Középiskola Megosztás 2024. February 05. Az alább közölt anyag ITT letölthető Nagy Imre: Miniszterelnöki programbeszéd (1953. július 4.) (…) Gazdaságpolitikánkban irányt kell változtatni abban a tekintetben is, hogy a termelési eszközöket gyártó nehézipar fejlesztésének ütemét jelentősen lassítva az eddiginél lényegesen nagyobb súlyt kell helyezni a szükségleti cikkeket gyártó könnyűiparra és élelmiszeriparra, amivel lehetővé kell tenni a lakosság növekvő szükségleteinek mind nagyobb mérvű kielégítését. (…) A bírósági és kihágási eljárások nagy száma, a széles körben alkalmazott adminisztratív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a kuláklista, a tagosítások terén elkövetett tömeges túlkapások és visszaélések, valamint egyéb zaklatások sértették a lakosság igazságérzetét, megrendítették a törvényességbe vetett hitét, meglazították a dolgozó nép és állami szervek, valamint a helyi tanácsaink kapcsolatát. (…) Mindebből kiindulva, a megbocsátás szellemében, a megnyugvás és a jogos sérelmek gyökeres orvoslása érdekében, a kormány törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amelynek alapján szabadon kell bocsátani mindazokat, akiknek bűne nem olyan súlyos, hogy szabadlábra helyezésük az állam biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyezteti. (…) (…) (Megjelent: A Nagy Imre vonal. Dokumentumválogatás. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta Dér Ferenc. Reform, 1989. 248-267. l.) Hasznos információk június 13-án Moszkvában a szovjet vezetés keményen megbírálta Rákosi addigi politikáját. Ekkor született meg a döntés Nagy Imre miniszterelnöki kinevezéséről. Az 1953. május 17-én megválasztott országgyűlés július 3-án ült össze. Rákosi Mátyás kormánya nevében benyújtotta lemondását. Az új kormány megválasztására másnap, július 4-én reggel került sor, s ezt követően tartotta meg programbeszédét Nagy Imre. A rádió aznap déli híreiben ismertette, este 8 órakor pedig felvételről teljes terjedelmében közvetítette a beszédet. _______________________________________________- Információkeresés Milyen hibákról, problémákról beszélt Nagy Imre? Keress olyan részeket, amelyek a változásokat, reformokat várók megnyerését célozták a beszédben! Elemzés és értékelés Hogyan értékelhette a miniszterelnöki expozét Rákosi Mátyás? Mi lehet a magyarázata annak, hogy e beszéd elhangzását sokan egy új korszak kezdeteként élték meg? Hosszabb változat Tisztelt Országgyűlés! Amidőn hazánk felszabadulása után a hatalmat a dolgozó nép vette kezébe az országban, a demokratikus népképviselet alapján az országgyűlés jelentősége lényegesen megnövekedett. (…) A szocializmus alapjainak lerakása, népgazdaságunk fejlesztése terén elért eredmények mindenekfelett nagyszerű munkásosztályunk öntudatos helytállását és áldozatkészségét dicsérik. A magyar munkásosztály, amely a hatalom letéteményese, a szocializmus előharcosa és fő ereje országunkban, méltónak bizonyult a rá háruló történelmi feladatokra, és a szocializmus sorsáért érzett felelősséggel, minden nehézség, megpróbáltatás, ellenséges kísértés és aknamunka ellenére, szilárdan helytáll és megingathatatlan talpköve épülő szocialista hazánknak. (…) Tisztelt Országgyűlés! Áttérve a gazdaságpolitika kérdéseire, hangsúlyozni kívánom, hogy a kormány, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége új irányelvek reális célkitűzései és javaslatai alapján folytatja gazdaságpolitikáját. (…) A kormány a gazdaságpolitika terén azt a közmondást tartja szem előtt, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. Márpedig látnunk kell, és ezt az ország színe előtt őszintén meg kell mondani, a felemelt ötéves terv célkitűzései sok tekintetben meghaladják erőinket, megvalósításuk túlzottan igénybe veszi erőforrásainkat, hátráltatja a jólét anyagi alapjainak gyarapodását, sőt az utóbbi időben az életszínvonal romlását vonta maga után. Nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben lényeges módosításra van szükség. A szocialista nehézipar fejlesztése nem lehet öncél. (…) Ebből a szempontból a kormány mind a termelés, mind a beruházások terén felülvizsgálja a népgazdasági tervet és javaslatot fog tenni megfelelő csökkentésre. (…) Gazdaságpolitikánkban irányt kell változtatni abban a tekintetben is, hogy a termelési eszközöket gyártó nehézipar fejlesztésének ütemét jelentősen lassítva az eddiginél lényegesen nagyobb súlyt kell helyezni a szükségleti cikkeket gyártó könnyűiparra és élelmiszeriparra, amivel lehetővé kell tenni a lakosság növekvő szükségleteinek mind nagyobb mérvű kielégítését. (…) Annak érdekében, hogy dolgozó parasztságunk számára biztosítsa a nyugodt munka minden lehetőségét, hogy eloszlassa kételyeit a parasztgazdaságoknak termelőszövetkezetekbe való kényszerítése tekintetében, a kormány helyesnek és szükségesnek tartja a termelőszövetkezeti mozgalom lassítását, és az önkéntesség szigorú betartása érdekében lehetővé fogja tenni, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akik vissza akarnak térni az egyéni gazdálkodáshoz, mert ott vélik megtalálni boldogulásukat, a gazdasági év végén kiléphessenek a termelőszövetkezetből. Ezen túlmenően engedélyezni fogja olyan termelőszövetkezetek feloszlását, ahol a tagság többsége azt kívánja. Ugyanakkor a kormány továbbra is messzemenő támogatásban részesíti a termelőszövetkezeteket, kölcsönökkel és beruházásokkal hozzájárul gazdálkodásuk fejlesztéséhez, tagjainak boldogulásához, mert meggyőződése, hogy a parasztság felemelkedésének ez a legjárhatóbb útja. (…) Sajnos, még mindig előfordul – de a kormány elhatározása, ezen gyökeresen változtatni fog –, hogy a szellemi munka és általában az értelmiség, különösen a régi értelmiség nem részesül kellő megbecsülésben. Gyakran bizalmatlanság légköre veszi körül, aminek azután mellőzés a vége, ugyanakkor, amikor gazdasági, kulturális és tudományos életünk majd minden területén hiány van tapasztalt, felkészült értelmiségiekben. (…) Nagyobb türelmességet kell tanúsítani vallási kérdésekben. Megengedhetetlen e téren adminisztratív eszközök alkalmazása, ami eddig bizony néha előfordult. A kormány ebben a kérdésben a türelmesség alapján áll, melynek a felvilágosítás és a meggyőzés az eszköze. (…) A bírósági és kihágási eljárások nagy száma, a széles körben alkalmazott adminisztratív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a kuláklista, a tagosítások terén elkövetett tömeges túlkapások és visszaélések, valamint egyéb zaklatások sértették a lakosság igazságérzetét, megrendítették a törvényességbe vetett hitét, meglazították a dolgozó nép és állami szervek, valamint a helyi tanácsaink kapcsolatát. (…) Mindebből kiindulva, a megbocsátás szellemében, a megnyugvás és a jogos sérelmek gyökeres orvoslása érdekében, a kormány törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amelynek alapján szabadon kell bocsátani mindazokat, akiknek bűne nem olyan súlyos, hogy szabadlábra helyezésük az állam biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyezteti. (…) Nyilvánvaló, tisztelt Országgyűlés, hogy a feladatok megvalósítása nem lesz könnyű, még kevésbé megy önmagától. Látni kell, hogy a siker legfőbb biztosítéka a széles néptömegek aktív részvételében van. De látni kell azt is, hogy lesznek olyanok, akik nem tudják, vagy nem akarják az önkényeskedés, a túlkapások népellenes szellemét és módszereit felszámolni, akik nem akarnak lemondani az adminisztratív eszközök alkalmazásáról, és így vagy amúgy gátolni igyekszenek majd a néptömegek javát szolgáló intézkedések gyors és sikeres lebonyolítását. A kormány éberen őrködik, és az államapparátus erejével és tekintélyével résen áll az ilyenfajta törekvések vagy zavarkeltő kísérletek erélyes és gyors felszámolására. (…) Meg vagyok róla győződve, hogy dolgozó népünk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk a haza iránti kötelességérzettől mélyen áthatva valóra váltja üdvös célkitűzéseinket. Szent meggyőződésem, tisztelt Országgyűlés, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és javaslatai alapján, összeforrva a néppel, az eddiginél sokkal biztosabban haladunk majd előre új gazdaságpolitikánk célkitűzéseinek megvalósításáért hazánk felvirágzásának, népünk jólétének útján, ragyogó jövendőnk, a szocializmus felé. (Hosszan tartó, nagy taps.) (Közli: Országgyűlési napló, 1953.) (Megjelent: A Nagy Imre vonal. Dokumentumválogatás. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta Dér Ferenc. Reform, 1989. 248-267. l.) Fotó: Nagy Imre miniszterelnök beszédet mond a parlamentben 1953-banFORRÁS: AFP
