Száll József, a megbízható elvtárs- új NEB-kötet a könyvfesztiválon

Andreides Gábor: Egy megbízható elvtárs. Száll József útja az MKP-tól a P2-ig című kötet bemutatóját tartotta a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) 2019. április 26-án a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A NEB legújabb kiadványát Prőhle Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének vezetője (korábban, 2000–2005 között Magyarország Berlinbe, majd Bernbe akkreditált nagykövete), Soós Viktor Attila, a NEB tagja és a szerző, Andreides Gábor, a NEB Hivatalának tudományos kutatója ajánlotta az érdeklődőknek.

A könyvismertetőn elhangzott: a kötet egyik legnagyobb értéke, hogy mély, személyes motívumokat is hordoz a politikatörténeti jelentősége mellett. Többek között bemutatja, hogy Száll József milyen ügyesen próbált beépülni az olasz politikai, vallási körökbe, a helyi magyarok közé; feleségével együtt milyen magabiztosan mozgott a római kulturális- és közéletben.

„Fülszöveg”: Száll József a magyar diplomáciatörténet különös alakja. Karrierje kezdetén kulcsszerepet játszott abban, hogy a berni magyar követség a Magyar Kommunista Párt befolyása alá került, később pedig nyolc éven keresztül a római magyar diplomáciai képviselet vezetője volt. 1970-ben mégis úgy döntött, hogy családjával együtt elhagyja Magyarországot. Titkosszolgálati kapcsolatai évtizedeken át találgatások tárgyául szolgáltak, személyét a mai napig rejtélyek és feltevések övezik. Kötetünkben arra keressük a választ, hogyan lett egy Rákosi által protezsált fiatal külügyesből „sztárdiplomata disszidens”, akinek a neve a szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkező Propaganda 2 szabadkőműves páholy botrányában is felmerült.

Részletek a kötetből…

„Száll Nyers Rezsőt is felkereste, akivel jó kapcsolatot ápolt, és akire „haladó gondolkodásúként” tekintett. A diplomata szerint Nyers azon kevés magyar politikus közé tartozott, aki „előre akarja vinni a dolgokat”. A baráti és tiszteletteljes viszony mindvégig megmaradt közöttük, s több „kényes”, sok vitát generáló kérdés is szóba került a beszélgetéseik során. Olyan is, amely Száll számára a régi kapcsolat miatt sem lehetett közömbös. Ezek közé tartozott Rákosi Mátyás szovjet emigrációból való esetleges hazatérésének engedélyezése, az 1958-ban kimondatott örökös száműzetés megszüntetése. Nyers kifejtette álláspontját, amely szerint a hazatérést azért kell elfogadni, mert ezzel ki lehet fogni a szelet a mozgolódó és szervezkedő magyar szélsőbal vitorlájából, ám Száll egyáltalán nem volt meggyőződve arról, hogy ezeket a csoportokat ily módon le lehetne szerelni: „Ez nagy tévedés, mert ezeket az erőket az új politika, a brezsnyevi politika erősítette meg és különösen a csehszlovák helyzet” – jelentette ki.”

„Száll a hazai politika alakulásáról – a hosszú külszolgálatból adódóan is – alig rendelkezett naprakész információkkal. A magát minden alkalommal kitűnően informáltnak mutatni kívánó diplomata kezdett lemaradni az események mögött. Éppen ezért volt kiemelkedő jelentőségű, ha ő maga vagy valamelyik munkatársa Budapesten járt…. Darvas politikai és létbizonytalanságról számolt be főnökének, Száll negatív benyomásait is megerősítve ezzel. Azt, hogy nagyarányú személyi változások várhatók, amelyek egy része az MSZMP következő kongresszusa előtt, de különösen az alatt megtörténik majd, Darvas tényként kezelte. A nagykövet úgy vélekedett, hogy Kádáron kívül Komócsin és Biszku mellett Gáspár Sándor lehet az, aki fontos személyi kérdésekben dönt. Darvas beszámolt arról is, hogy Tömpe András nyugdíjazását rebesgetik, s elmondta, hogy a televíziót és a rádiót szétválasztják. (Erről végül 1974- ben hozott döntést a Minisztertanács.) Az, hogy Száll keserű és önkritikus gondolatai valódi elbizonytalanodásról, csüggedésről árulkodtak, egyre nyilvánvalóbbá vált: „Mi marxisták elfelejtettünk – talán a hatalom és a pragmatika terhei alatt – elmélyülten gondolkodni […] A gyanakvás, egymás tolvajnak hitt kezének figyelése minden komoly gondolat összpontosítását és a gondolat fantáziadús kifejtését lehetetlenné teszi.” Az 1956-ot követő politika egyik legnagyobb hibáját abban látta, hogy a káderkiválasztásnál spontán tényezőkre hagyatkoztak, a mozgalom történelmileg helytálló hagyományait, az erkölcsi színvonalat figyelmen kívül hagyva ezzel. Elharapódzott a megalkuvás „és a mozgalom társadalmi érdekeire egyáltalán nem figyelő pragmatizmus”.

„Az ICE közbenjárására Moro külügyminiszter Budapesten szóba hozta az olasz cégek ügyét, és magyarázatot kért a magyar vállalatok magatartásával kapcsolatban. A jelen lévő magyar képviselőket Moro érdeklődése kellemetlenül érte, és Szállhoz fordultak felvilágosításért. A nagykövet magyarázkodva kijelentette, hogy a probléma előtte is ismert, az érintett modenai és arezzói cégek kérték az ő közbenjárását is, a diplomata pedig nem tért ki a feladat elől. „Száll ezzel a megjegyzésével hivatalosan is elismerte kapcsolatait. Olasz részről ugyanis köztudomású, magyar részről pedig feltételezték, hogy Száll egyéni haszon érdekében szorgalmazza bizonyos olasz gyárak és magyar külkereskedelmi vállalatok kapcsolatait”– fogalmazott a SZER cikke. Az írás ezt követően Száll szentszéki kapcsolatait elemezte. A szerző úgy fogalmazott – és ebben alighanem igaza volt –, hogy Száll József vatikáni ismeretségeit római pozíciójának megerősítésére használta fel. Gyakran kért és kapott kihallgatást Agostino Casarolitól, a Szentszék keleti politikájának irányítójától, sőt „magyar egyházi személyek egyéni problémáit tárta Msg. Casaroli elé, mintegy közvetítve feléje ügyeik sikeres elintézése érdekében. Azt a feltételezést, hogy Száll minduntalan belekontárkodott egyházi ügyekbe, igazolni látszik Fábián Árpád, a Pápai Magyar Intézet rektorának egy megjegyzése, mikor tiltakozott, amiért a magyar főpapok személyes problémáikat nem rajta keresztül, hanem a magyar nagykövet útján juttatták el Msg. Casarolihoz”.

Kapcsolódó tartalom:

• A Magyar Nemzet Lugas mellékletében megjelent kötetajánló (2019:04.27.), magyarnemzet.hu/luga

• Karc FM Karcolat című adásában beszélgetés a kötet szerzőjével.

• A könyvbemutató meghívója