Tettesek és áldozatok

Jövőre, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából nyilvánosságra hozza a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a megtorlásban részt vevő bírák és ügyészek, valamint a Belügyminisztérium II. főosztályának – a politikai rendőrség vezetőinek – életútját is. A szervezet össze akarja illeszteni az elítéltek és az ítélkezők életútját, hogy jobban megérthesse a társadalom 1956-ot – mondta el lapunknak Földváryné Kiss Réka, a bizottság elnöke a nemzeti gyász emléknapja alkalmából. Arról is említést tett, hogy dekódolták a mágnesszalagokon rögzített, egykori kommunista ügynökökről szóló információk egy részét.

Folytatódik az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásokban részt vevő ügyészek, bírák pályaképének, tevékenységének feltárása a Nemzeti Emlékezet Bizottságánál (NEB). A bizottság, a Kúria és a Legfőbb Ügyészség közös kutatási programjában a Magyar Nemzeti Levéltárral, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézettel és a Veritas Történetkutató Intézettel együttműködve három fő irányban zajlanak a kutatások – tudta meg lapunk Földváryné Kiss Rékától, a NEB elnökétől.

Szeretnék bemutatni ’56 arcait, vagyis az egyéni sorsokon keresztül közelebb hozni a forradalom szereplőit a ma emberéhez. Szükségesnek tartják a „megtorlás arcait” is a közönség elé tárni, valamint harmadik pillérként egy minél teljesebb perkatasztert készíteni a Kádárkorszak megtorláshoz kapcsolódó eljárásairól, amelyhez – a levéltár munkatársaival együttműködve – a teljes iratanyagot átvizsgálják. Bár Kádár taktikai megfontolások alapján, november 4-ét követően félelem nélküli életet ígért az embereknek, hamarosan szembesülnie kellett azzal, hogy az általa ajánlott elvtelen alkut a táradalom nem fogadja el. Nem számított arra sem, hogy ennyire erős társadalmi ellenállással kell szembenéznie.

Az ellenállás letörése és hatalma megszilárdítása érdekében hamarosan az erőszak eszközeihez nyúlt. Ebben erősítették a szovjet tanácsadók is, akik a háttérből közvetlenül irányították lépéseit, hiszen december közepéig a magyar kormány szó szerint kézi vezérléssel működött. Földváryné Kiss Réka elmondta: arra is kíváncsiak, hogy a megtorlás során a párt által meghatározott ideológiai keretek mennyiben érvényesültek a perekben.

A pereknek négy fő irányuk volt. Az első csoportba a rendszert megreformálni kívánó, úgynevezett reformkommunista politikusok és értelmiségi csoportok tartoztak, a másodikba a fegyveres felkelésben, ellenállásban részt vevők, a harmadikba a nemzeti tanácsok tagjai, a „rendpárti forradalmárok” – köztük a polgári átalakulás hívei –, de a megtorlás olyanokat is sújtott, akik valójában nem voltak aktív részesei az eseményeknek, csupán szimpatizáltak a forradalom eszméivel. A harmadik csoportot tartotta az akkori hatalom a legveszélyesebbnek, mivel Tihanyi Árpád, Brusznyai Árpád, Szobonya Zoltán, Szigethy Attila vagy éppen a szinte teljesen ismeretlen Turi Mihály a törvényes rendet akarta védeni és fenntartani, ellenezte a népítéleteket, a lincselést, amiért az emberek felnéztek rájuk. Ezért meg kellett halniuk.

A fegyveres harcokban részt vevők számára sem volt kegyelem, a halálbüntetések és a súlyos börtönbüntetések jelentős része őket érintette. A sokszor hivatkozott 1963-as amnesztiarendelet az életben maradottak közül sem mindenkinek nyitotta meg a börtön kapuit. A NEB elnöke kiemelte, hogy a megtorlás nem csak az „elkövetőkre” terjedt ki, a rendszer teljes családok életét is tönkretette. Példaként hozta fel a kivégzett Gulyás Lajos református lelkészt, illetve sok sorstársát, akiknek gyermekeit megfosztották a továbbtanulás és a polgári lét lehetőségétől. A forradalmat követő „rendcsinálással” a hatalom minden társadalmi réteget, csoportot elért, vagyis a teljes lakosságnak szólt az üzenet – szögezte le Földváryné Kiss Réka. Hozzátette: bár a rendszerváltást követően folytak kutatások a témában, még mindig számtalan nyitott kérdés maradt. A politikai perek mellett sok ügyet köztörvényes bűncselekménynek minősítettek, így lehetett például a fegyveres felkelésből gyilkosság, a felkelők támogatásából orgazdaság.

Ezeket az eljárásokat is meg kell vizsgálni, hiszen a „köztörvényes” vádlottak valójában ’56 miatt kapták az ítéletet. Az amnesztia után sem ért véget a megtorlás időszaka, a tízedik évfordulón indították el az „őszi hadműveletet”, amelyben több ’56-ra visszautaló per indult el, de példának okért még 1967-ben is ítéltek el Békés megyei parasztembereket fegyverrejtegetésért, akik a forradalom szellemében tiltakoztak a kényszertéeszesítés ellen.

A megtorlás résztvevőinek beazonosítása, rövid pályaképük bemutatása szintén szerepel a NEB tervei között.

Az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságának (később Politikai Bizottság) tagjai, a pártállam legfőbb vezetői – többek között Kádár János, Münnich Ferenc, Apró Antal, Biszku Béla vagy Marosán György – egymás közötti beszélgetéseikben leplezetlen cinizmussal fogalmazták meg a jogállam sárba tiprását, előrevetítve, mely csoportokkal hogyan kell elbánni. A perekben részt vevő bírák és ügyészek pályaképét pedig azért fontos vizsgálni, hogy árnyalt és pontos képet lehessen kapni arról, ki hogyan viselkedett az eljárások során, és a későbbiekben milyen karriert futott be. Földváryné Kiss Réka azt is kiemelte, hogy közöttük is voltak olyanok, akik nem vállaltak szerepet a megtorlás jogi gépezetében, illetve akik a pártvezetés által elvártnál enyhébb vagy akár felmentő ítéletet kértek vagy hoztak. Ezeket az embereket is be kell mutatni a nagyközönségnek, nem véletlen hát, hogy az ő élettörténetüket is vizsgálják.

A későbbiekben szeretnék kiterjeszteni a kutatást a jogszolgáltatás valamennyi szereplőjére, például a védőügyvédekre is, hiszen közülük nem egy kért az ügyésznél is súlyosabb büntetést „védencére”, míg mások becsületesen, egzisztenciájukat kockáztatva küzdöttek ügyfeleikért. Az utóbbiakra hozta fel példaként az elnök Kardos Jánost, aki a végsőkig küzdött a koncepciós perben 1957-ben elítélt Tóth Ilona életéért.

A politikai perekben közreműködő bírák és ügyészek gyakran a szükséges végzettséggel sem rendelkeztek, egy-két éves bírói-ügyészi akadémia elvégzése után már ítélkeztek is. Tóth Ilona perében az ügyészi teendőket az a Molnár György látta el, aki a hat elemi után fodrászsegédként dolgozott, majd belépett a politikai rendőrség kötelékébe. Egyéves bírói-ügyészi akadémiát végezve lett ügyész 1953-ban. A per idején éppen az egyetem jogi karának harmadéves hallgatójaként látta el a vád képviseletét.

Az elsőfokú ítélet kihirdetése előtt négy nappal kitüntették. Az elnök kifejtette, hogy minden egyes életutat külön-külön meg kell vizsgálni, össze kell illeszteni az ítélkezők és az elítéltek életpályáját.

A NEB eddigi tudományos eredményei már megtekinthetők a szervezet egyre bővülő honlapján, többek között az MKP–MDP–MSZMP PB összes tagjának pályaképe, valamint az állambiztonsági szervek 1956–1962 közötti szervezetének felépítése és vezetői. A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára várhatóan elkészül a bírák és ügyészek teljes névsora és pályaképe; jövőre elérhető lesz a www.neb.hu-n a Belügyminisztérium II. főosztálya – a politikai rendőrség – vezetőinek életútja is.

DEKÓDOLTÁK A MÁGNESSZALAGOK EGY RÉSZÉT 
A Kádár-rendszer mágnesszalagokra rögzített titkosszolgálati adatainak kutatása szeptemberben kezdődött meg, ezt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársaival közösen végzi a Nemzeti Emlékezet Bizottsága – közölte Földváryné Kiss Réka. A 70-es években az akkori állambiztonság adatállományát számítógépre „vitték fel”, ezt a rendszerváltás körül mágnesszalagokra rögzítették, ám a szalagok létéről is csak bő egy évtizeddel később szerzett tudomást a közvélemény. A szalagokon lévő hálózati adattár tudományos kutatását kezdték meg most, amely jelen állapotában egy rendszerezetlen, nem teljes körű adathalmaz. A tartalom egy részét már sikerült dekódolni, de vannak még megfejtésre váró kódok és karakterek is – mutatta be a kutatás jelenlegi helyzetét a bizottság elnöke. Kiemelte, hogy nem egy teljes ügynöklistáról van szó, a szalagok nem tartalmaznak információkat az ügynökök valós tevékenységéről sem. Olyan emberekről is tartalmaznak ugyanakkor adatokat, akiket megpróbáltak beszervezni, de ez vélhetően nem sikerült, illetve az ügynököknek olyan hírforrásait is rögzítették, akik nem is sejtették, hogy elejtett megjegyzéseiket a baráti körükben működő hálózati személy az állambiztonságnak továbbítja. 

Földváryné Kiss Réka elmondta, vizsgálják még, mekkora időintervallumot fednek le az adatok.
Hozzátette: az Alkotmányvédelmi Hivatal kezelésében lévő dokumentumok vizsgálata a Belügyminisztérium támogatásával történik.