VII. A francia internálótáborokban

  • Megosztás
  • 2021. May 18.

A köztársasági erőknek a spanyol polgárháborúban elszenvedett veresége miatt az utolsó nemzetközi egységek, soraikban a magyar önkéntesekkel 1939. január–februárban lépték át a francia határt. A francia hatóságok az összesen több tízezer polgári és más katonai menekülttel együtt gyalogmenetben hajtották őket a tengerparton sebtében létrehozott argelèsi és saint-cyprieni internálótáborokba. Néhány hónap múlva a nemzetközi brigádok tagjainak többségét átszállították Gursbe. Az 5500 fős kontingens 213 tagja volt magyar, elsősorban a Rákosi-zászlóalj katonái. Az internáltak a táborban létrehozták a Komintern „kicsinyített mását”. Nyelvi, nemzetiségi alapon szekciókat alakítottak, a barakkokban pártsejtek működtek, élükön választott vezetőséggel (központi bizottsággal) és funkcionáriusokkal (pénztáros, kultúrfelelős, sajtófelelős stb.). A szekciók felett háromfős vezetőség, az úgynevezett trojka állt, ők gondoskodtak a táborélet szervezéséről, a belső rend fenntartásáról, tartották a kapcsolatot a francia hatóságokkal, gondoskodtak a segélyadományok szétosztásáról.
      Gursből az 1939. augusztus 23-i szovjet–német megnemtámadási szerződés megkötését és a második világháború kitörését követően a francia hatóságok részéről politikailag veszélyesnek nyilvánított internáltakat, köztük számos magyart átszállítottak a sokkal szigorúbb Le Vernet-i büntetőtáborba.
      Ezekben a táborokban 1939–1940 folyamán egy olyan magyar kommunista mag jött létre, amely a hazai illegális mozgalomnál létszámában nagyobb, a sztálini terror által megtépázott, belső vitáktól sújtott moszkvai emigrációnál pedig összetartóbb volt.



A tábori sajtó megteremtése a közösségi szervezőmunka egyik legfontosabb lépése volt. A magyar csoport két fő újságja a Saint-Cyprienben kiadott Unidad, valamint ennek utódja, a gursi táborban szerkesztett Egység volt. Ezeken kívül még léteztek más, szatirikus vagy szakmai, tematikus lapok is, mint például a Saláta vagy a Munka és Akarat. Az újságok kezdetleges technikával, tollal, ceruzával, írógéppel készültek, feladatuk a politikai-ideológiai nevelőmunka, a tájékoztatás és a szórakoztatás volt.

„Kilátásaink” még mindig feketék. Unidad, 1939. február–április.
Ф. 545. Оп. 4. Д. 13. Л. 13.

A határátlépést követően, majd a tengerparti táborokban az internáltakat szenegáli katonák és szpáhik őrizték. A magyar foglyok az „afrikai filiszteusokkal”, „szenegál-szuronyokkal” kapcsolatos ellenérzéseiknek humoros és kevésbé humoros formában többször hangot adtak lapjaikban. A rajz mellett olvasható cikk Lenint idézve („a börtön a proletárok egyeteme”) hívja fel a táborlakók figyelmét a tanulás, képzés fontosságára.

Rákosi-kultusz az internálótáborokban

Üzenet Rákosi Mátyásnak. Unidad, 1939. március 15.
Ф. 545. Оп. 4. Д. 13. Л. 27.




A franciaországi Le Vernet táborába internált XIII. nemzetközi brigád Rákosi Mátyás zászlóaljának egykori katonái által összeállított album.
Ф. 545. Оп. 4. Д. 7. Л. 48.

Üdvözlet Rákosi Mátyáshoz börtönből való kiszabadulása alkalmából, rajzolt album, Le Vernet, 1941. február.
Ф. 545. Оп. 4. Д. 7. Л. 1а, 13.

Kun Béla kivégzését követően a magyar kommunista mozgalom élén támadt űr betöltésére a „spanyolosok” zászlóaljuk névadóját tartották a legalkalmasabbnak, magukat pedig egyfajta „pretoriánus gárdaként” képzelték el vezérük körül a jövő Magyarországán. A Rákosi Mátyás körüli vezérkultusz kiépítésének kezdeti lépései már a franciaországi internálótáborokban készített újságokban és egyéb kéziratos anyagokban tetten érhetők. „És nem felejtünk el Téged soha, és bárhová kerülünk is, mindenhol megmaradunk fiaidnak, és rólad veszünk példát, aki törhetetlen harcosa vagy a dolgozók ügyének” – áll az 1939-es üzenetben. 1941-ben a Le Vernet-i fogolytáborban lévők már „drága Rákosi Mátyásunknak” küldik üdvözletüket: „Ő korunk legnagyobb magyarja, a mi vezérünk, a mi zászlónk – ő a magyar géniusz.” A tábori kiadványokban sorjáztak az ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozások.


„Hazamegyünk.” Unidad, 1939. február–április.
Ф. 545. Оп. 4. Д. 13. Л. 61.

A francia hatóságok szívesen megszabadultak volna a köztársaságiak oldalán harcolt kommunista milicistáktól, ám számos ország, köztük Magyarország még saját állampolgárai visszafogadását is elutasította. Ráadásul a kommunista vezetés a szökést is pártengedélyhez kötötte, az egyéni akciókat elítélték. Voltak, akik – már a vichyi Franciaország létrejötte után – Németországba jelentkeztek munkára, és onnan jutottak haza (pl. Tömpe András, Rajk László). Mások 1941 folyamán a vichyi szovjet diplomáciai képviselet közbenjárására a Szovjetunióba távozhattak (pl. Münnich Ferenc, Szalvay Mihály, Sziklai Sándor). Az Artur London vezette repatriálási bizottság szlovák útlevelet biztosítva több magyar kommunistát is eljuttatott Vernet-ből Pozsonyig. Végül akadtak olyanok is, mint például a Sebes testvérek, akik az internálótáborból való szabadulásuk után csatlakoztak a francia ellenálláshoz, és csak a háború végén tértek vissza Magyarországra.


Unidad, 1939. március 21. Ünnepi szám a Tanácsköztársaság 20. évfordulója alkalmából.
Ф. 545. Оп. 4. Д. 13. Л. 50.


Saláta, a franciaországi gursi internálótábor magyar csoportja által készített bulletin, 1939. június 28.
Ф. 545. Оп. 4. Д. 10. Л. 142.


Az 1932. július 29-én kivégzett Sallai Imre és Fürst Sándor arcképe. Egység, 1939. július 29. és augusztus 10. között.
Ф. 545. Оп. 4. Д. 9. Л. 75.


Fotó a franciaországi internálótáborokban raboskodó magyar önkéntesekről, 1939.
Ф. 545. Оп. 5. Д. 278. Л. 5.

További témák...