ÚJKOR.HU - 2021.03.24. (KOVÁCS EMŐKE) Megosztás 2021. March 24. 2021. február 25-én online konferenciát tartott a GULAG Alapítvány „Tebenned bíztunk eleitől fogva! – Egyházi személyek a GULAG fogságában” címmel. Minden évben megrendezett konferenciasorozatuk jelenlegi előadássorozata a kommunista ideológia és az egyház, a magyar egyházi személyek GULAG-ra hurcolását járta körül. Az online térben szervezett egésznapos szimpózium a Honvéd téri GULAG-emlékműnél kegyeletteljes beszédekkel vette kezdetét: Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár és Szalay-Bobrovniczky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár megszólalásait követően Nagyné Pintér Jolán, az alapítvány elnöke hangsúlyozta: „A szakmai szimpózium címe beszédes: Tebenned bíztunk eleitől fogva! – Egyházi személyek a GULAG fogságában. A témaválasztásunk nem csak az emlékezést szolgálja: azokról a karizmatikus, hitüket megtartó szereplőkről lesz ma szó, akik hazatérésük után nyájuk vezetői maradtak. Még akkor is, ha hivatalosan nem lehettek azok, még akkor is, ha pszichésen és fizikálisan megnyomorították őket. Példájuk és hitük erejével szeretnénk irányt mutatni a 21. század csüggedő emberének: nem közhely, valóban sok mindent túl lehet élni, valóban meg lehet tartani hitünk. Persze, azt senki nem állítja, hogy ez egy könnyű út, könnyű vállalás – jól példázza ezt Placid Atya, Balogh István, Saly László, Kölley György vagy a kárpátaljai református lelkészek drámai élettörténete.” A koszorúzást követően vette kezdetét az online tanácskozás, melynek díszvendége, Kerényi Lajos piarista szerzetes vallott GULAG-rabságának körülményeiről. Megrendítő megemlékezése a konferencia alapvetését igazolta: a hit megtartó ereje segítette át Kerényi Lajost is az embertelen megpróbáltatásokon. A délelőtti szekcióülésen általános, egyházpolitikai témákról és az elhurcolások jogi hátteréről hallhattunk előadásokat. Az I. szekció felszólalója Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, alkotmánybíró egy nagyon fontos aspektust járt körbe: a szovjet hadsereg jogellenes viselkedéséről, a nemzetközi jogi egyezmények önkényes felrúgásáról, a magyar egyházi személyek fogságba kerülésének jogellenes körülményeiről, a szovjet bíróságok magyarországi törvénytelen eszközeiről beszélt részletesen, de kitért a szovjet antiklerikális módszerekre, eljárásokra egyaránt. Rácz János, a VERITAS Intézet tudományos munkatársa a Szovjet egyházpolitika Sztálin idején című előadásában összegezte: Oroszországot már a cárizmus időszakában sem a vallási tolerancia jellemezte, azonban az első világháború végén a bolsevizmus előretörésével valóságos háború kezdődött az egyházakkal szemben. Sztálin uralmával mindez csak fokozódott, azonban nemcsak a kommunista ideológia, hanem az egyházi vagyonok megszerzése, a nem orosz nemzetiségű lakosság elleni fellépés, az idegengyűlölet és félelem, a kollektivizálás, az erőltetett nehéziparosítás külön-külön és együtt is célkeresztbe állították a különböző felekezetek papságát és híveit. Az előadás a téma különböző aspektusainak felvázolásával mutatta be azt a korszakot, ahol a vallásos állampolgárok másodrendűnek, a nem ortodox hívők potenciális kémeknek, az egyház és intézményei pedig megszerzendő „prédának” számítottak. Kiss Dávid, a VERITAS Intézet tudományos munkatársa Amit a szovjet egyházpolitikáról Magyarországon tudhattak című felszólalásában a magyarországi vonatkozásokat járta körül. Véleménye szerint, ugyanis a magyar politika és a magyar politikai gondolkodás szempontjából lényeges azzal foglalkozni, hogy Magyarországon a Horthy-korszakban, majd azt követően a politikai eseményeket figyelő emberek mit tudhattak a Szovjetunióbeli állapotokról, jelen esetben a szovjet egyházpolitikáról. Ez a tudás lényegesen meghatározta a második világégést követően a megszállókhoz és csatlósaikhoz való viszonyát a magyar választópolgároknak, illetve a magyar politikai gondolkodásra is magyarázatul szolgált. Az elhurcoltak megpróbáltatásai nem értek véget a hazatérést követően sem. Erről beszélt Tóth Eszter Zsófia, a Clio Intézet tudományos munkatársa Az állambiztonság és egyház a Kádár-korszakban, különös tekintettel a GULAG-ról hazatért személyekre című megszólalásában. Előadásában azt a kérdéskört tekintette át, hogy a GULAG-ról hazatért egyházi személyek megpróbáltatásai nem fejeződtek be akkor, amikor újra megpillanthatták szeretett hazájukat, majd otthonaikat, ugyanis többen közülük továbbra is az állambiztonság célkeresztjében maradtak. Bemutatta, mely módszerekkel figyelte őket az állambiztonság, hogyan szőtte át a diktatúra embertelen légköre mindennapjaikat és milyen stratégiákat alakítottak ki a hétköznapok élhetőbbé tételére. Az I. szekció utolsó előadója Walterné Müller Judit, a Janus Pannonius Múzeum igazgatóhelyettese volt, aki Az Istenbe vetett hit és az ima megtartó ereje a GULAG és GUPVI lágerekben címmel tartott előadásában hangsúlyozta: ha 15 éves kutatómunkája során a túlélőkkel készített interjúkból ki kellene emelnie a leggyakrabban előforduló szavakat, biztosan előkelő helyen szerepelnének a hit, a Jóisten, az imádság és hasonló kifejezések. Ezek adtak ugyanis valós erőt az elhurcoltaknak, táplálták a hazatéréshez fűzött reményüket. Nemcsak a visszaemlékezésekben, hanem a lágerben készített tárgyakon, a levelekben és versekben is központi motívumok ezek. Előadása gondolatmenetét e téma köré fonta, bemutatva a lágerekből származó, ezzel kapcsolatos gyűjtéseit. A II. szekció kezdő előadása nem szorosan, de mégis kapcsolódott a GULAG-ra hurcolt egyháziak történetéhez. Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviseletében Mindszenty fegyháza címmel azokról a börtönökről beszélt, ahol a GULAG-ra elhurcolt papok, szerzetesek (például Olofsson Placid) is megfordultak. Az előadásból megtudhattuk azt is, hogy a tiszteletreméltó bíboros, Mindszenty József már plébános korában elmélyülten tanulmányozta a marxizmus-leninizmus tanait, mert felismerte az egyre nehezebb idők jeleit és azt, hogy ez az eszmerendszer a fasiszta-náci ideológiához hasonlóan veszélyeztetni fogja nemcsak Európa keresztény kultúráját, de a kontinens zsidó, katolikus, keresztény és más, hagyományos alapokon nyugvó közösségeit is. Prevoz Jánosné tudományos kutató a kevésbé ismert Balogh István tábori lelkész életútját és megpróbáltatásait tárta fel a nagyközönségnek. Balogh Istvánt 1944-ben behívták tábori lelkésznek. 1945 májusában szovjet fogságba esett, számos orosz lágerban megfordult. Nem engedelmeskedett annak a parancsnak, hogy a fogolytábor területén tilos gyóntatnia, miséznie, tilos a haldoklókat a betegek szentségében részesíteni, a halottakat egyházi szertartással temetni. Kitartó jellemének híre terjedt, és nemcsak fogolytársai, de rabtartói is tiszteletben tartották személyét. Rettenthetetlen jellemének köszönhette, hogy amikor az utolsó transzporttal 1951-ben hazakerült, a szabadság helyett újabb két és fél évig az ÁVH börtöneibe vetették, ahol válogatott kínzásokkal gyötörték. Az ellene készített koncepciós perben pedig azzal vádolták, hogy a lágerben a Vatikán számára kémkedett. Hasonlóan megrázó sors Kölley György cserkészvezetőé, akiről Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója beszélt. Kölleyt mint meghatározó egyházi vezetőt a GULAG-ra hurcolást követően is aktívan figyelte az állambiztonság, majd 1961-ben öt év börtönbüntetésre ítélték, amnesztia révén 1963-ban szabadult. 1969-ben nyugatra távozott, és az emigráns magyar cserkészmozgalom vezetőjeként dolgozott tovább. A rendszerváltás után visszaköltözött Leányfalura és szerepe volt a hazai cserkészet újjászervezésében. Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont szakmai tanácsadója egy, a Kölley Györgyéhez hasonló életutat mutatott be. A 21. századot is megélő Gulácsy Lajos, kárpátaljai református püspök élettörténetét és Gulagon töltött éveit ismerhettük meg. Ugyanis Gulácsyt a református hívek körében végzett szolgálata miatt a szovjet hatóságok 1949-ben letartóztatták, majd tíz évnyi kényszermunkára ítélték. A Kazahsztánban végigszenvedett hét esztendei raboskodás után 1956-ban szabadult, s visszatért Kárpátaljára. Csak több mint két évtizeddel később, 1978-ban engedélyezték számára, hogy letegye teológiai vizsgáit, s megindulhasson hivatalosan is lelkészi szolgálata. Tevékeny és példaértékű életének kilencvenkettedik évében hunyt el 2016. november 6-án. Sorsának részletes ismertetése nem maradhatott el a GULAG-élettörténetek közül. Hajagos Csaba, a kecskeméti Katona József Múzeum főmuzeológusa a vidéken élő egyháziak szovjet fogságba kerülésének momentumait villantotta fel felszólalásában. A konferencián a kecskeméti református felekezetet érintő veszteségek személyi vonatkozásait, illetve a kecskeméti Piarista Iskola világi rajztanárának, a kecskeméti id. Szabó István és családjának tragédiáját ismerhettük meg. A református felekezeti illetőségű személyek közül láthattunk arra is példát, hogy az akkor Kecskeméten szolgáló református lelkész, Kovács Bálint hogyan tudott közbenjárni abban, hogy a felekezetet szolgáló személyzet és tisztségviselők elhurcolását megakadályozza. A konferencián megismerhette a hallgatóság az érintett egyházi személyek utógenerációinak egyes tagjait is, akik a kutatás eredményeként osztották meg az elszenvedett, családjaik életét mindmáig maghatározó traumák mibenlétét. A zárószekció előadásai folytatták a már megkezdett sort: egyházi sorstörténeteket sorakoztattak fel határon innen és túlról. Soós Viktor Attila egyháztörténész – a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja – az 1946 októberében letartóztatott és később 8 év szabadságvesztésre ítélt Saly László győri egyházmegyés papról szólt. Saly László a nyolc év fogságot kitöltötte, de nem jutott olyan „szerencsés” sors neki, mint Placid Atyának vagy Gulácsy Lajosnak. A hazajövetel után a kínzásoktól félholtan, emberroncsként szállították vissza Győrbe. Éveken át ágyban fekvő beteg volt, mozogni se tudott. Soós Viktor Attila előadásában – a hiányos források ellenére – igyekezett rekonstruálni Saly letartóztatásának és elítélésének körülményeit. Horkay Anna, a sárospataki Református Kollégium tanára a különösen sokat szenvedett kárpátaljai református lelkészek kálváriáját mutatta be és arra kereste rendhagyó módon a választ: Milyen sorsuk volt a rabság idején s milyen az itthon maradt feleségeké és gyermekeiké? Milyen körülmények vártak a lelkészekre a szabadulásuk után és hogyan alakult családjaik sorsa? A túlélők visszaemlékezései alapján készített betekintést életük ezen korszakába. Olyan történeteket ismerhettünk meg a teljes kilátástalanság állapotában, mely példaértékű és a ma embere számára is tanulságul szolgálhat. Horkay Anna személyes érintettségéről is beszámolt, hiszen édesapja, a híres kárpátaljai református lelki vezető, Horkay Barna szintén méltatlanul szenvedett a GULAG rabtelepein. Kovács Emőke, a GULAG Alapítvány történésze egy ismert szereplőről beszélt, eddig kevésbé ismert források tükrében. Oloffson Placid meghatározó alakjává vált a két háború közti katolikus hitéletnek. Ezért 1945 után hamar a kommunisták látóterébe került. Koncepciós eljárás keretében elítélték, 1946-ban került a GULAG-ra, ahol közel 10 esztendőt töltött. A kegyetlen fogság azonban nem törte meg, bár élete a hazatérést követően sem volt könnyű. Papi hivatását nem folytathatta, fizikai munkát végzett és folyamatos állambiztonsági megfigyelés alatt állt. Híressé váltak a túlélést segítő alapszabályai, melyet napjainkban is érdemes megfontolni. Az előadás elsősorban az állambiztonsági iratok tükrében mutatta be a karizmatikus életutat. Váradi Natália, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára a szekció záróelőadásában Chira Sándor – a titokban felszentelt görögkatolikus püspök kálváriája címmel tartott szemléletes bemutatót. Előadásában Chira Sándor görögkatolikus püspök és egyben a görögkatolikus egyház kálváriáját mutatta be, főként a helyi levéltári források alapján. Chira Sándor, akit Romzsa Tódor főpásztor 1944-ben a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye vikáriusának iktatott be, majd 1945-ben, titokban püspökké szentelte, a szovjet hatóságok általi vallásüldözés egyik áldozata Kárpátalján. 25 évi szibériai kényszermunkára ítélték, ahonnan 1956-ban amnesztiával szabadult, azonban 1957-ben ismét letartóztatták és Karagandába száműzték. A munkatáborokban töltött meghurcoltatása alatt is – minden nehézség ellenére – megőrizte hitét és erőt adott másoknak példaértékű helytállásával, mély Istenhitével. Az egésznapos konferencia szüneteiben az Alapítvány által korábban meghirdetett GULAG történetek – Feldolgozatlan múlt középiskolai felhívás alkalmából diákok által készített kisfilmeket tekinthették meg a nézők. A konferencia zárásaként pedig Téglásy Ferenc filmrendező „Csak túl akartuk élni…” című, Oloffson Placid atyáról szóló háromrészes dokumentumfilmjét vetítették. A jelenlegi konferencia előadásaiból – ahogy a korábbiakéból is – kötetet állít össze a jövőben az Alapítvány. Az eddigi kiadványok megtekinthetők elektronikus formában weboldalukon, a konferencia a GULAG Alapítvány Youtube-csatornáján visszanézhető: Forrás: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” – Egyházi személyek a GULAG fogságában - újkor.hu (2021.03.24.) Címkék Soós Viktor Attila