Szabad György emlékére

valasz.hu - 2015.07.21.

  • Megosztás
  • 2015. July 21.

Az utána jövő nemzedékek feladata, hogy emlékét, életművét és nagyságát a nemzet egésze számára követendő példaként őrizze meg.” Szabad György Széchenyi-díjas történész, akadémikus, az Országgyűlés 1990 és 1994 közötti elnöke életének 91. évében, július 3-án hunyt el. Temetése ma lesz a Fiumei úti sírkert 28-as parcellájában.

A rendszerváltozás utáni első parlamenti ciklus házelnökének távozásával az egyik legnagyobb kortárs magyart vesztette el az ország. Szabad György felfoghatatlan szenvedésben és megaláztatásban, egyszersmind felemelő pillanatokban és megszolgált elismerésekben teli életútját ismerőknek nem kell elmagyarázni a XX. század józan ésszel érthetetlennek tűnő történéseit. Személyisége lényegét tükröző megnyilvánulásainak, gesztusainak és szerénységének nagysága fényében még inkább visszatetszőnek látszik mindennapjaink oly sok kisszerűsége.

Méltósággal viselte, ami neki rendeltetett. Ő fogalmazta meg a legtalálóbban, hogy akkor, ott és annak született, amikor, ahol és aminek nem volt tanácsos születni: „magyarnak születtem a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekebelezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának születtem az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén”.

Szabad György a nácizmus idején numerus clausust, kényszermunkatábort és a munkaszolgálatot, a kommunizmus alatt málenkiji robotra hurcolást, kuláklistásként tulajdonfosztást, az 1956-os forradalmi bizottsági tagsága miatt hatósági zaklatást volt kénytelen elszenvedni. Átélte mindazt, amellyel valakit a XX. század embertelenségben, kegyetlenségben és kíméletlenségben sújthatott. Saját államának vele szemben elkövetett bűnei a legkisebb mértékben sem rendítették meg hazája és nemzete iránti feltétlen szeretetét. Életútja ismeretében önnön fájdalmainkat és nehézségeinket nehéz nem relatívnak látni.

Tudományos pályáján, történészként nemcsak Kossuth egyik legkiválóbb ismerőjeként alkotott maradandót. A XIX. század egészén átívelő kutatásai elsősorban a reformkorra, a szabadságharcra, a kiegyezésre és – mindent áthatóan – a parlamentarizmusra összpontosultak. Széchenyiről, Teleki Lászlóról szóló tanulmányai egyszerre tükrözték objektivitását és sokoldalúságát.

A rendszerváltozás utáni első parlament elnökeként lenyűgöző tárgyi tudását, korrektségét, szónoki képességeit és a méltányosságot soha el nem fedő szigorát egy ország közvéleménye ismerhette meg.

Nehéz lenne nem emlékeznem arról a végtelen megtiszteltetésről, amely azáltal ért, hogy Szabad Györgyöt személyesen is ismerhettem. Egyetemistaként többször járhattam nála, majd később kérésemre a Károli Gáspár Református Egyetem Jogtudományi Karára is eljött a rendszerváltozásról előadást tartani.

2011-ben, az alkotmányozás időszakában szóbeli iránymutatása mellett kézzel írt jegyzeteit is átadta arról, hogy mit kell egy új alkotmánynak tartalmaznia. Feljegyzésének legelején egyértelművé tette, hogy egy új alkotmány csak a Himnusz sorával kezdődhet: „Isten, áldd meg a magyart!”

Ugyanígy Szabad György nagyságát tükröző, örökké felejthetetlen élményeim egyike, hogy amikor 2013 márciusában megjelent a Fidesz 25. születésnapjára – rövidítve a Magyar Nemzetben is közölt –, Balog Zoltánnal közös írásunk, melynek része volt Lincoln gettysburgi beszédének világhírűvé vált idézete – a nép kormánya, a népért, a nép által ("Government of the people, by the people, for the people") –, akkor az életének 89. évében lévő egykori házelnök aznap este rögtön telefonált, hogy mindenképpen tudnom kell, hogy az általunk is citált Lincoln-idézet valójában egy Ohióban elhangzott, 1852-es Kossuth-beszéd érdemben változatlan másolata volt. ("All for the People and All by the People; Nothing About the People Without the People – That is Democracy!")

Szabad György külön kérése volt, hogy a gyászjelentésén a Szózat ma leginkább elfeledett, honfitársaink százezrei által figyelmen kívül hagyott, éppen ezért legidőszerűbb mondata szerepeljen:

„A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.”

A magyar nemzetnek Szabad Györgyöt saját megmaradása érdekében kell emlékeiben a legnagyobbak között megőrizni. Mi nem felejthetjük el, és kötelességünk utódaink emlékezetébe is idézni, hogy egy Aradról elszármazott, zsidó gyökerekkel rendelkező nagyszerű magyar – tudásával, hitével és elkötelezettségével – egész életében rendíthetetlenül szolgálta nemzetünket, és a jogállami forradalom során elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy ma szabadságban és demokráciában élhetünk. Élete megkérdőjelezhetetlen példa mindannyiunk számára.

Amit Antall József halála után egy nappal az elhunyt miniszterelnökre emlékezve az országgyűlésben mondott, rá nézve is maradéktalanul igaz: „Egy nemzet halhatatlanságba emelkedő nagyjai – legyen bármilyen tragikus a vég – sohasem szerencsétlenek. De mindig szerencsétlen az a nemzet, amely nem érti meg nagyjait, és nem tudja követni irányadásukat.”

Szabad György úgy távozott el közülünk, hogy velünk marad; életműve által „menedéke lett a halhatatlanság”. Az utána jövő nemzedékek feladata, hogy emlékét, életművét és nagyságát a nemzet egésze – és különösen a közéletben maradandót alkotni szándékozók – számára követendő példaként őrizze meg.

Forrás:


Címkék

megemlékezés kommunizmus