovjetunió – bár a két ügy összefüggését a nyilvánosság előtt tagadták – 1941 márciusában visszaszolgáltatta Magyarországnak a cári hadsereg által 1849-ben zsákmányolt honvédzászlókat.

A Magyarországi Vörös Segély Külföldi Bizottságának levele a budapesti letartóztatásokról, 1925. október 7.
Ф. 539. Оп. 5. Д. 398. Л. 25.

Rákosit, akinek hamis útlevele Braun Vilmos kereskedő nevére volt kiállítva, 1925. szeptember 22-én fogta el az államrendőrség Hain Péter által vezetett detektívcsoportja. A Vörös Segély szervezésében azonnal megkezdődtek a szabadon bocsátását követelő nemzetközi tiltakozóakciók, magyar követségi épületek előtti tüntetések. Az üggyel Moszkvában is a legfelső pártfórumon foglalkoztak.

Rákosi Mátyás KI VB-tagságáról szóló igazolás, 1935. szeptember.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 57. Ч. II. Л. 175.

1935 augusztusában, a Komintern VII. kongresszusán Rákosit a Végrehajtó Bizottság tagjává választották. A demonstratív gesztusnak szerepe volt abban, hogy a magyar kormány továbbra is elzárkózott – a szovjetek által nem hivatalos csatornákon többször is szorgalmazott – kiadatásától. A magyar álláspont szerint ugyanis már nem egy egyszerű politikai fogolyról volt szó, hanem a Komintern vezető funkcionáriusáról, aki Moszkvába érkezve azonnal folytatná tevékenységét Magyarország ellen.

Gerő Ernő levele Georgi Dimitrovhoz Weinberger Zoltán ügyében, 1940. április 5.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 70. Л. 55.

A levélben Gerő Dimitrov segítségét kéri, hogy – az 1944 végétől Vas Zoltán néven közéleti szereplővé vált – Weinberger Zoltán 1940. szeptemberben esedékes szabadulását követően kiutazhasson a Szovjetunióba ott élő családjához. Gerő kiemeli, hogy a börtönben és mindkét tárgyalásán kifogástalan magatartást tanúsított, ami példaként szolgálhat minden kommunista számára. A levélen piros ceruzával olvasható Dimitrovnak az ügyben Grigorij Szorkinhoz, a Komintern osztályvezetőjéhez címzett utasítása: „Tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy Weinberger elvtárs a börtönből való szabadulását követően a Szovjetunióba jöhessen.” Végül Rákosival együtt hagyta el Magyarországot.

Igazolás Rákosi Mátyás részére feltételes szabadon bocsátásáról. Szegedi börtön, 1940. október 30.
Ф. 495. Оп. 145. Д. 2. Л. 2, 3.

Rákosi Mátyás útlevele szovjet vízummal, 1940. november.
Ф. 495. Оп. 145. Д. 2. Л. 11, 11об., 12, 12об, 16, 16об

Nyikolaj Saronov, a Szovjetunió budapesti követének feljegyzése a szovjet vám- és határőrizeti hatóságok részére azzal a kéréssel, hogy Rákosi Mátyásnak minden szükséges segítséget adjanak meg a határátlépésnél, 1940. november 1.
Ф. 495. Оп. 145. Д. 2. Л. 1.

A magyar hatóságok Rákosi 1940-es szabadon bocsátásának és a Szovjetunióba történő kiutazásának engedélyezése céljából jogi kiskapuk egész sorát használták fel. Ugyanakkor a magyar fél a szovjetektől garanciát kért arra, hogy Rákosi szabadulását követően azonnal a Szovjetunióba utazhat, és a maga részéről mindent megtett annak érdekében, hogy onnan többé ne térhessen vissza.

Rákosi Mátyás levele Dimitrovhoz az 1925-ös kihallgatásán tanúsított viselkedéséről, 1941. január 25. (Dimitrov szignójával.)
Ф. 495. Оп. 199. Д. 57. Ч. II. Л. 137.

Rákosinak a Szovjetunióba való visszatérése után szembe kellett néznie az 1925-ös rendőrségi kihallgatásán tanúsított magatartása miatt indított lezáratlan fegyelmi ügyével. A vád szerint különösebb kényszer nélkül részletes vallomást tett, és bizalmas információkat szolgáltatott ki a hatóságoknak a KMP bécsi kongresszusáról. Rákosi azzal mentette magát, hogy vallomása csak olyan tényeket tartalmazott, amelyeket a rendőrség saját ügynökeitől vagy más vádlottak vallomásából már ismert, és azért írta alá a jegyzőkönyvet, hogy megakadályozza egy illegális fegyverraktár felfedezését. Az 1941 elején lefolytatott vizsgálat végül nem törte meg Rákosi karrierjét. Visszaemlékezések szerint ügyében Sztálin mondta ki a végső szót: „Rákosi megszenvedett már a bűneiért a börtönben, hagyják békén.” A KI VB Titkárságának döntése értelmében Rákosi átvehette Gerő Ernőtől a KMP képviseletét a Kominternnél, vagyis hivatalosan is a magyar párt első számú vezetője lett.

További témák...