„Tiszta égből zuhogtak a halált hozó bombák a szeretet és a béke ünnepén" - Budapest II. világháborús ostroma

WMN.HU - 2021.12.25.

  • Megosztás
  • 2021. December 25.

1944 karácsonyán bezáródott a Vörös Hadsereg ostromgyűrűje Budapest körül, a fővárosi civil lakosságnak pedig nem volt hová menekülnie. A harcokért a németeket és a nyilas vezetést okolták, de legalább ennyire szenvedtek a „felszabadító” orosz hadseregtől is. Szerencsére sokan írtak naplót ezekben a vészterhes időkben, amik alapján ma könnyebben elképzelhetjük, milyen lehetett a helyzet, ami úgy tűnt, soha nem akar véget érni. Szőts Zoltán Oszkár történész, az Újkor.hu főszerkesztője mutatja be a második világháború egyik leghosszabb helységharcának körülményeit.

Sokan vezettek naplót a harcok idején, vagy vetették utólag papírra visszaemlékezéseiket. Ezek közül többet is kiadtak már az elmúlt évtizedekben. Idén egy gyűjteményes kiadás is napvilágot látott: Bank Barbara, Mihályi Balázs és Tóth Gábor szerkesztésében jelent meg a Naplók az óvóhelyről – Budapest ostroma civil szemmel (a továbbiakban Naplók…) című kötet, amelyben összesen tizennégy önéletírást rendeztek sajtó alá. A kötet naplóit olyan emberek írták, akiket a holokauszt személyesen nem érintett, és koruknál, nemüknél vagy munkájuknál fogva katonai szolgálatot sem kellett végezniük, mégis kimondhatatlanul megszenvedték az ostromot. Szinte mindegyikük kilátástalannak ítélte az itt folyó harcot.

Szenvedésükért a németeket, illetve a nyilasokat hibáztatták, pontosan tudva, hogy ők ragaszkodnak Budapest feladás nélküli védelméhez. A 21 éves, alapvetően vidám természetű és nagyon olvasmányosan író Juhász Eszter például ezt a megjegyzést tette december 27-én:

„A rádió remek. Az egész bátor társaság már régen nyugatra menekült, és onnan ordítják nekünk, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat, és tartsunk ki a végső győzelemig. Úgy gondolják, Budapestnek második Sztálingrádnak kell lennie, és ezért mindent, de mindent meg kell semmisíteni, még ha teljesen kilátástalan is a helyzet. Ezek a nemes urak talán jönnének ide, és mutatnák meg személyesen, hogyan kellene viselkedni, ne a biztos távolból küldözgessék tanácsaikat.” /Naplók… 355. o./

Forrás, teljes írás megtekinthető:


Címkék

Szőts Zoltán Oszkár könyvismertető