V. A nagy terror

Sztálin ellenlábasai, majd idővel korábbi szövetségesei kiszorításával, illetve likvidálásával az 1930-as évekre egyeduralomra tett szert. A szovjet párton belüli hatalmi küzdelem az egyes irányzatok elleni hajsza formájában a tagpártok és a Komintern soraiban is lejátszódott. A szervezet funkcionáriusai, a Szovjetunióban élő külföldi, köztük magyar kommunisták a Sztálin uralmát jellemző szisztematikus ellenségkeresés, kémhisztéria és az ezt kísérő terror kiemelt célcsoportját jelentették. Csupán a Tanácsköztársaság népbiztosai közül kilencet végeztek ki az 1937–1938-as úgynevezett nagy terror idején, másokat hosszú évekre vagy örökre elnyelt a lágerek és börtönök világa. Mindez teljesen szétzilálta a moszkvai magyar kommunista emigrációt.
      Mivel szinte mindenkinek a múltjában lehetett találni olyan „sötét foltot”, amely miatt ezekben az években magyarázkodásra kényszerülhetett, sokan menekülési lehetőségként tekintettek mások feljelentésére. A Sztálin kegyeit élvező Komintern-vezetők elvétve megpróbáltak közbenjárni egy-egy ismerősük megmentése érdekében, nagy ritkán eredményesen.
      A korban kivételesnek számított az egyébként Sztálin politikájával egyetértő Varga Jenő cselekedete, aki 1938 márciusában hosszú levelet írt a pártfőtitkárnak a külföldiekkel szembeni általános és egyre növekvő gyűlöletről, ami – érvelt a levélíró – oda vezet, hogy válogatás nélkül tartóztatják le a tisztességes kommunistákat, ártva ezzel a mozgalom általános nemzetközi megítélésének. Varga, miközben hangsúlyozta, hogy jobb két ártatlant letartóztatni, mint egy kémet futni hagyni, és hogy a Szovjetuniónak minden eszközzel védekeznie kell ellenségeivel szemben, a terror enyhítését javasolta Sztálinnak, csekély eredménnyel.

Kivonat a Nemzetközi Lenin Iskola Gerő Ernőre vonatkozó anyagából, 1930.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 55. Л. 141.

A dokumentum keletkezési ideje egybeesik a bolsevik párton belüli második nagy „tisztogatási” hullámmal. Gerő Ernő életútja problémásnak tekinthető mozzanatai, különösen a KMP-n belüli frakcióharcokban való részvétele miatt magyarázkodik. Az ügyét elbíráló bizottság döntése: „Igazoltnak tekintendő. Javasolni kell neki, hogy szabaduljon meg a pártkérdések csoportalapú megközelítésétől.”

Barta Sándor tagfelvételi kérelme a Külföldi Munkások Klubjának magyar szekciójába, 1935–1936.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 7007. Л. 1.

Gerő Ernő rövid jellemrajza Barta Sándorról, 1939. december 13.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 7007. Л. 41.

Barta Sándor író 1925-től élt a Szovjetunióban. A moszkvai Új Hang című magyar nyelvű folyóirat egyik alapítója és főszerkesztője volt. 1938 márciusában koholt vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték. Gerő Ernő feljegyzése jóval Barta kivégzését követően, 1939 decemberében keletkezett. Ebben Gerő hithű, becsületes forradalmárként jellemzi Bartát, aki szilárdan harcolt a bolsevik párt irányvonaláért és Kun Béla ellen.

Karikás Frigyes levele Dmitrij Manuilszkijhez, a Komintern Végrehajtó Bizottságának titkárához azzal a kéréssel, hogy gyorsítsák meg áthelyezését az ÖK(b)P-be, 1937. március 15.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 6797. Ч. I. Л. 43, 44.

Karikás fotója az 1930-as évekből.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 6797. Ч. I. Л. 88. Kivonat a Szovjetunió Legfőbb Katonai Ügyészsége anyagából, benne a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának döntése Karikás Frigyes rehabilitálásáról, 1956. április 11.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 6797. Ч. II. Л. 6.

A levelében Karikás sürgeti, hogy vegyék vissza a bolsevik pártba, amelybe még 1917 májusában lépett be. A kérés mögött minden bizonnyal az a megfontolás húzódott meg, hogy veszélyben érezte magát az intrikáktól terhelt KMP-ben. A nagyobb nyomaték kedvéért megjegyezte, hogy a 705. sorszámú párttagsági könyv birtokosa volt. Mindennek ellenére 1938 májusában letartóztatták, és koholt vádak alapján kivégezték. Számos más áldozattal együtt Sztálin halála után rehabilitálták.

Benedek György Georgi Dimitrovhoz írt levele, amelyben Kun Bélát trockizmussal vádolja meg, 1937. január 25.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 6810. Ч. II. Л. 263, 267.

Kun Béla portréja.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 6810. Ч. II. Л. 304а.

A dokumentum jól érzékelteti a feljelentők lélektanát. A levélíró előbb Sámuel Lajos nevét említi, aki a magyar rendőrség beépített ügynökeként részt vett a KMP I. (bécsi) kongresszusán, majd rendőrkézre juttatta a párt vezetőit. Ezután kitér Mendl Irma szerepére, akit párttársai – alaptalanul – azzal vádolták, hogy a rendőrség informátora, és ő buktatta le Rákosi Mátyást. 1925-ben kicsalták Moszkvába, megérkezését követően az állambiztonság rögtön letartóztatta, lágerbe zárták, majd 1927-ben kivégezték. Benedek levelében Kun Bélát mind Sámuellel, a rendőrség provokátorával, mind az árulónak tekintett Mendllel kapcsolatba hozza – teszi ezt annak ellenére, hogy utóbbi halálában magának Kunnak is nagy szerepe volt.

Bokányi Dezső portréja, 1931. február előtt.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 6978. Л. 1.

Egy magyar emigráns feljelentése Bokányi Dezső ellen, 1938. február 26.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 6978. Л. 33.

Bokányi Dezső a Tanácsköztársaság egyik legfontosabb vezetője, munkaügyi és népjóléti népbiztosa volt. 1920-ban a népbiztosperben halálra ítélték, fogolycserével került Szovjet-Oroszországba. Itt a Moszkvai Rádió magyar adásainak és a Sarló és Kalapács szerkesztőségének munkatársa, valamint a Nemzetközi Vörös Segély Végrehajtó Bizottságának tagja volt. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, 1943-ban a börtönben halt meg.

Szántó Béla feleségének kérvénye a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumához férje ügyében, 1938. június 24.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 184. Ч. 2. Л. 64.

A levél nem segített a letartóztatott Szántó Bélán, aki csak 1940-ben, Georgi Dimitrov közbenjárására szabadult ki a börtönből.

A Kommunista Internacionálé Nemzetközi Ellenőrző Bizottsága jegyzőkönyvének kivonata Szántó Zoltán (a jegyzőkönyv szerint Szalai János néven) ügyében, 1938. december 9.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 120, Ч. 2. Л. 96, 97об.

Szántó Zoltán a KMP egyik vezetője, a párt képviselője volt a Kommunista Internacionáléban. A határozat kimondta, hogy mivel Szántó több közeli rokonát (köztük bátyját, Bélát) letartóztatták, ami a magyar párton belül okot adhat a személyével szembeni bizalmatlanságra, a KI VB Titkársága megvizsgálja további alkalmazásának kérdését. 1939-ben a Kominternnél át is kellett adnia a helyét Gerő Ernőnek, de a KMP szűkebb vezetésének továbbra is tagja maradt, a Moszkvai Rádió magyar nyelvű osztályát vezette.

Münnich Ferenc nyilatkozata a KI VB Káderosztálya részére Kun Bélával való kapcsolatáról, 1941. június 1.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 185. Ч. I. Л. 66,67.

Münnich Ferenc hadifogolyként lépett be a bolsevik pártba, a polgárháborúban ezredparancsnokságig vitte. 1919-ben politikai biztos volt a magyar Vörös Hadseregben, a rövid életű Szlovák Tanácsköztársaságban a hadügyi népbiztosi posztot töltötte be. A kommün bukása után elmenekült, 1922-től a Szovjetunióban élt. Részt vett a spanyol polgárháborúban, a köztársaságiak vereségét követően megjárta a franciaországi internálótáborokat, 1940 végén jutott vissza a Szovjetunióba. Nyilatkozatában kellő távolságtartással sorolja fel életének azon epizódjait, amikor Kun Bélával pályájuk keresztezte egymást. Igyekszik elhallgatni azokat a mozzanatokat, amelyek a kettejük közötti korábbi szorosabb együttműködésre utalnának.

További témák...