Múlt-kor.hu- 2015.11.16. Megosztás 2015. November 15. Rendhagyó történelemórát tartott a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB). A rendezvényen Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese két, 14 évesen elhurcolt Gulág-túlélővel, Levko Dohoviccsal és Hartmanné Nagy Klára Rózsával, valamint Hartyányi Jaroszlava ukrán nemzetiségi szóvivővel beszélgetett. A túlélők Gulágra történő elhurcolásuk körülményei mellett a táborokban töltött mindennapok gyötrelmeiről, valamint hazatérésükről is beszámoltak a szép számban összegyűlt diákok előtt. Emlékei felidézését Hartmanné Nagy Klára Rózsa, vagyis Klári néni kezdte. Elmondta, hogy nevelőszülei csendőrök voltak, akik még azelőtt külföldre szöktek, hogy a szovjet csapatok elérték volna a család lakhelyét, a Borsod megyei Göncöt. Mint elmondta, 14 évesen még egyáltalán nem érdekelte a politika, ennek ellenére a szovjetek elhurcolták, mert csak őt találták meg a „csendőrlakásban”. Bár eleinte arról volt szó, hogy csak néhány napra viszik majd el, végül kilenc év lett belőle. Mivel kiskorú volt még, deportálását követően 1-2 éven át egy gyermekkolónián élt, majd 9-10 hónapon át egy kijevi börtönben raboskodott, ahol folyamatosan állítólagos kémtevékenységéről vallatták. A fiatal lánynak persze nem volt mit elismernie, ezért a kihallgatások hosszú időn át folytatódtak, majd a tolmács tanácsára végül bevallotta nem létező bűneit.(...) Az idős hölgy beszámolt róla, hogy a szibériai erdőkben kellett fát vágniuk, annak ellenére, hogy a többség még sohasem csinált ilyet. Ha azonban nem teljesítették a normát, nem kapták meg a napi fejadagjukat. Mivel kiszámíthatatlan volt, hogy merre fog dőlni a fa, folyamatos életveszéllyel kellett szembenézniük. Emellett a csizmájuk és vattanadrágjuk időről időre átázott, és bár rakhattak tüzet, ahol felváltva felmelegíthették kicsit magukat, ez azonban nem sokat segített.(...) Tovább a teljes tartalomhoz: Múlt-kor.hu cikke Kapcsolódó tartalmak: Életre kelt a történelem
