Megosztás 2022. August 26. A levéltári forradalom nyomán immár több mint harminc évvel ezelőtt lehetővé vált az 1990 előtti államszocialista rendszerek kutatása történettudományi módszerekkel az egykori szocialista országokban. A többnyire totalitárius paradigmát követő, áldozatokra és tettesekre fókuszáló, köztörténeti és politikatörténeti kutatások után az elmúlt másfél évtizedben egyre inkább a kutatói figyelem középpontjába került a társadalom, a társadalmi kölcsönhatások és a mindennapok történetének kutatása. Azonban az 1956 és 1990 közötti korszak hosszabb időtávú, összehasonlító kutatása jóval kevesebb figyelmet kapott, holott a Kádár-korszak történeti genealógiájának és hatásainak érthetőbbé tétele nem csupán a források bősége miatt lehetséges, hanem a visszatérő emlékezetpolitikai viták miatt szükségesnek is tűnik. A konferencia célja, hogy teret adjon a Kádár-korszak kutatásáról született eddigi eredmények és módszertani kérdések megvitatásának és ösztönözze a korszak értelemzését tágabb történeti folyamatok keretében. A tudományos ülésen a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) több tagja, illetve a NEB Hivatalának történészei közül is többen előadnak. A programból: Imázsépítés- és rombolás. Kádárizmus a Vasfüggönyön túlról 1. Krajcsír Lukács: Futballtól a radarig: a Kádár-kori Magyarország megítélése a „kiemelt relációjú térségben” M. Madarász Anita: Egy lépés előre, egy lépés hátra. A Kádár-rendszer a brit–magyar kultúrdiplomácia fókuszában Egy lépés előre, egy lépés hátra. A Kádár-rendszer a brit-magyar kultúrdiplomácia fókuszában Előadásunkkal a brit-magyar kultúrdiplomácia kevéssé ismert eseményei és dokumentumai alapján bepillantást nyerhetünk abba, hogy az Egyesült Királyság vezetői, illetve polgárai 1957-től kezdődően, bizonyos időszakokban eltérő - hol pozitív, hol negatív - kimenetelű történések következtében milyen módon, milyen torzított vagy teljesen reális szemüvegen keresztül tekintettek a Kádár-rendszerre. Az első választott dátum: 1958. Magyarország és az Egyesült Királyság kulturális relációjának alakulásában Robert Ardrey Shadow of Heroes című "dokumentum-drámája" okozott megtorpanást. Miért? Miről szólhatott egy olyan előadás, amely diplomáciai és politikai botrányt kavart? 1959-ben a britek és a szovjetek aláírták első közös kulturális egyezményüket. Magyarország viszonylatában mindez azt jelentette, hogy a britek immáron hajlandóak voltak az előzőleg lefektetett álláspontok és kötelezettségvállalások keretén belül csereprogramok és később egy-két éves időtartamot felölelő egyezmények formájában a kezdetben érintőleges kulturális kapcsolatokat egyre intenzívebb, ám nem zökkenőmentes érintkezéssé módosítani. Így a következő állomásunk az 1961-1963 közötti időszak. Az 1961-től elinduló csereprogramoknak, valamint a londoni magyar követségi munka javuló tendenciájának köszönhetően a kapcsolatok a kultúra terén kiemelkedő területnek számítottak. Előadásunkban úti jelentések alapján lehetőségünk lesz arra, hogy képet kapjunk arról, e programok nem magyar résztvevői hogyan is vélekedtek Magyarországról? Az 1963-1970 közötti idősík nagy cezúrája 1968, a Csehszlovákiába történő bevonulás pillanata. Magyarország részvétele újabb "kérdőjeleket" eredményezett a tulajdonképpen jónak mondható bilaterális kapcsolatokban, de e bizonytalanságok csak elméleti síkon mozogtak vagy a gyakorlatban is megszakította a brit vezetés a diplomáciai érintkezést a magyarokkal? E három kiragadott példa egy furcsa, ám a hidegháború kontextusában egyáltalán nem meglepő képzeletbeli előre hátra lépegető koreográfiát vetít elénk a brit-magyar kapcsolatok relációjában. Soós Viktor Attila: A kádári egyházpolitika szerepe a nemzetközi kapcsolatépítésben A kádári egyházpolitika szerepe a nemzetközi kapcsolatépítésben A Kádár-korszak egyházakhoz való viszonya, különösen a nemzetközi kapcsolatok, a különböző felekezetek nemzetközi intézményeivel való együttműködés erősen magyar sajátságokat hordozott. Különböző módon valósult ez meg a katolikus, a református és az evangélikus egyház irányába, de azért vannak hasonlóságok, mint ahogy különbözőségek is. A nemzetközi kapcsolatokban talán Kádár János 1977-es VI. Pál pápánál tett látogatása emelkedik ki, hiszen a Kádár-korszak első éveire jellemző, a Rákosi-korszakot folytató brutális egyházüldözésből jutott el a rendszer az egyházakkal való együttműködésig, melynek eredménye volt, hogy tárgyalópartnernek tekintették Kádár Jánost a Vatikánban. Erre a látogatásra úgy került sor, hogy Kádárt nem mint állami, hanem mint pártvezetőt fogadta a pápa. Hogyan és mire használta a Kádár-rendszer a nemzetközi egyházi szervezeteket, az oda kiküldött magyar tisztségviselőket, miért és hogyan változott a hatvanas évek közepén, második felében a Kádár-rendszer egyházakhoz való viszonya annak fényében, hogy minél inkább a diplomácia, a nemzetközi kapcsolatok erősítését kívánták ezzel elérni. Előadásomban a diplomáciai kapcsolatok egy speciális világát az ekkor hivatalos, diplomáciai kapcsolatokkal nem rendelkező magyar-szentszéki viszonyt, valamint a nemzetközi egyházi szervezetekkel való magyar kapcsolattartást tekintem át, mint a kádári egyházpolitika szerepét a nemzetközi kapcsolatépítésben. Szilágyi Ágnes Judit: Portugál pillantások a Vasfüggöny mögé 1974 előtt és után Vitaindító: Hegedüs Gyula Elnök: Hegedüs Gyula * Elitproblémák a Kádár-korszakban és a rendszerváltás időszakába Ungváry Krisztián: Anti-elit a temetőben. Kivégzettek Magyarországon 1945–1987 Lénárt András: Zsidók az elitben és néprajzi értelemben Tabajdi Gábor: Az alternatív elitek „karbantartása” a Kádár-korszakban Előadásomban (a pártállami direktívákból kiindulva) különböző társadalmi színtereken mutatom be az ellenségként, ellenfélként, potenciális társutasként (stb.) számon tartott anti-elit(ek) kezelésének módszereit. Eközben a kádári hatalomtechnika alapvető elemeinek áttekintésére teszek kísérletet, illetve a különböző közpolitikák (kultúrpolitika, egyházpolitika, ifjúságpolitika stb.) azonos mintázatait keresem. A hatalomgyakorlás esszenciális elemeit az állambiztonság gyakorlata révén mutatom be. Ugyanakkor a kádárista nyelvhasználat (a kulcsfogalmak kiemelése) révén igyekszem bizonyítani, hogy a "politikai munka" logikája más aktorok esetében is azonos volt. Elemzésemet az 1956-os Intézet korábbi projektjeinek eredményei, illetve a kádárizmus fogalomrendszere segíti. Az alternatív-elit kezelését a szovjet rendszer "magyar modelljében" megfigyelhető rendszer-elmozdulás, uralomgyakorlási stílusváltás, illetve az ezeket kísérő interakciók és a közérzet-változás szempontjai alapján vizsgálom. Az előadás fókuszában a hatalom működésében a hetvenes évektől megfigyelhető, az alternatív elittel kapcsolatos törekvéseket is meghatározó, rendszer-karbantartó mechanizmusok állnak. Eörsi László: Elit – lentről nézve. Ötvenhatos felkelők és elitek – 1956-ban és 1989 után Vitaindító: Rainer M. János Elnök: Rainer M. János * Imázsépítés- és rombolás. Kádárizmus a Vasfüggönyön túlról 2. Andreas Stephan Schmidt-Schweizer: A kádári diplomácia imázsépítése az NSZK-ban (1974–1986) Andreides Gábor: „A dolgokat előre vinni rang nélkül, külső háttér nélkül nem lehet…” – Száll József egykori római nagykövet a Kádár-rendszerről 2016-ban „A Száll-ügy és a magyar diplomácia" címmel nyílt lehetőségem előadást tartani Egerben az "1956 és a szocializmus: válság és újragondolás" című tudományos konferencián. Három évvel később Szegeden „Az az elvem, hogy szerénynek kell maradni" - Száll József egykori nagykövet a rendszerváltás idején című előadásom a diplomata rendszerváltás idején tapasztalható növekvő közéleti aktivitását taglalta. Harmadjára - lezárásképpen - a Kádár-rendszer egyik vezető diplomatája aktív időszakának utolsó két ciklusát kívánom megvizsgálni „A dolgokat előre vinni rang nélkül, külső háttér nélkül nem lehet..." - Száll József egykori római nagykövet a Kádár-rendszerről című előadásomban. Szállt 1962-ben nevezték ki a római diplomáciai képviselet élére, megbízatását két évig követként, majd 1964-től 1970-ig nagykövetként látta el. Előadásomban arra keresem a választ, hogy miképpen érhető tetten a kádárizmus a nagykövetség mindennapjaiban (személyzeti viszonyaiban és diplomáciai munkájában) milyen lehetőségekkel élt a nagykövet a rendszer és nem utolsó sorban a saját imázsának építésében. Utóbbi azért is különösen érdekes, hiszen a - gyakorlatilag folyamatosan - külföldön tartózkodó magas rangú diplomata egyre "önállóbbnak" tűnő politizálását ellenzők tábora kitartóan növekedett a budapesti központban az olaszországi évek alatt. Ők voltak azok, akik minden alkalommal emlékeztettek arra, hogy a nagykövet nem formálója, hanem legjobb esetben is csak végrehajtója egy ország külpolitikájának. A külföld tartózkodás miatt - az egyébként kiváló kapcsolatokkal rendelkező - Száll nehezebben jutott érdemi információkhoz, elszigetelődése szembeötlő aktív nagykövetként utolsó hazai szabadsága alatt megfogalmazott töprengéseiben, amelynek fő koncepciója a hogyan tovább Magyarországon, ahol a "körülmények annyira kialakultak, az új vezetőréteg magatartása annyira determinált és sajnos nem nemes és jó irányban, hogy ezen senki nem tud változtatni" - nyugtalanító gondolata volt. M. Szebeni Géza: Szemelvények a magyar–francia viszony történetéből Tulok Péter: Enyhülés Magyarországon – magyar mítosz, svéd valóság Svédország az ENSZ Biztonsági Tanácsában betöltött pozíciója révén 1945 után a nyugati demokráciák álláspontját képviselte. Egyre inkább nemcsak a nemzetközi jog betartását szorgalmazta, hanem az alapvető emberi jogokra is nagy hangsúlyt fektetett. Mivel Svédországnak a korábbiakban sem voltak gyarmatai és nem volt elkötelezett semmiféle katonai és politikai szövetséghez, a svéd kormányok úgy gondolták, hogy magukra vehetik a "világ lelkiismeretének" a szerepét, hogy más államok külső és belső konfliktusait egy pártatlan és jól megfontolt szellemben vizsgálják. A békéért és az igazságért érzett aggodalmukban többször emelték fel hangjukat az agressziók ellen. Elítélték a kommunista hatalomátvételt Csehszlovákiában 1948-ban, az ötvenes években tiltakoztak a szovjet tengeralattjárók svéd felségvizekbe való behatolása és svéd repülőgépek szovjet részről elkövetett lelövése ellen. Ezen kívül elítélték a Magyarországgal szembeni szovjet agressziót 1956-ban, majd később 1968-ban a Csehszlovákia és 1979-ben az Afganisztán elleni beavatkozást. Másrészt élesen kritizálták a faji megkülönböztetési politikát Dél-Afrikában és az USA-ban, harcosan felléptek az USA vietnámi háborúja ellen, amit imperialistának, igazságtalannak és jogtalannak tartottak. 1975-ben az ENSZ-ben a PFSZ meghallgatásáért szállt síkra a svéd kormány, magára haragítva ezzel Izraelt, amellyel különben szoros kapcsolatban állt. Az újonnan megalakult Kádár János által fémjelzett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a kezdetektől fogva azon igyekezett, hogy a körülményekhez képest javítsák a berendezkedő hatalom sajtóját. Az 1963-as amnesztia rendelettel is igyekeztek megváltoztatni a róluk kialakult képet, azonban erre Svédország relációjában vajmi kevés esélyük volt. Ennek oka kettős volt: egyrészt a magyar szabadságharc leverése után a Svéd Királyságba érkezett nagyszámú magyar menekült pontos képet adott a Magyarországon történtekről, másrészt a rendkívül felkészült svéd diplomaták ezt a képet erősítették meg pontos jelentéseikkel, amelyeket a stockholmi Külügyi Levéltárban kutattam. Előadásomban megpróbálom bemutatni, mekkora volt a különbség Kádárék reprezentációja és a svédek által látott valóság között. Vitaindító: Kecskés D. Gusztáv Elnök: Kecskés D. Gusztáv * Ellenségképek a Kádár-korban Petrás Éva: „A szekták működése ellenőrizhetetlen, a sötétben gomba módra nőnek.” A Jehova Tanúi közösség elleni rendszerszintű fellépés a Kádár-korban 1948 után - ha különböző mértékben is - minden vallási közösség a represszió valamilyen formáját szenvedte el, hiszen a rendszerellenesként való megbélyegzésnek közös alapja volt: a berendezkedő pártállam vallásellenessége. A hatalom végső célja az ateista ideológia kizárólagos uralmának megteremtése volt, s ennek minden vallásos entitás útjában állt. A nagy történelmi egyházak megtörésének stratégiája, majd a velük való kelletlen együttműködés forgatókönyve azonban eltért az addig hivatalosan el sem ismert kisegyházakkal szemben alkalmazott lépésektől. Ezektől is eltér és egészen egyedi azonban a hatalom viszonya a Jehova Tanúihoz. Az esetenként egymást is ellentételező politikai rendszerek ellenségkép-gyártó szociálpszichológiai és politikai mechanizmusai egyaránt rátaláltak a Jehova Tanúira, és különböző, jellemzően kollektív ideológiák fedődiskurzusai közepette végső soron politikai, titkosszolgálati és jogi eszközökkel igyekeztek megszabadulni a Jehova Tanúitól és attól, amit a Tanúk képviseltek a világban. A "vallás ópiumát" terjesztő professzionális ellenség képe az imperializmus vádjával megidézett Amerika-barátság felhangjával párosulva akkor is szükségképpen rendszerellenesként definiálta a Tanúkat, ha párt- és titkosszolgálati iratok rendszeresen kitértek is rá, hogy híveik körét tekintve "a dolgozó osztályhoz" tartozó emberekről van szó. A rendszer iránt lojalitást nem mutató magatartásukat ezek után csak "vallási elmaradottsággal" tudták magyarázni. A Jehova Tanúihoz tartozók létszámának állami megbecslése a korszakban végig a hatalom torzított perspektíváját tükrözi. Számukat rendre túlbecsülték, amely egyaránt mutatja a Jehova Tanúi felől érkező "társadalmi veszély" és saját szerveik hatalmának és fontosságának túldimenzionálását. "Társadalomra való veszélyességük" a bűnbakképzés mechanizmusa szerint nyert igazolást, minthogy a bűnbakkeresés a mindenkori balsikerek, kudarcok értelmezésének, magyarázatának gyakori, meghatározó eleme. Vidó Gábor: Amatőr színházi mozgalom a Kádár-korban: „ellenség” vagy ellenségkép? Kutatási kérdések és forrásadottságok Slachta Krisztina: „Ellenséges diverziós politika” – a magyarországi németek mint ellenségkép Vitaindító: Tabajdi Gábor Elnök: Tabajdi Gábor * 1956 hatása a kádári hatalomgyakorlás módozataira Krahulcsán Zsolt: A pártállami rend őre Biszku Béla szerepei (1956–1978) Szekér Nóra: A kádári konszolidációhoz igazított állambiztonsági munka módszertani változásai Soós Viktor Attila: 1956 tapasztalata az egyházak életében a Kádár-korszakban A Kádár-korszak egyházpolitikája, az egyházakhoz való viszonya nem értelmezhető a Rákosi-korszak traumája és az 1956-os forradalom hatása nélkül. Bár maga a forradalom nem az egyházakról szólt, mégis megkerülhetetlen kérdés, hogy aki tevékenyen részt vett az eseményekben, az később ennek milyen következményét szenvedte el? Az '56-os forradalom 13 napja és az azt követő megtorlás olyan történeti tapasztalat volt, amely befolyásolta a következő 33 évet úgy, hogy nyíltan a forradalomról és következményeiről nem lehetett beszélni. Előadásomban azt járom körül, hogy: · Hogyan viszonyult a Kádár-rendszer az egyházak vonatkozásában a forradalom alatti eseményekhez, így a korábban bebörtönzött, eltiltott, háttérbe szorított, házi őrizetben tartott egyházi személyek visszatéréséhez, megnyilatozásaikhoz, melyeket a korabeli nyilvánosság terén tettek. · A Rákosi-rendszerhez lojális békepapok elmozdítása, majd 1956 utáni visszatérése, illetve helyzetüknek rendezetlensége milyen feszültségeket eredményezett a Kádár-korszak hajnalán? · 1956 traumája, tapasztalata a rendszerváltásig végig kísérte a magyar társadalmat, így az egyházakat is. Akit a rendszer reakciósnak tartott nyilván, aki szembe került a pártállammal, az mindvégig ebben a helyzetben maradt, vagy ebből kikerülhetett? · Hogyan volt jelen az egyházak életében, működésében a forradalom és az azt követő megtorlás? Milyen működés mechanizmusok jöttek létre, amelyek a pártállam fegyelmező és az egyházak belső reakcióiban öltöttek testet. Földváryné Kiss Réka: ’56 tapasztalata a kádári politikában A rendszerváltás követő első évtizedek közelmúltról szóló történetírói gondolkodásában szinte axiómaként - mára mintha kissé megporosodott és megkopott - axiómaként tételeződött, hogy "1956 miatt lett Kádár János és rendszere olyan amilyen." Másként fogalmazva: 1956 egyaránt megkerülhetetlen generációs tapasztalatként és tanulságként szolgált a magyar társadalom és a kommunista hatalom számára, látensen mindvégig meghatározva a Kádár rezsim gondolkodási és cselekvési stratégiáit, hatalom és társadalom összetett és változó interakcióit. Lefújva a port az '56 szerepéről szóló diskurzusokról, a forradalom, a megtorlás és az azt kísérő radikális társadalom-politikai folyamatok társadalomtörténeti kontextusban történő újragondolásának a segítségével, arra a keresem a választ, hogy melyek voltak '56-nak a kádári berendezkedés számára tapasztalatként és tanulságként leszűrt meghatározó karakterjegyei. Mindez hogyan tükröződött az '56-ról szóló pártállami beszédmódban, valamint a hatalom kikényszerített felejtetés-politikájában. Az előadás kérdésfelvetései illeszkednek a Rákosi-korszakkal való kontinuitás/diszkontinuitás, illetve az 1962/1963-as belső cezúra problematikájához. Vitaindító: [nincs] Elnök: Horváth Gergely Krisztián * „Küzdelem a lelkekért” Világnézeti konfliktusok a hatvanas és hetvenes években Szuly Rita: Narratíva – recepció – percepció. Az Európai Államok Katolikus Keresztényeinek Berlini Konferenciája és annak magyarországi percepciója Az előadásom fókuszában a nemzetközi katolikus békemozgalom egyik jelentős eseménysorozata, a Berliner Konferenz katholischer Christen aus europäischen Staaten áll. Az 1964 és 1993 között csaknem évente megrendezett konferencia a magyarországi katolikus békepapi mozgalom egy fontos propagandaeszköze volt. Előadásomban az ezen alkalmakon elhangzott, innen útjára indult gondolatokat, toposzokat igyekszem bemutatni, illetve arra a kérdésre választ adni, hogy tetten érhető-e ennek a nemzetközi diskurzusnak hatása, befolyása a magyar békemozgalom önmeghatározásában, befelé illetve kifelé irányuló kommunikációjában. Wirthné Diera Bernadett: Kisközösségek a hetvenes években A kisközösségi élet, a hit megélésének egyik legfontosabb színterévé vált a kommunista diktatúra időszakában. A hatalom egyházellenes törekvései nyomán fokozatosan szűkült a mozgástér, és a hívők számára alapvető kérdéssé vált, hogy megelégszenek-e a hatalom által biztosított „vallásszabadság”-gal, vagy egyéb utakat keresnek hitük gyakorlására. Már a negyvenes évek végén voltak olyan papok és szerzetesek, akik az egyház továbbélésének zálogát az öntevékeny közösségekben látták, és mindent megtettek annak érdekében, hogy minél több autonóm (az egyház tanításához és hierarchiájához azonban hűséges) csoportot hozzanak létre és segítsék életben maradásukat. Az ötvenes és hatvanas évek kisközösségi életéről egyre többet tudunk, de arról nagyon kevés információnk van, hogy a hetvenes évek folyamán milyen lehetőségekkel, milyen kihívásokkal küzdöttek a még/már létező csoportok? Előadásunkban körbejárjuk, hogy a Kádár-korszak derekán milyen típusú közösségek léteztek a magyar katolikus egyházon belül, mennyiben tekinthető megszakítottnak vagy folytonosnak működésük, illetve bemutatjuk, mennyiben változott egyházi megítélésük a II. vatikáni zsinat és a helsinki folyamat hatására. Erdős Kristóf: Mindennapi hátrányok. Másodrendű állampolgárok a hatvanas–hetvenes években A „hosszú hatvanas évek” egyházi ifjúsági közösségeiről készített „Küzdelem a lelkekért” c. kiállításunk előkészítése során azzal a problémával szembesültünk, hogy a pártállam rendszerszintű diszkriminációja miatt másodrendű állampolgárokká váló hívő emberek története hiányzik a korszakról szóló szakirodalomból. Tudomásunk szerint Tomka Miklós vallásszociológus professzor egy 2008-ban közzétett tanulmányán kívül más kutató nem foglalkozott a jelenséggel. A tematika csak utalásszerűen található meg bizonyos történeti-szociológiai szakmunkákban és a korszakról szóló memoárirodalomban. Előadásomban egyrészt módszertani problémákra hívom fel a figyelmet, másrészt a témával kapcsolatos előtanulmányaimat ismertetem. Szisztematikus kutatásokat nem sikerült folytatnom, csak eseti jelleggel – néhány oral history interjú keretében – tudtam vizsgálni a kérdést. Ezért előadásomat problémafelvetésnek tekintem, azt vitára bocsátva. A téma jövőbeni rendszeres kutatása hozzájárulást jelenthetne a Kádár-korszak társadalomtörténetének még jobb megismeréséhez. Vitaindító: Tabajdi Gábor Elnök: Fejérdy András * Teljes PROGRAM ITT OLVASHATÓ... Időpont: 2022.09.01-03. Helyszín: Miskolci Egyetem (University of Miskolc) További részletek: AZ ESEMÉNY HONLAPJA
