Szabó Imre református esperes naplója, 1945. január 21.

  • Megosztás
  • 2023. December 19.
Fotó: Parokia.hu

Az alább közölt anyag ITT letölthető

„Egy óra múlva megint jött az [szovjet] őrmester (lehetett hat óra), hogy adjak neki valami savanyút. Nem értettem meg, és bevittem a pincébe hátra, mutattam neki a krumplit és a sárgarépát. [...] Majd kitalálta, hogy »kapusztát« keres. Átvittem az iskola óvóhelyére, ott leült és ott kapott savanyú káposztát. Eddig minden bizonyos jóindulatú fraternizálással ment. De valami szorongatta lelkemet. [...] Egyszer csak nagy dörömbölésre ébredek. Gyertyát gyújtok. Künn az óvóhely ajtaja előtt ott áll négy diakonissza orosz katonák közt. Feléjük tartok. Az őrmester visszanyom az óvóhelyre és berántja az ajtót. Ettől kezdve rám borult a borzalom, a Sátán művének fokozása. Hallom felhangzani az éneket: »Ameddig Jézus él« a másik pincéből. Egész strófát hallottam, majd hangos női beszédet és éles, fájdalmas sikoltást. Aztán csend lett, őrjítő csend.”

Hasznos információk

  1. Szabó Imre (1891–1955), református lelkipásztor, újságíró. Budapest református gyülekezeteinek szervezője. Az 1944-ben esperesi jelentésében a zsidó deportálások elleni tiltakozásra szólította fel az egyházmegyéjét.

  2. Fraternizálás: barátkozás, gyakran használják az ellenséges katonák közötti békés ismerkedésre, kapcsolatteremtésre.

  3. Diakonisszák: a protestáns egyházakban lelki gondozást, szociális munkát és főleg betegápolást hivatásszerűen végző s erre fogadalmat tett, társaikkal együtt közösségben élő nők.

Információkeresés

  • Mi jellemzi a szovjet őrmester viselkedését?

  • Miért volt megrendítő az esperes számára diakonissza nővérek ellen elkövetett erőszak?

Elemzés és értékelés

  • Mivel magyarázható, hogy a lakosság folyamatosan szorongott a szovjet katonák által megszállt területeken? Válaszolj a forrásban olvasottakat is bizonyítékként felhasználva!

  • Miért voltak az éjszakai órák a legfélelmetesebbek?

Hosszú változat

„Egy óra múlva megint jött az [szovjet – E.K.] őrmester (lehetett hat óra), hogy adjak neki valamit savanyút. Nem értettem meg, és bevittem a pincébe hátra, mutattam neki a krumplit és a sárgarépát. [...] Majd kitalálta, hogy »kapusztát« keres. Átvittem az iskola óvóhelyére, ott leült és ott kapott savanyú káposztát. Eddig minden bizonyos jóindulatú fraternizálással ment. De valami szorongatta lelkemet. [...] Egyszer csak nagy dörömbölésre ébredek. Gyertyát gyújtok. Künn az óvóhely ajtaja előtt ott áll négy diakonissza orosz katonák közt. Feléjük tartok. Az őrmester visszanyom az óvóhelyre és berántja az ajtót. Ettől kezdve rám borult a borzalom, a Sátán művének fokozása. Hallom felhangzani az éneket: »Ameddig Jézus él« a másik pincéből. Egész strófát hallottam, majd hangos női beszédet és éles, fájdalmas sikoltást. Aztán csend lett, őrjítő csend. Feleségemet és András feleségét bevittem a pincénkbe, ahol a krumplink van. Ott ültek és guggoltak hajnalig. Kínos, gyötrelmes, őrjítő csend. Azt hittem, a [diakonissza]testvérek mind halottak. Egyszer csak megint dörömbölés. Gyertyát gyújtottam, az őrmester jött be, mámorosan, tompán, réveteg szemekkel. Leült a padra a sparhelt mellett. [...] Ő se szólt, mi se. Majd lassan benyúlt a kabátja alá, elővette a revolverét. A szívem nem vert hevesebben, aznap elkészültem a halálra. Kinyitotta a tölténytárat, kivette az egészet, lassú mozdulattal. A szemöldöke egy kissé felhúzódott felém. Majd visszatolta a tárat és a revolvert visszacsúsztatta a bőr oldaltáskába. Elmúlt ez a leghosszabb két-három perce az életemnek. Fellélegzettem. [...] Megtudom, hogy a [diakonissza]testvérek megvannak.”

Megjelent az alábbi kötetben: Erős Zsuzsa–Szabó Julianna (szerk.): Ég, de meg nem emésztetik. Szabó Imre a Budapesti Református Egyházmegye első esperese. Naplók 1914–1954, Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001.

Fotó: Parokia.hu