Pártvezetők

  • Megosztás
  • 2015. September 14.

A Magyar Kommunista Párt, a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt legfelsőbb vezető testületeinek tagjai

Politikai Bizottság (Intéző Bizottság, Ideiglenes Intéző Bizottság, Politikai Intéző Bizottság), Titkárság, Szervező Bizottság

A Magyar Kommunista Párt (MKP), illetve utódai, a Szociáldemokrata Párt 1948. júniusi beolvasztásával létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP), majd az 1956-os forradalom és szabadságharc viharában megalakított, de csak a forradalom leverése után megszervezett Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) a politikai mintakövetésen túl belső felépítésükben is a Szovjetunió Kommunista Pártját – 1952-ig Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt – másolták. Formális vezető szervük a több- (két-, három-, 1962-től négy-, 1970-től öt-) évente összehívott kongresszus volt. Két kongresszus között lehetőség nyílt országos pártértekezlet tartására (ezzel 1945-ben, 1957-ben és 1988-ban éltek), amely a kongresszushoz hasonló jogosítványokkal rendelkezett. A kongresszuson választották meg a Központi Vezetőséget (MKP, MDP), illetve a Központi Bizottságot (MSZMP), amely az adott ciklusban a párt politikáját irányította. A pártállam időszakában átlagosan 80–100 főt számláló Központi Vezetőség (KV), illetve Központi Bizottság (KB) a soraiból választotta meg a fő-, illetve első titkárt, valamint az előterjesztett lista alapján a legfontosabb operatív vezető testületeket: a Politikai Bizottságot, a Titkárságot, valamint a Szervező Bizottságot (utóbbi 1946–1953 és 1956. november–1957. február között működött).

Az 1948-49-től állampártként funkcionáló kommunista párt legjelentősebb hatalmi szerve a Politikai Bizottság volt. A szervezeti szabályzat értelmében a két KV/KB-ülés között a Politikai Bizottság irányította a pártot, határozott a párt – és az ország – sorsát érintő elvi és gyakorlati kérdésekről, s kimondta a végső szót a fontosabb személyi ügyekben is. A Politikai Bizottságot a Magyar Kommunista Párt első országos pártértekezlete után, 1945. május 22-én állították fel. Létszáma a tanácskozási jogú póttagokkal együtt (ez az intézmény 1946–1970 között létezett) általában 10–15 között mozgott, a legmagasabb 1948–1953 között volt (14–21 fő). 1956. október 28-án helyét három napra egy hattagú pártelnökség foglalta el, ugyanakkor a testület hivatalosan nem oszlott fel. Az MSZMP 1956. október 31-i életre hívásakor Intéző Bizottság néven alakították újjá (ekkor hét tagja volt). A Nagy Imre-kormányt megdöntő november 4-i szovjet beavatkozás után Ideiglenes Intéző Bizottság néven működött tovább, tagjai Kádár Jánoson kívül kicserélődtek (a testület nyolc-, 1957. február végétől tízfős volt). Az 1957. júniusi országos pártértekezleten visszatértek az eredeti elnevezéshez, létszáma ettől kezdve 13–15 fő volt. A Kádárt felfelé (az újonnan létrehozott pártelnöki tisztségbe) buktató 1988. májusi országos pártértekezleten 11 fős Politikai Bizottságot választottak, tagjainak száma 1989. áprilisra kilencre csökkent. 1989. június 24-től október 7-i megszűnéséig a pártot egy négyfős elnökség és az elnökség tagjaival együtt 21 fős, a Politikai Bizottság helyébe lépett Politikai Intéző Bizottság vezette.

Az 1945. január 26-tól működött Titkárság (1946–1948 között Főtitkárság) a folyó ügyeket vitte. Kezdetben a PB és a Titkárság feladat- és hatáskörét nem határolták el, s 1948 és 1953 között a Titkárság tekinthető a párt legjelentősebb irányító testületének. Az 1953. júniusi fordulat után a Politikai Bizottság alá rendelt Titkárság tagjai meghatározott munkaterületeket kaptak, a KV/KB egyes osztályait, valamint a párt különböző háttérszervezeteit, intézményeit, területi szerveit felügyelték. A PB tagjaival ellentétben feladataikat főállásban látták el, ami az 1957–1959 közötti évek kivételével 1989. októberig, az MSZMP megszűnéséig gyakorlat maradt. A testület létszáma 1948-ig 3–5, 1953-ig 8–9, 1956-ig 3–7, 1957–1989 között 5–9 fő között váltakozott.

A Szervező Bizottságot a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusán, 1946. október 1-jén, a Politikai Bizottság és a Titkárság munkájának megkönnyítésére hozták létre. Legfontosabb feladataként a pártépítést, a párt szerveinek és szervezeteinek közvetlen irányítását és ellenőrzését határozták meg. Létszáma a póttagokkal együtt 7–15 fő között mozgott. A KV 1953. június 26–28-i ülésén megszüntették, feladatait a Titkárságra ruházták át. Az MSZMP újjászervezésekor, az Ideiglenes Intéző Bizottság első, 1956. november 11-i ülésén ismét felállították, feladata a pártszervezés lett. A hétfős testület mindössze három hónapig, 1957. február 26-ig, a Titkárság megalakításáig működött.

Összeállításunkban az 1945 és 1989 közötti időszakban a magyar politika formálásában döntő szerepet játszott – fentebb ismertetett – testületek tagjait mutatjuk be. Az egyes életrajzok tartalma és stílusa tekintetében a lexikonszócikkek adatgazdagságát, pontosságát kívántuk ötvözni az almanachműfaj oldottabb jellegével, egy-egy miniportré megrajzolásának szándékával. A pályaképeken belül szoros kronológiai sorrendet tartottunk. A családi háttér felvázolásánál a szülők nevének és foglalkozásának megadására szorítkoztunk, a házastársat, testvért, leszármazottat csak abban az esetben tüntettük fel, ha „saját jogon” tagja volt a pártállam hatalmi elitjének, illetve elnyomó gépezetének. Elsősorban szekunder irodalomból, nyomtatásban megjelent vagy digitálisan, az interneten elérhető forrásokból dolgoztunk, de ha szükségét láttuk, levéltári kutatásokat is folytattunk. A felhasznált irodalmat és forrásokat a szócikk végén közöljük, a politikus önállóan megjelent műveinek felsorolása után.


A szócikkeket írták

Simon István: Barabás János, Berecz János, Biszku Béla, Borbély Sándor, Boros László, Brutyó János, Burgert Róbert, Czinege Lajos, Csehák Judit, Dudla József, Fehér Lajos, Fock Jenő, Földvári Rudolf, Grósz Károly, Gyenes András, Győri Imre, Gyuricza László, Hámori Csaba, Havasi Ferenc, Hegedűs Lajos, Horn Gyula, Horváth István, Huszár István, Iványi Pál, Jassó Mihály, Kállai Gyula, Korom Mihály, Kovács Jenő, Lázár György, Losonczi Pál, Losonczy Géza, Lukács János, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly, Németh Miklós, Nyers Rezső, Ormos Mária, Óvári Miklós, Pál Lénárd, Piros László, Pozsgay Imre, Pullai Árpád, Rajki Sándorné, Sarlós István, Szabó István (1924), Szűrös Mátyás, Tatai Ilona, Varga László, Várkonyi Péter, Vastagh Pál

Simon István–Horváth Zsolt: Kádár János

Simon István–Szári Norbert: Aczél György, Ács Lajos, Ajtai Miklós, Bata István, Benke Valéria, Fejti György, Gáspár Sándor, Kiss Károly, Komócsin Zoltán, Kossa István, Kovács István, Köböl József, Kristóf István

Szabó Róbert: Apró Antal, Cseterki Lajos, Dénes István, Donáth Ferenc, Egri Gyula, Farkas Mihály, Gerő Ernő, Harustyák József, Házi Árpád, Hegedüs András, Hidas István, Horváth Márton, Ilku Pál, Kopácsi Sándor, Lukács György, Marosán György, Matolcsi János, Mekis József, Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rajk László, Révai József, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szabó István (1906), Szakasits Árpád, Szalai Béla, Szántó Zoltán, Szirmai István, Szobek András, Szurdi István, Vajda Imre, Vas Zoltán, Vég Béla, Zöld Sándor, Zsofinyecz Mihály

Szabó Róbert–Horváth Zsolt: Nagy Imre, Rákosi Mátyás

Szerkesztő: Simon István

Lektor: Papp István