Németh Károly

  • Megosztás
  • 2015. September 14.

Németh Károly

(1922. december 14. Páka, Zala vármegye–2008. március 12. Budapest)

Apja Németh József földműves, anyja Bek Anna állami szülésznő volt. Szülei az első világháború előtt kivándoroltak Amerikába, de 1920-ban hazatértek.

Az elemi iskolát Pákán, a négy polgárit Zalaegerszegen végezte. 1939-től Budapesten a Kozma testvérek hentesárugyárában hentes- és mészárostanoncként, 1941-től ugyanott - segédként dolgozott. 1942-ben szülőfalujába visszatérve a körjegyzőségen alkalmazták mint írnokot. 1943-ban behívták katonának, Budapesten a XI-es helyőrségi kórházban szolgált. 1944. decemberben egy kórházvonattal Németországba vitték, de útközben megsebesült, s csak 1945. júliusban érkezett vissza Magyarországra.

1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1946-ban két hónapos pártiskolára küldték, majd megtették szülőfaluja párttitkárává. 1946. májustól a Novai járás egyik körzetének titkáraként, 1947. szeptembertől a Zala megyei pártbizottság tömegszervezőjeként, 1948. októbertől immár a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítésével létrejött Magyar Dolgozók Pártja Zala Megyei Bizottsága oktatási felelőseként, 1949. szeptembertől Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjeként tevékenykedett. 1952 őszétől az MDP kétéves pártfőiskolájának hallgatója volt, amelynek elvégzését követően a Csongrád megyei pártbizottság élére állították. 1956. júliusban póttagként bekerült az MDP Központi Vezetőségébe.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, s újra átvette a megye irányítását. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-i ülésén kooptálta a testületbe. 1958. novemberben országgyűlési képviselővé választották, attól kezdve 1988-ig folyamatosan a parlament tagja volt. 1959. decemberben Budapestre helyezték a KB Mezőgazdasági Osztálya vezetőjének. Az MSZMP VIII. kongresszusán (1962. november 20–24.) a KB Titkársága tagjának választották, a KB Mezőgazdasági Osztálya mellett 1963-ig a Békés, a Hajdú-Bihar, a Heves és a Szolnok megyei pártbizottságot is felügyelte. A mezőgazdaságért felelős KB-titkárként nem gördített akadályokat az agráriumban tervezett reformok elé, amelyek alapvetően elődje, Fehér Lajos – akkor miniszterelnök-helyettes és a Politikai Bizottság tagja – nevéhez köthetőek.

1965. júniusban az MSZMP Budapesti Bizottsága első titkára lett, de állandó meghívottként továbbra is részt vett a KB Titkársága, valamint a PB ülésein is. 1966. decemberben póttagként bekerült a PB-be, 1970. novemberben, a póttagság intézményének megszüntetésekor rendes tag lett. Az állampárt legfőbb vezető testületében a kádári centrumhoz tartozott, vagyis fenntartások nélkül követte az első titkár által megszabott irányvonalat. Kádár főként azért számított rá, mert levette a válláról az apparátus mindennapjai irányításának gondját. Így történhetett, hogy az 1968-as „új gazdasági mechanizmus” atyjának számító reformer Nyers Rezső 1974. márciusi leváltásakor a hajdani henteslegény kapta meg a gazdaságpolitikai KB-titkár posztját, vagyis ő felügyelte a KB gazdaságpolitikai, a területi gazdaságfejlesztési és a pártgazdasági és ügykezelési osztályt. A keményvonalas Biszku Béla 1978. áprilisi menesztésekor az első titkár állandó helyettese lett (ezt a nyilvánosság felé nem kommunikálták), felügyeleti területeként a Párt- és Tömegszervezetek Osztályát és a Pártgazdasági és Ügykezelési Osztályt határozták meg.

Ezek folyományaként a KB mellett működő bizottságok és munkaközösségek közül 1974– 1978 között a Gazdaságpolitikai Bizottság, 1975–1980-ban a Közgazdasági Munkaközösség, 1978-tól 1987-ig az Ifjúsági Bizottság, 1980–1987 között a Pártépítési Munkaközösség elnöke volt. Az MSZMP XIII. kongresszusán (1985. március 25–28.) a főtitkárrá előlépett Kádár mellé őt választották meg főtitkárhelyettesnek, felügyeleti területe változatlan maradt, valamint ő elnökölt a KB 1986. márciusban felállított Káderpolitikai Bizottsága ülésein is.

1987. júniusban felfelé buktatták, Losonczi Pált követte a kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács élén (1967. áprilistól a grémium tagja volt). Az 1988. májusi országos pártértekezleten Kádárral és a régi gárda több tagjával együtt eltávolították a vezető testületekből (nem jutott be a KB-ba, így a PB-ben sem maradhatott benn), 1988. június végén távozott az államfői székből is, és nyugdíjba vonult.

Fő művei

Tettekkel, felelősséggel. Kossuth Kiadó, Budapest, 1974.

A magasabb követelmények útján. Válogatott beszédek és cikkek, 1974–1979. Kossuth Kiadó, Budapest, 1979.

Párt, társadalom, politika. Válogatott beszédek és cikkek, 1979–1986. Kossuth Kiadó, Budapest, 1986.

Források

Az MDP Politikai Bizottsága 1954. március 16-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond 53/165. őrzési egység. http://www.digitarchiv.hu/faces/frameContentGenerator.jsp?ADT_ID=39472&MT=1 (A letöltés ideje 2015. január 18.) http://www.munkaspart-2006.hu/jegyzet/in-memoriam-nemeth-karoly-/1922-2008./index.html (A letöltés ideje 2015. január 18.)

Irodalom

Markó László: A magyar állam főméltóságai. Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000. 90.